Hosszú ideig csak mentem, azt se tudva merre,csak bele a vakvilágba. A lelkem valamelyest meg könnyebült, megszabadult terhétől, de egyuttal egy újabb is zavart. Furcsálltam a furcsa dolgokat például azt,hogy éjjel többet vagyunk fent mint nappal és azt hogy mindig sötét van a házban,de arra nem gondoltam volna hogy vámpír és,hogy én is az vagyok.

Egyre sötétebb lett a hold világítot, a csillagok pedig fénylő kis pontokként tündököltek az égen. Csak a lelkemben volt sötét és zavar. Ahogy haladtam azt vettem észre, hogy mintha ismerős tájon járnék. A táj valóban ismerős volt, mert ahogy tovább mentem megláttam azt a temetőt, azt a helyet ahol eltemettek. Szívem összeszorult, vissza akartam fordulni, de valami azt sugalta ne tegyem azt, inkább menjek oda. Lassan és félve közeledtem a romos kapu felé, majd mikor odaértem megálltam. A temetőn nagyon látszott hogy senki se jár ide a sírokat gondozni, a sírkövek összetörve, mindent gaz borít, sehol egy száll friss virág. A temetőben hatalmas öreg fák álltak, a susogásuk még félelmetesebbé tette. Ahogy ott álltam a bejáratnál, valami késztetés kapott el, hogy menjek be. Végül úgy döntöttem bemegyek, lábaim nehezen, de engedelmeskedtek. Ahogy haladtam a temető belseje felé egyre félelmetesebb lett minden. Úgy éreztem mintha figyelne valaki, vagy valami. Reszkettem a félelemtől, de mégse fordultam meg. Egyszer csak a fák ágain átszűrődő fény megvilágította azt, azt a helyet ahol magamhoz tértem. Azon a helyen minden csupa vér volt, az eltelt idő se tudta eltüntetni onnan. Közelebb mentem és megálltam, a szívem összeszorult és térdre rogytam. Nem értettem mi történhetet ott, mit csinálhattak velem, miért csinálták,semmire se emlékeztem.

Pedig emlékezni akartam, próbáltam de nem ment. Sok időt tölthettem ott, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy kezd egyre világosabb lenni, de nem a hold miatt, hanem mert a nap felkelőben volt. Gyorsan felálltam, de akkor megláttam valamit. A véres fű között valami megcsillant, közelebb hajoltam, hogy megnézzem mi az, egy karkötő volt. Gyorsan felkaptam, és rohantam ki a temetőből egyenesen vissza Alex házához. Még idejében viszaértem, mielőtt a nap felkelt volna. Mikor hazaértem Alexet nem találtam sehol, bejártam a ház minden zugát, de sehol se volt. Gondoltam biztos el kellett mennie valahova, úgyhogy nem is foglalkoztam a dologgal, inkább felmentem a szobámba és inkább karkötőt vizsgálgattam.