Sokáig nézegettem a karkötőt,amit föld és rászáradt vér borítot,de tudtam ,hogy az enyém. Nekiálltam letisztogatni,hátha találok rajta valamit. Ahogy kezdett a mocsok eltűnni róla,egy gravírozás kezdett feltűnni. A karkötőbe ez volt belevésve:

       Sok szeretettel örök barátaidtól! G., M., F., B., R.,

Voltak barátaim? Voltak akik szerettek? Szemem könybelábadt, és éreztem ,hogy ismerem a monogrammok tulajdonosait. Ekkor hatalmas csörömbölést, és egy hatalmas puffanást hallotam lentről. A karkötőt ledobtam az ágyra, és lerohantam a földszintre. A bejárati ajtó betört üvegének cserepein Alex feküdt, csurom véresen. Gyorsan odarohantam hozzá,megfordítottam testét és fejét az ölembe fektettem.

- Mi történt?-kérdeztem tőle

Egész arcát vér borította,ruhája szétvagdosva. Testét rengeteg seb borította, amiből folyt a vér.

- ......Vér...farkasok.....támadtak....meg....-suttogta alig érthetően.

Lassan elvonszoltam testét a kanapéig, felfektettem rá. Majd elszaladtam kötszert és tisztítószert keresni. Mire visszaértem sebei már nem véreztek annyira. Nekiálltam sebeit letisztítani és bekötözni,de ekkor megszorította kezem.

- Hagyd.....a sebeim.....(nagyot nyelt)....inkább..menj le a ..pincébe,ott találsz vért és fegyvereket....hozd fel őket...a vérfarkasok biztos követtek.....de,siess...-mondta

Egy fejmozdulattal jelezte, hogy menjek már és siessek.A háznak azon a részén még nem jártam, és nem is járhattam. Alex megtiltotta, hogy lemenjek oda, nem ellenkeztem vele megtartottam szavam,egészen idáig. Ahogy közeledtem a pince lejárata felé,minden egyre sötétebb lett,fényt csak a fáklyák adtak. Fogtam egy fáklyát és azzal merészkedtem le a lépcsőn. Tudtam ,hogy sietnem kell,de a félelem bennem volt. A pince ajtaján egy fura zár volt,ennél bonyolultabbat még sose láttam,de szerencsémre az ajtó nyitva volt. Ahogy peléptem az ajtón,megtorpantam. A pince hatalmas volt. A fényt itt is fáklyák nyújtották. A fáklyák lobogó lángja bevilágította az egész termet. A falak mentén hatalmas könyvespolcok sorakoztak,amiken régi könyvek voltak. Néhol felbukkant egy-két régi festmény is amik vámpírokat ábrázoltak akik épp emberek vérét szívták ki,vagy pedig vérfarkasokkal harcoltak. Ahogy haladtam beljebb rájöttem milyen fegyverekről beszélt Alex. A teremből egy ajtó nyílt egy másikba ahol mindenféle fegyver vol,t szépen sorjában a falra felakasztva. Leemeltem néhányat amikről azt gondoltam,hogy erősek lehetnek. Lőszert hozzájuk pedig hatalmas szekrényben találtam,azokból elvettem néhány dobozzal. Oké megvan a fegyver,de hol lehet a vér?-gondolkoztam ezen. Fegyverekkel a kezemben nekiálltam felkutatni a vér relytekhelyét. Hosszas keresés után végre rátaláltam a vérre,egy nagy hűtőszekrényszerüségben. Adagokra volt osztva,kis üvegekbe töltve és lehűtve. Fogtam néhányat és elnidultam vissza Alexhez. Jó sokáig elidőzhettem lent,mivel már kezdett a nap is lemenni. A fegyvereket és a lőszereket leraktam az asztalra és a vért oda vittem Alexhoz. Aludt, egy ideig néztem,még így véresen és sebesen is édes volt. Megsimogattam az arcát, és felkeltettem.

-Bocsi,hogy ilyen sokáig elvoltam. - mondtam neki

-Semmi..baj. Hoztál.....vért?-kérdezte

-Igen.-válaszoltam

Azzal a kezébe adtam az egyik üveget. Azzal Alex egy jó nagyot beleivott. Szájából kétoldalt kifolyt a vér. Ahogy elvette szájától az üveget,láttam hogy vámpírfogai előjöttek,és mintha erőre kapott volna. Megtörölte száját,majd rám nézett.

-Ez nagyon jól esett. Sztem itt lenne az ideje,hogy te is igyál vért. Idáig csak titokban adtam neked olyan kivonatot,ami helyetesítette a vért. De az nem olyan mint az igazi vér.-mondta

- De..de....-nyökögtem Azzal kivettem kezéből az üveget és egy jó nagyot húztam belőle. Nem tudom miért csináltam,de éreztem hogy ezt kell tennem. Éreztem, hogy terjed szét a testemben,mintha energia áradna szét ereimben. A szemfogaim is nőni kezdtek,fájt nagyon, de élveztem. Éreztem, hogy erősebb lettem, sokal erőseb. Még egy kortyot ittam belőle.

