Másnap mikor a srácok egy sajtótájékoztató keretében bejelentették az új koncert dátumokat, és bejelentették, hogy egy ideig nélkülözni kell Franket, mivel beteg. Eközben én mellette virrasztottam, és próbáltam fel vidítani, sajnos kevés sikerrel, ekkor jött a B terv az átvágás remélem, ezzel sikerül valamennyire felvidítani. Így hát megvárom a műszakom kezdetét és csak akkor kezdek bele. Végre Gerardék is betoppantak.

-         Na fiuk én léptem, dolgoznom kell. – válaszoltam és óvatosan oda kacsintottam Raynek, ki tudta, hogy hamarosan megint átvágok valakit, mint anno.

-         Oké, szia- válaszolta bár látszott rajta a kíváncsiság

Pár óra elteltével beléptem a szobába, és Franky leleteit tartottam a kezembe.

-         Megjöttem a leletekkel, sajnálatos módon magas a vércukor szinted, de egy kis zöldséggel kordába tudod tartani, ja és elfelejtettem említeni, hogy nincs csoki és fagyi. Sajnálom, hogy így alakult.

-         Mi?? csoki és fagyi nuku??- hát most bekapta a csalit, mert úgy nézett, mint aki mindjárt sír, de nem bírtam ki röhögés nélkül

-         Min nevetsz??- kérdezte gonoszan

-         Jaj, bocsi nem gondoltam, hogy ennyire beveszed a poént- és már csak szakadtam a röhögéstől

-         Tehát csoki és fagyi minden mennyiségben?? Hoztatok valamit??- oda fordult Mikeyhoz aki egy nagy szatyor valamit tartott a kezében

-         Aha, répát- és oda adta az eper fagyival teli zacsit – Wendy nem akarsz eljönni az első kávé automatához??- fordult hozzám kicsit elpirulva

-         Persze úgy is kell mennem, dolgozni- kicsit elmosolyodtam

Mire oda értünk, már javában zaklattak a kórlapokkal, de pár óra múlva mindet átadhattam, rengeteg ember volt influenzás, kivéve egy lányt ő volt az utolsó betegem arra a napra.

-         Nos halljam mi a panasz- kérdeztem

-         Már egy hónapja minden reggel hányok és szédülök, de nem tudom miért- mondta

-         Rendben meg tudhatnám, hogy hány éves vagy- tettem fel a kérdést közbe észre sem vettem, hogy Mikey megint elkalézolt a többi nem beteg társával és mögöttem álltak nagy csendben.

-         15 éves vagyok. – lesütötte a szemeit. Ekkor hirtelen egy őrültnek titulálható személy rohant be egyenesen hozzánk és csak úgy üvöltötte, hogy: „te ribanc mit mondtam, ha kinyitod a szádat meg halsz… „meg ilyesmikről hadonászott, és ha bob nem avatkozik bele szegény lány és én kapunk egy pofont. Ekkor beugrott az arc nem más volt, mint Jessey, a volt osztálytársam.

-         Mi az Blackwood –szóltam oda gúnyosan- újabban kis lányokkal kezdesz ki??

-         Te meg ki vagy? – úgy nézet rám mintha leprás lennék

-         Óh, kicsi gyáva Jessey, ki bántja a lányokat és szegény pici Mikey-t, de egyszer nagyon meg járta hisz az egyik lány homokot tett a kakójába. – vágtam oda úgy, hogy már reszkettem az idegességtől

-         Sanders gondolhattam volna csak egy ilyen elkényeztetett cafka képes így kinézni, mi az csak nem elfogyott apuci öröksége, óh vagy a csaja nyúlta le??

-         Az apámnak nem volt senkije és ő nem csinált fel senkit nem úgy mint te szegény lány még csak 15 éves- erre pofon vágtam és Bob fogott vissza, hogy nehogy a végén megöljem egy tálcával, eközben Gee elrohant a biztonsági őrért majd a zsarukat is ki hívták.

