Mikey lassan megmozdult. Gee izgatottan megfogta az arcát és maga felé mozdította.

   -Mikey! Hallasz? Jól vagy?

   -Ge...rard...Mi ...történt?- Mikey lassan kinyitotta a szemét és megpróbált szétnézni.

Gee boldogan megölelte.

   -Istenem, Mikey! Annyira örülök neked!

   -Gee! Várj! Megfojtasz! - nyögött Mikey,mert egyre fogyott a levegője, annyira szorította bátyja.

   -Jaj....ne haragudj!

Most már Bob és Ray is odaültek melléjük és elmesélték, hogy mi történt.

A következő óra egymás sebeinek ápolásával telt. Mindenkinek volt belőle bőven. Rengeteg karcolás, vágás.....Frank karját felkötötték, Mikey-nak a bokája ugrott ki és nem tudott ráállni. Gee „turbánját” is felváltotta egy kisebb ragtapasz a homlokán. Rengeteg kötszer és tapasz fogyott, a végén úgy néztek ki, mint valami extrabéna társaság, életük első borotválkozása után. De élek és ez volt a lényeg. A buszt elnézve ez bizony csodaszámba ment, hisz a jármű teljesen összeroncsolódott.

   -És most mi legyen? - kérdezte Bob, mikor már ki tudja hányadszorra próbálkozott a telefonjával, térerő híján hiába.

   -El kell indulnunk gyalog. - vágta rá rögtön Frank. Ő is a telefont nyomogatta már egy ideje, hasonló eredménnyel, mint Bob.

   -Gyalog? És Mikey? - sopánkodott Ray.

   -Mikey-t majd felváltva támogatjuk. - adta ki az utasítást Gerard. - Összeszedünk minden használható dolgot, kaját,vizet, stb....Ray, milyen messze lehetünk a főúttól?

   -Elég messze. Több órát jöttünk, miután letértem.

   -Akkor el fog tartani egy darabig.

   -Gee! - Ray megkereste a térképet és megmutatta neki. - Szerintem, ha folytatjuk az utat hamarabb kiérünk a főútra.

   -Biztos vagy ebben?

   -Hát...a térkép szerint....

   -Minél előbb segítség kell. Oké! Menjünk tovább az úton! Közben próbálkozzunk a telefonokkal, hátha valahol lesz térerő.

Átkutatták a buszt, összeszedtek minden használhatót, ami nem volt túl sok, hisz eredetileg nem kirándulni indultak. Ketten Mikey-t támogatták, Frank pedig segített a táskákat cipelni, már amennyire sérült karjától tellett.

Elindult a kis csapat. Mikey-t most Gee és Bob támogatta. Az út az erdőn vezetett keresztül és nem sok remény volt rá, hogy autóval találkoznának.

   -Csak tudnám, mért kellett neked ilyen kietlen tájra lehajtani! - méltatlankodott Bob.

   -Erre rövidebbnek tűnt. - vágott vissza Ray sértődötten. Most már ő is bánta, hogy letért az eredeti útról.

   -Most ne ezen vitázzatok! - fakadt ki Gerard. - Ennél sokkal nagyobb gondjaink vannak!

Hosszú ideig némán sétáltak, egymást támogatva. Többször megálltak pihenni, enni. Nagyon lassan haladtak. Már kezdet sötétedni, de az erdőn kívül semmi egyebet nem lehetett látni.

   -Le kéne táborozni éjszakára. - nézett fel az egyre fényesebben ragyogó csillagokra Bob.

   -Jól van! - sóhajtott Gerard. - Keressünk egy helyet.

Mikey egyre rosszabb bőrben volt, az út utolsó részében már alig vonszolta magát, komoly terhet róva ezzel a többiekre.

Találtak egy apró tisztást. A közepén tüzet gyújtottak és körbeülték. Ijesztő volt a némaság, ami megülte a társaságot.

   -Hogy van Mikey? - kérdezte Ray, csak hogy megtörje a csendet.

Mikey feküdt, nagyon kimerítette a gyaloglás, úgy tűnt, hogy már alszik. Gerard odahajolt hozzá, megfogta a homlokát, végigsimított az arcán.

   -Már alszik. Nagyon kimerült.

   -Azt hiszem ránk is ránk fér az alvás! - sóhajtott Bob és igyekezett minél kényelmesebb vackot készíteni magának a ruhákból. - Sosem hittem volna, hogy egyszer az alsógatyámat párnaként fogom használni.

   -Hogy van a karod, Frankie? - kérdezte Ray, miközben újabb adag fát rakott a tűzre.

Frankie csak ült, felhúzott térdekkel és belebámult a tűzbe. Látszott rajta, hogy nagyon messze jár.

   -Hahó! Frankie! - szólt rá erélyesebben Ray.

   -Hogy.....? Mit....? - olyan volt, mint aki álomból ébred.

   -Úgy látom Frankünk már el is aludt.  Vigyorgott Gee.

   -Csak...elgondolkodtam.

   -Te olyat is tudsz?

Frank nem vette a lapot, csak értetlenül meredt Gee-re.

   -Most meg mi van? Csak hülyültem! - fújt visszavonulót Gee.

Frank most sem szólt semmi, csak végigfeküdt a helyén és perceken belül már aludt is.