Neeeee.......-kiáltottam. Majd felültem az ágyban. Csak egy rossz álom volt.Tiszta víz vagyok és zihálok. A szobában a függönyök bevoltak húzva, csak kevés fény szűrődött be. Ekkor az ajtó lassan kinyílt. Egy férfialak lépett be az ajtón, kezében egy tálcával. Az arcát nem láttam jól.

- Jó reggelt! Halottam hogy felébredtél,gondoltam hozok egykis ennivalót.Jobban vagy?-kérdezte

Közben a tálcát elém tette.A tálcán egy tányér forró leves volt. Képtelenvoltam enni belőle,csak kevergettem.Közben a férfi leült az ágyam szélére,de az arcát még most se láttam rendesen.

- Köszönöm hogy nem hagyott a ház előtt. Hol vagyok és ki maga?-kérdeztem tőle

- Nincs mit, szívesen tettem. Egy New York melletti, elhagyatott vidéken vagyunk. Engem Alexnek hívnak. De most edd meg a levest, nagyon levagy gyengülve.  -mondta

Szépen lassan nekiálltam a levesnek,a falatokat nagyon nehezen nyeltem le,de éreztem, hogy áttmelegít bellül.

- És te ki vagy? Hogy kerültél erre az elhagyatott vidékre? - kérdezte tőlem

Szemeim kigubbadtak, a kanál kiesett a kezemből és zokogásba törtem ki.

- Mi a baj? - kérdezte Alex

Csak zokogtam tovább egy hangse akart kijönni a torkomon. Alex érthetetlenül és ijedten nézett rám,nem értette mi történt. Majd összeszedtem magamat,letöröltem könnyeimet és megpróbáltam mesélni.

- Engem.........engem.......- nyökögtem Nem tudtam hogy ki vagyok és azt se hogy honnan jöttem. Csak arra emlékeztem hogy élve eltemettek. Könnyekkel a szememben, zürzavarral a fejemben csak bámulni tudtam magam elé. Nem emlékeztem semmire, semmire az eddigi életemből. Egyetlen képse ugrott be. Egyfolytában azok a képek jártak a fejemben amiket élve eltemetve és az idevezető úton éltem átt.

- Téged......? - kérdezte Alex

- Nem tudom......hogy.......ki vagyok......Nem emlékszem....semmire. - válaszoltam elcsukló hangon

- Semmire se emlékszel? - kérdezett vissza Alex

- Semmire se emlékszem. - válaszoltam. Majd ismét zokogásba törtem ki.