Ez után nem csodálom, hogy senki sem mert kikezdeni velem. Szerencsére csak 10 percem volt hátra a műszakom végéig. Sajnos a srácok már indultak így elbúcsúztam tőlük, majd meghagytam, hogy hívjanak fel. Balszerencsémre Londonból kerestek, a két évvel ezelőtt történtekről kérdezett egy hölgy. Omfg!! Gondoltam magamban még csak ez hiányzott. De szerencsésen meg úsztam az egészet, vagy még sem kiderült, hogy a két kicsi lány elárvult és én Dr. Taylor tanítványa voltam, sőt jó barátok és kollégák, de sajnálatos módon meghalt a kezeim között.

-         Mikor tudna rá érni Dr. Sanders- kérdezte a nő

-         Akár most - válaszoltam – lejárt a munkaidőm, de miről is van szó??-

-         A lányok gyámjának Dr. Taylor magát kérte és a vizsgálat kimutatta, hogy amúgy is maghalt volna, nem maga a hibás. - Mi?? Én, mint gyám??ezek a gondolatok futottak át az agyamon.

-         Hogy hogy?? –néztem kérdően

-         Agy tumora volt.- szólt halkan

Így aztán a nap végére ott maradtam Frankkel és két kislánnyal. Nem is tudom, hogy hogyan mentem haza, de a lányok: Nicky és Kim azonnal a szívemhez nőttek. Végre érezhettem, hogy az üres lakás Gee-ék nélkül is boldog lehet.

                                   ***********

Este mikor már a lányok is aludtak, eltűnődtem, hogy én mit is várok az élettől. Rájöttem, hogy nem szeretnék orvos lenni, nem is tudom, hogy hogyan jutott az eszembe, de rájöttem az egész csak bosszú, meg bosszulni apa és anyu halálát. Lassan kinyílt a szobám ajtaja Nicky ki még csak 5 éves volt nem tudott elaludni, nagyon érdekelte az, hogy az ismeretlen (azaz Frank) mért is van a korházba.

-         Wendy néni az a fiú miért van a korházba, akit meglátogattunk??- kérdezte édesen csengő hangjával majd oda feküdt mellém

-         Nyugodtan hívj csak Wendynek vagy 50 évesnek látszom?? –kérdeztem viccesen

-         Nem – és nevetet

-         Egyébként a fiút Franknek hívják és az unokatesóm és szegénykét műteni kellet.

-         De ugye nem komoly- aggódóan nézet

-         Nem- és rámosolyogtam. - De jobb lenne, ha aludnánk, ha akarsz, maradhatsz. –válaszoltam.

Így hát reggelig aludtunk, majd eljött az a pillanat, amire nem is számítottam, a korházból kerestek, hogy Franky hazajöhet. Így hát még aznap reggel hazahoztuk, közben összebarátkozott a lányokkal. Másnap reggel a többiek is haza jöttek, de nem maradtak sokáig, Kiméket ők is nagyon megkedvelték és a lányok is őket. Így, mint  egy nagy család eltöltöttünk két csodálatos hetet. Csak hamar eljött a Május eleje és azon kaptuk magunkat, hogy búcsúzkodunk.

-         Utálom ezt az érzést mér nem akarom hogy elmenjetek- fordultam oda Mikeyhoz

-         Nyugi nekünk is hiányozni fogsz, vagyis nekem biztosan- és azzal átölelt, egy másik érzés fogott el nem is tudom egyáltalán hogy mi, de talán fá,j hogy megint nem lehetek vele.

-         Ugye felhívtok- fordultam oda mindenkihez

-         Persze. Figyelj ha az egyetemen ( közben elkezdtem egy másik szakot) vizsgaszünet lesz akkor látogassatok meg minket. – ajánlotta fel Gerard, erre Bob, Ray és Frank elkezdtek fűzni minket. – Akár most is jöhettek- mondták kórusban.

-         Most tuti nem!!- jelentettem ki - Nem is tudom talán. – vágtam oda.

-         Naaaaaaaa Wendy!!! Légyszi!! –néztek rám a lányok boci szemekkel és Kim átölelt.

-         Na jó legyen, majd el megyünk veletek. – gondoltam így még könnyebb lesz elviselni a fiuk hiányát. Majd mindegyiknek az arcára nyomtam egy puszit a lányok meg átadták a rajzaikat. Ezután már a gépük után integettünk.