-         Wendy mond meg apának hogy most azonnal!!! – rivallt rám Cloe

-         De nincs még bent- válaszoltam kicsit lassan kikészülve

-         Nem érdekel, mond meg neki, hogy ha még 1x letiltja, a kártyám én elköltözöm- fenyegetőzött. Legalább meg szabadul a kis zsarnoktól-gondoltam.

-         Öö… átadhatom az üzenetet, de ha szív rohamot kap neked komolyan annyi mert én foglak elüldözni innen.- válaszoltam gúnyosan

-         Te meg mit képzelsz??- nézett rám

-         Elfelejtetted vagy tényleg ilyen sík hülye vagy az apád huga vagyok!!- most már kezdtem ki jönni a sodromból. Szerencsére Dean akkor ugrott be és látta, hogy Cloe hogyan oszt le negem.

-         Álljon meg a gyászmenet, Cloe mit képzelsz, a saját nagynénidet osztod, ha még egyszer meglátom, akkor nem csak a kártyádat tiltom le, de még a szülinapodra sem fogsz kapni semmit. – zárta le a vitát, mire a lány szinte sírva és átkozódva rohant ki a szobából.

-         Bocsi, de nem képes normálisan viselkedni, a válásunk óta- fordult hozzám – egyébként lesz ma valamilyen találkozóm??

-         Igen!! Sam hívott, hogy megint valaki meg próbált be perelni.

-         OMG!! Ezt nem hiszem el, ha ez így fog menni lehúzhatjuk a redőnyt

Ebben a pillanatban meg csörrent a mobilom Gee volt az. Kb. 1 órát beszéltünk és meg egyeztünk, hogy Máj 29-én az utolsó koncertre megyünk el a lányokkal. Így hát előtte való napra foglaltattam jegyet az első repülőre. 

                                         *****

-         Frank… FRANK!!!! – már megint burádat tömöd, nem veszed észre hogy Mikey eltűnt!!!- ordított rá Bob

-         Mi ?? ugyan már itt senkit sem érdekeli Mikey, na jó kivéve Wendyt meg Gerardot, jut eszembe reggel láttam hogy ki oson. – tette hozzá két süti között.

-         Wendyt ?? hmmm ha jobban belegondolok talán, ezért is ordítozza a telóba Geenek h hogy a francba tűnhetett el, de már nem hallhatod mivel elment.- majd jókat röhögtek, eközben Mikey az eltünt vagy inkább elvarázsolt 5 éves éppen egy bolt elött ált és a kirakatot bámulta- Talán ez legyen?... Nem az jobban néz ki?- valamit nagyon nem tudott eldönteni, de már mindegy Geee megtalálta és neki annyi.

-         Mit képzelsz, ott hagysz minket, egy idegen országban, te tényleg ennyire kattant vagy?- ordította majd elráncigálta egy „lakatlan” helyre hol nem hallhatják.

-         Nyugi és ne rángass, egyébként aján… kivel beszélsz??- nézett rá kérdőn

-         Öhmm mondjuk Wendyvel tudod, hogy mennyire aggódott, de magyarázd meg neki majd a fiuknak is!!Hát te tuti hogy nem vagy a tesóm nah kivele mit csináltál vele??- kérdezte és majd nevetve arrébb ált.

-         Wendy? Sajnálom tényleg, csak…

-         Nyugi tőlem nem kell félni, de ha elmész, szólj a többieknek nem szeretnélek hullaként látni legközelebb.

-         Oké csak… semmi nem fontos. Szia

-         Szia, jó koncertet.- köszöntem el tőle

Gee, Mikeyt karöltve (inkább vonszolva) ment a próbára persze kínosabbnál kínosabb storyk kaptak szárnyra még véletlenül sem arról szólt, hogy ajándékot szeretett volna venni valakinek. Eljött a várva várt pillanat az első koncert, rengeteg rajongó sikítása. Mindenki élvezte azt az estét. Eközben Wendy tanult és tanult majd dolgozott, hogy a kislányokkal minél előbb elmehessenek Londonba a srácokhoz.

****

-         Megvan- kérdezte a nő

-         Igen- válaszolta a másik

-         Akkor két hét múlva meg lakol, amiért elvette a családom- s a szemébe bosszú tükröződött

-         Ki is az áldozat?- kérdezte a másik ki úgy 33 éves lehetett, körülnézett ijedten mintha félne a sikátortól

-         Sam Sanders a ribanc öccse- gonosz kacajt ejtett

-         Sanders nem Wendsday akinél Taylor, azaz az ön férje gyerekei vannak??- nézett kérdően a nő bizonyára ismerhette hisz valamikor járt abban a korházban, egy autó fordúlt be a sikátorba a nőért jött, igen az ő az a nő ki Wendyre hagyta a gyerekeket. Bizonyára benne lehet az egészben és a lányok nem is sejtik, hogy lassan a mennyből a pokolra jutnak. Eközben Sam az igazak álmát alussza. Gerardék már az utolsó autógrammot osztogatják és Wendyéknél lassan elindul a munka. Mrs Kays és Mrs Taylor elhagyják a sikátort. London csendesen alszik csak egy-egy kutya ugatása töri meg ezt.