A buszból kimászva Gee rámutatott a vezetőülés ajtajára.

   -Menj, segíts Ray-nek, én megkeresem Frankie-t – adta ki az utasítást.

   -Oké!

Gee körbejárta a buszt és közben elkeseredetten kiabált.

   -Frankie! Merre vagy? Hallasz?

Semmi válasz. Mikor átért a busz másik oldalára meglátott egy tornacipőt. Közelebb érve észrevette, hogy  a tornacipőben van egy láb is, és mellette még egy.

Frank a hasán feküdt, egyik karja furcsán kicsavarodva. Gee odaugrott mellé.

   -Frankie! Élsz még?

Látta,hogy lélegzik. Nagy kő eset le a szívéről. Óvatosan a hátára fordította, ügyelve, hogy sérült karját ne nagyon mozgassa. Frankie arca csupa karcolás volt, egyik szeme feldagadt.

   -Frankie!......Frankie! - rázogatta barátját Gee óvatosan, aki lassan kinyitotta a szemét és kábán nézett az égre.

   -Mm...meg...vagyok! Élek még?

   -Jah....téged nem könnyű kiirtani, hallod! - próbált vigyorogni Gee, de ettől belehasított a fájdalom a fejébe és homlokára szorította a kezét. - Fel tudsz ülni?....Várj, segítek! - felültette Frank-et, aki felszisszent, mikor sérült karja megmozdult.

   -ÁÁÁ! Ez fáj!

   -Ne mozgasd! Lehet,hogy eltört!

   -A többiekkel mi van?

   -Bob épp most szabadítja ki Ray-t, Mikey beszorult az ülés alá és még nem tért magához....Fel tudsz állni? Menjünk oda hozzájuk.

Frank Gee segítségével talpra állt és önmaga is meglepődött, hogy egészen stabilan tud állni a lábán. Sérült karját magához szorította, hogy ne tudjon elmozdulni.

Bob közben Ray-ről igyekezett leoperálni a biztonsági övet. Akárhogy próbálkozott kézzel nem érte el, Ray karjai pedig a kormány alá szorultak.

   -Nincs nálad olló vagy kés? - kérdezte a sokadik próbálkozás után Ray.

   -De egy egész ollógyűjteményt hordok magamnál. Mekkorát parancsolsz? - méltatlankodott Bob, majd beugrott neki a megoldás. - A elsősegélyláda! Abban van olló!

Ez az olló ugyan nem biztonsági övek elvágására volt kitalálva, de azért megtette hatását. Ray, ahogy elengedte az öv lejjebb csúszott és megkapaszkodott az ülés támlájában.

   -Próbálj meg kimászni! - kiáltott Bob, mikor látta ,hogy Ray kiszabadult.

   -Áá...elzsibbadt a lábam, nem érzem!

Bob megragadta Ray karjait és elkezdte kifelé húzni. Szinte centiről centire haladtak. Mikor Ray végre kiszabadult lerogyott a földre. Nem bírt megállni lezsibbadt lábain. Ekkor ért oda hozzájuk Gee és Frank.

   -Jól vagytok? - kérdezték.

   -Igen, megvagyunk. Látom Franke megkerültél!

   -Ja.... el se vesztem – próbált vigyorogni, de ez igen fájdalmasnak bizonyult.

   -Ki kell szabadítani Mikey-t! - indult Gee vissza a buszba.

A hely elég szűk volt, úgyhogy csak ketten tudtak bemászni Bobbal. Gerard átmászott az ülésen Mikey-hoz, aki még mindig ájultan hevert. Megpróbálta megmozdítani az ülést, de nem ment.

   -Mikey! Mikey! Hallasz engem?

Semmi válasz.

   -Bob, ez így nem fog menni. Ez a vacak meg sem mozdul. Nincs valami szerszám?

Bob keresgélni kezdett a csomagtartóban és a kezébe akadt egy szerszámos láda, amit átadott Gerard-nak. A többiek addig igyekeztek kívülről irányítani, mert ahol Gee volt, onnan nem lehetett látni az ülés rögzítését.

Hosszas munka után végre elmozdult az ülés és Bob segített arrébb tolni, Ray pedig a kitört ablakon keresztül kihúzta.

Végre szabaddá vált Mikey felsőteste. Sérülései elég csúnyának látszottak Az arca csupa vér volt, felrepedt szájából még most is szivárgott.

   -Mikey! Mikey! - próbálta Gee ébresztgetni.

   -Ki kellene vinni innen. - Szól Bob.

   -Igen, az lesz a legjobb. - Gee láthatóan nagyon zavart volt. Féltette öccsét és úgy tűnt most jön ki rajta a sokk, amit a baleset okozott.

   -Gee! - kiáltott rá Ray, mikor észrevette, hogy a semmibe mered. - Segítened kell!

   -I...igen! Jól vagyok! Igen!

Megragadta Mikey vállát és felültette. Bob hátulról átkarolta Mikey-t a hóna alatt és elkezdte kifelé húzni az ülés fölött. Gerard Mikey lábát emelte meg.

   -Mikey, mért vagy ilyen nehéz? - sóhajtott Gerard.

   -Ő nehéz? - húzta el a száját Bob. - Mi lenne ha engem kéne emelgetni?

Óvatosan kihúzták Mikey-t a buszból, közben a többiek összeszedtek  néhány ruhát,kabátot, valahol még egy takarót is találtak és leterítették a földre.

Gee ellátta Mikey sebeit az elsősegélyládában talált kötszerekkel. Kiderült,hogy több, apró sebe van, de egyik sem tűnt túl komolynak. Viszont az eszméletét még mindig nem nyerte vissza. A fiúk már kezdtem aggódni miatta. Gerard leült öccse mellé, az ölébe vette  a fejét és simogatta az arcát.

   -Mikey! Ébredj fel kérlek!

Annyira könyörgőn, szívfájdítón mondta, hogy Frankie-nek  könnyes lett a szeme.

   -Ne csináld ezt velem öcskös! - könyörgött tovább. - Nem halhatsz meg, nem hagyhatsz itt engem, érted?

Lehajtotta a fejét Mikey arcához és így maradt néhány percig. A válla rázkódásából lehetett látni, hogy sír.

   -Gee! - Frank odaült mellé. - Gee! Figyelj! Nincs semmi baj....

   -Nincs semmi baj?- ordított rá Gee. - Nincs semmi baj? Akkor ezt minek neveznéd? - mutatott a felborult buszra. - Na meg ezt? - és visszanézett Mikey sápadt, vértől mocskos arcába. - Mi ez,ha nem baj? Miii?

Kezdett nála elszakadni a cérna. Most jött ki rajta az elmúlt óra okozta sokk.

   -Nem úgy  gondoltam. - próbálkozott Frank. - Élünk és ez önmagában véve is csoda! Mikey-nak sem lesz semmi baja. - Gee ismét ráborult Mikey-ra, Frank pedig barátian megveregette a hátát.

   -Légy most erős Gerard! Nem borulhatsz ki! Mikey-nak szüksége van rád!

Ez hatott. Gerard felemelte a fejét és mélyen Frank szemébe nézett.

   -Igen! Szüksége van rám! - újra megsimogatta öccse arcát.