-Ez nagyon jó volt. Ne kötözzem be sebeidet?- kérdeztem Alextől

- Kösz,de már nem kell.

A sebeim már kezdenek begyógyulni,ezek a sebek nem súlyosak,úgyhogy hamarosan már látszodni se fognak.- válaszolta

Sebei tényleg gyógyulásnak indultak,már szinte nem is látszódtak. Csupán rászáradt vér jelezte azt, hogy komoly sebei voltak.

- Fegyvereket is hoztál? - kérdezte

- Azt is hoztam,az asztalra tettem le őket.-válaszoltam

- Tudod,hogy hogy kell használni őket?-kérdezte tőlem

- Ööö....nem tudom,megpróbálom aztán kiderül.- mondtam bizonytalanul

- Na,azért mégis csak értesz valamennyit a fegyverekhez. Ugyanis mindegyik a legerősebb fajtához tartozik.- mondta huncut vigyorral a szemében

- Menjünk ki a kertbe,a nap már úgyis lement,kitudod próbálni őket. De sietnünk kell,mert hosszú éjszakánk lesz.- mondta

- Hogy értetted azt ,hogy hosszú éjszakánk lesz?-kérdeztem vissza

- A vérfarkasok egyhamar nem nyugszanak el. Úgyhogy még ma éjjel támadni fognak, és meg kell védeni magunkat.-válaszolta

-Ez azt jelenti,hogy meg kell őket ölnöm,ölnünk?-kérdeztem ilyedten

-Igen,ha életben akarsz maradni.Ők is arra mennek,hogy megöljenek minket,minden vámpírt. Ez a harc már évszázadok,évezredek óta így megy. És senki se kímél senkit.-válaszolta

Most rádöbbentem arra,hogy ha életben akarok maradni,mert pedig életben akartam maradni más választásom nincs,mint hogy ölnöm kell.

-Na jó,ha más választásom nincs......akkor ölni fogok,mégpedig vérfarkast.-mondtam kicsit bizonytalanul

Azzal kezembe fogtam egy fegyvert,jelezve Alexnak,hogy ugyan kicsit félve de készen állok a harcra. Majd pedig elindultam a kerti ajtó felé. Alex pedig nyomoban,vidám csillogással a szemében.

Ahogy kiértem a kertbe,félelem kapott el. Megfordultam,hogy lássam Alex is kijött-e? Ekkor Alex rohant felém és a földre zuhantunk,ekkor vettem észre, hogy jónéhány gólyó fúródott a ház falába. Gyorsan visszarohantunk a házba,ahogy kinéztem az ajtón láttam hogy 3 vagy 4 vérfarkas közeledik a ház felé,fegyverrel a kezükben. Ekkor Alex félrelökött az ajtóból,és rámparancsolt hogy menjek biztonságosabb helyre. Én bebújtam a lépcső alá,onnan sokat nem láttam abból ami történik. Csak lövéseket hallottam és kiabálást. Majd nem bírtam tovább az üldögélést és a tétlenséget,kibújtam rejtekhelyemről. Épp jókor mivel az egyik vérfarkas hátulról akarta megtámadni Alexet,fogtam a kezembe lévő puskát,koldottam a reteszt és...pufffff, leterítettem a vérfarkast. Alexnek is sikerült az utolsó vérfarkassal végeznie. Rámnézet:

-Nem azt mondtam ,hogy búj el és maradj is ott? De amúgy szép lövés volt.-mondta.

Azzal megölelt,szívem gyorsabban kezdett verni,talán csak az izgalmak miatt,gondoltam én. A vérfarkasok tetemét pedig kivittük az udvar egyik eldugott zugába, és egy kupocba raktuk őket.Majd valamiféle gyúlékony anyaggal lelocsoltuk őket,majd élve elégettük őket.

-Ezek a mocskok mást nem is érdemelnek mint halált!-mondta Alex győlölettel és dühvel a szemében

Majd sarkon fordult, és bement a házba. Én még egy ideig néztem ,hogy hogy válnak hamuvá a vérfarkasok,és mikor már az utolsó vérfarkasmaradvány is elégett,én is bementem a házba. A házban már nem látszódott semmiféle dulakodás nyoma,csak a ház oldalán lévő golyók ütötte mélyedések. Már nagyon fáradt voltam. Felmentem lezuhanyozni,hogy a vért és a vérfarkasbűzt lemossam magamról. Alex valószínüleg a pincében volt,mert zajokat hallottam lentről. Majd pedig lefeküdtem aludni. A karkötővel a kezemben nyomott el az álom. És azzal a tudattal, hogy már biztos,hogy nem fogok tudni visszatérni ahhoz az élethez amit éltem, igaz azt se tudom, hogy milyet éltem.