Egy kis nyári kaland
2008.04.09. 13:57
17.rész
Mielőtt köpni vagy nyelni próbálnátok, Amanda már el is rángatja a falfehér arcú Gerardot az erkélyről. Miután eltűnnek a szemed elől, hamar felocsúdsz a kábulatból. Gyorsan Mikey-ra nézel.
- Sze..szerinted…hagynunk kellene?
- Ne…nem tudom. Szerinted? /Hát igen, a határozottság mintapéldányai./
Lelki szemeid előtt megjelennek a másnapi újságok, melyek címlapján Amanda vigyorog rátok, kezében egy pórázzal, aminek a végén történetesen szegény Gerard szomorú tekintettel mered a lencsébe. Amandánál mintha még kutyakeksz is lenne. Nem, nem, ez azért már sok. Ezt nem hagyhatjátok!
- Hát…- nyögöd zavartan – szerintem ezt valahogy mégis meg kellene akadályozni.
- Igazad lehet – szólal meg Mikey is. – De ehhez a többiek is kellenek.
- Akkor hajrá! – mondod hirtelen elszántsággal, és Mikey-t karon ragadva elindulsz, hogy felkutasd a többieket. Ray-t azonnal meg is találjátok az erkélyajtó melletti falnál, egy kisebb társaságban. Sebesen megragadod a csuklójánál, a sűrű bocsánatkéréseket a kis csoporttól Mikey-ra hagyod, majd a sztori gyors felvázolását is. Közben szemeddel a többieket fürkészed. Csak ki ne fussatok az időből! Bobot egy hosszú svédasztalnál pillantod meg.
- Szia Bob! Tudnál jönni egy kicsit? – majd választ sem várva behúzod a többiek közé. – Nem tudod, Frank merre van?
- Ööö..nem – válaszol Bob, majd figyelmesen hallgatni kezdi a többiek gyors beszámolóját. Te pedig a folyosón lévő csokiautomata felé veszed az irányt. Nem is kell csalódnod. Frank ott áll előtte, és idegesen kotorászik a zsebében. Mikor meglát, felragyog az arca.
- Ó, de örülök neked! Nincs egy kis apród? Én teljesen kifogytam.
Gyorsan őt is karon fogod, és elkezded befelé vonszolni. Először igencsak zokon veszi, hogy el akarod szakítani imádott csokijaitól, de mikor elhadarod neki, mi a helyzet, azonnal tettre késszé válik.
- Van már terv? – teszi fel a kérdést, mikor a kis mentőcsapathoz értek.
- Hát… talán a dobütőkkel… - kezdi Ray.
- Nana! Az én dobütőim nem harci eszközök! – szorítja magához erősen Bob az ütőit, amiktől még most sem tud elszakadni. – Először meg kellene tudni, ki az a riporter. Aztán valahogy lefoglalni, amíg kiiktatjuk azt a némbert.
- Áh, ez túl bonyolult! Rengeteg itt a riporter. Csak egyszerűen elgáncsoljuk azt a csajt – tanácsolja Frank, majd feláll egy asztalra, és körbekémlel. Ti közben zavartan vigyorogtok a felétek bámuló emberekre.
- Ott vannak! – mutat Frank kis idő után gyorsan egy sarok felé. Nem is kell több, arrafelé veszitek az irányt, utat törve az embertömegben. Hamar hozzájuk érkeztek, köszönhetően annak, hogy Gee is igen erős ellenállást tanusít. Amint megpillant titeket, felragyog egy reménysugár a szemében.
- Sziasztok! Hát itt vagytok! – kezdi Frank azonnal. – Gyere Gee, igyunk meg egy sört!
- Bocsi fiúk, most nem alkalmas – szorít még egyet Amanda Gerard csuklóján. – Épp interjút készülünk adni az egyik újágírónak.
- Ez badarság! – próbálkozik Bob is. – Most volt sajtótájékoztatónk!
- Khm..de ez…nem odaillő téma lesz – mondja Amanda, miközben vészjósló mosoly jelenik meg az arcán. Nem csak benned, a többiekben is meghűl a vér ennek hallatán.
- De..de Gee nem néz ki túl jól – indul végső rohamra Ray. – Nézd, tök sápadt az arca!
Amanda Gee-re pillant.
- Egy kicsit tényleg az. De biztos csak egy kis kimerültség. Csak pár perc lesz az egész – fordul vissza a fiúkhoz.
Ránézel a melletted álló Gerardra. Ő csak üveges szemmel bámul maga elé, valószínűleg már a teljes megsemmisülésre készül. Nem igaz, hogy nincs annyi esze, hogy színleljen egy kicsit! Aztán bevillan az agyadba valami, és amíg Amanda nem figyel, hirtelen ötlettől vezérelve egy hatalmasat könyökölsz Gerard gyomorszájába, aki ennek hatására azonnal össze is görnyed, és elkezd levegő után kapkodni. Erre mind felkapják a fejüket.
- Látod, én megmondtam, hogy nincs jól! – érvel Ray, s a többiek, akik mind látták az akciót, vigyorukat elfojtva bólogatnak. – Viszont mi szívesen adunk helyette interjút!
- Úgy látom, gyomorgörcs lesz. Én addig adok neki valami gyógyszert – ragadod meg Gee-t, s gyorsan behúzod a tömegbe, míg a többiek sorfalat állnak Amanda előtt. Megcélzod a konyhát, és remélve, hogy üres, betuszkolod az ajtón. Mázli. A többiek még mindig buliznak. Leülteted Gee-t az egyetlen benn lévő székre, és gyorsan engedsz neki egy pohár vizet a csapból.
- Tessék – nyújtod felé. Némán elveszi, és egy nagy kortyot lehúz belőle. – E..egyébként ne haragudj, de … ez tűnt a legjobb ötletnek.
Végre felemeli lehajtott fejét, és rádnéz.
- A..zért…./kis fuldoklás, mély levegővétel/…szólhattál volna előtte….legalább ráfeszítek kicsit..
- De az nem lett volna hihető…lehet, hogy jó énekes vagy, de…borzalmas színész.
- Jó hogy mondod, akkor vissza is utasítom a felkérésemet a legújabb mozifilm főszerepére.
- Ne haragudj, de érted tettem…”anyám, miket beszélek!” …ööö…azazhogy a bandáért….izé, azért hogy..- hiába próbálkozol, a mentegetőzésed már nem vakarja le Gerard arcáról az ismét kiújuló széles vigyort. „A fene, mért nem rángattam legalább a ’jó öreg’ Mikey-t magammal? Akkor nem lennék megint ennyire kínos szituban!”
- Értem én. És hálás vagyok. Ezért biztosíthatlak, hogy az elkövetkezendő egy hétben biztos nem csórom ki Ray szekrényéből azt a bizonyos gyertyát…
- Mi lenne, ha egyáltalán nem csórnád ki?
- Akkor unalmassá válna az életem.
- Márpedig ha megteszed, én magam hívok riportert Amandának…
- Hé, csak nem fenyegetőzöl? – áll fel Gerard hirtelen, közvetlenül az orrod előtt. Sajnos az általad szabott minimum 3 méter távolság máris csak félre csökkent, és csökken…és csökken…
Az arcod olyan vörös, hogy Gee akár tükörtojást is süthetne a fejeden, de látszólag most épp nem az a szándéka… A szemeibe nézve már épp kezded feladni az elveidet, és alapos okot szolgáltatni rá, hogy Mikey kicsináljon…amikor váratlanul hatalmas sötétség támad.
Folyt. Köv.
|