2.rész
2008.04.07. 14:01
- Elveszítjük… Sanders figyeljen oda…. A halál idő pontja 14:58 perc…- Hirtelen felkelltem és sírni kezdtem, halkan hogy senki ne vegye észre, de késő lebuktam Mikey épp kint kávézott és berohant.
- Mi… mi történt?? Miért sírsz, baj van??- kérdezte aggódóan
- Nem semmi csak rosszat álmodtam- vágtam rá de nem akartam elszomorítani, hogy ez valójában meg történt ,de már rég volt nem rághatom magam ezen gondoltam- vagyis nem álom volt hanem egy rossz emlék- erre még jobban sírni kezdtem.
- Gyere ki jó, nem kéne, Ray-t felébreszteni még hajnali 3 van- megfogta a kezem és kitámogatott - Elmeséled??- kérdezte
- Persze, csak várj még egy picit hagy szedjem magam össze… Szóval az történt mikor kezdő voltam, hogy… Egy ház leégett két kislány élte túl és az apukájuk,…- nagyot sóhajtottam- a kislányok megúszták, de az apa súlyosan megsérült. Aznap én voltam ügyeletben és elszúrtam csak ott álltam és nem tettem semmit érted?? Miattam halt meg, miattam lettek árvák a gyerekei- átöleltem és úgy sírtam
- Nem, nem te tehetsz róla, hanem az, aki okozta a tüzet ez az ő műve és tedd magad túl ezen, mert a szomorkodás nem áll túl jól neked. - próbált vigasztalni
- Már túltettem magam, csak ez ma történt 2 éve és miattam… - ezután éreztem, hogy a fejem elnehezedik, és a vállára esik.
*****
Nem sokat csináltam a hajnali incidens óta a fiuknak sem volt sok programja csak pár interjú. Franky a sok fagyi és csoki után elcsapta a gyomrát és azóta csak panaszkodik
- Jaj, nagyon fáj a hasam- sajnálkozott
- Te ne szólj, egy szót se- szólt rá Ray röhögve- nem tudom, hogy ki volt az, aki ki ette a cukrászdát a fagyiból meg a csokis sütiből. - erre mindenki dőlt a röhögéstől
- Na, ideje munkához látni lányok- vágott oda Gee aki a naptárjával bosszankodott de egy hónappal le maradt.
- Rendben- vágtuk rá egyszerre, de ezt sem bírtuk ki fapofával
Az idő hátralevő részét így töltöttük és közben a Black Parade-t hallgattuk, és a Mikey – Bob páros Gee-t utánozta, hogy felviduljak. Ez már több volt a soknál mindenkire rá jött az öt perc, Frank fogta és kiterült a földön hullának tetettve magát, Ray zombeee-sat játszott és én hát, hogy is mondjam kicsit ki készültem az álomtól.
- Nem lehet… nem…- hajtogattam magam elött
- Mi??- kérdezte Gee és le huppant mellém
- Semmi- vágtam rá, de látszott, hogy nem ez az igazság.
- Jó te tudod, csak nem te vagy a mai ebédfelelős??- kérdezte
- Gee hagyd, nem látod, hogy kivan- Mordult rá Mikey
- Jól van kócos- Majd mosolyt varázsolt elő
Nekiláttam ebédet készíteni, eléggé jól sikerült ahhoz képest, ahogy éreztem magam. Szerencsére ma este fogok ügyelni így rendbe tudom szedni magam.
******
Már vagy 5 órája ügyelek és eddig semmi extra nem történ egy beteg sem jött szóval felmentem a harmadik emeleti pihenőbe.
- Dr. Sanderst várják a recepciós pultnál!! SŰRGŐS!!– szóltak be a hangosba mire én a harmadikról lerohantam a sürgősségire, éreztem, hogy ha még egy emelet hátra lenne, azt tuti nem bírnám ki szívroham nélkül, de a végére le értem épségben
- Igen Jane mi… mi az??- köptem ki a mondatot a számon közbe levegőért kapkodott
- Mr. Iero-t hozták be erős hasi fájdalmakkal
- MI?? HOL VAN??- kiáltottam
- Egy szabad ágyon siessen, eléggé rosszul néz ki
Nem sokkal meg láttam őket eltorzult arccal, ahogy Frankbe próbálnak életet lehelni.
- Mi a baj??- kérdeztem aggódva
- Nem tudjuk, csak miután bementél elkezdet hányi és belázasodott- válaszolták egy más szavába vágva, Bob még nem volt ott.
- Frank hol fáj?- kérdeztem
- ITT áááááááááááááá- ordítozott
- hmm ha jól látom ez a jobb oldal, akkor viszont a vakbeled lehet, várjatok itt- szóltam és meg nyugtattam a többieket- majd elrohantam egy másik orvosért, a gyanúm beigazolódott vakbél gyulladása van, így hát Franky-t még az éjjel meg műtöttük és szerencsésen túl élte. Majd kint vártam rá a folyosón, míg a többiek a szobájában ültek. Lassan kinyílt az ajtó és megjelent Mikey ki még mindig nem heverte ki a késő délutániakat. Nagyjából hajnali 2 lehetett.
- Szia!!- szóltam szomorúan
- Hi! Nagyon megijedtem. Épp próbáltunk a holnaputáni koncertre mikor összegörnyedt és a többit már te is tudod… amúgy nagyot alakítottál.
- Köszi, én is nagyon meg ijedtem főleg hogy ma történt pont mikor az…- éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon, de el is pirultam mikor meg dicsért.
- Gerard végig rólad áradozik Bobnak ki csak most ért ide a busszal- és elmosolyodott
- Tényleg mindent meg tennék értetek, nem nagy cucc, de remélem, te nem fogsz fényezni- mosolyodtam, de most a térdem elkezdet megint fájni-, au- nyögtem ki
- Mi az??- kérdezte
- Semmi csak a sérülésem, fáj néha már meg szoktam, 12 évesen szereztem mikor edzésen elestem
- Milyen edzés- nézett meglepődve
- Műkorcsolya, de nem fontos
Végre a többiek is kijöttek és hagytuk, hogy Frank kipihenje magát, és hogy gyorsan felépüljön, de szembesítenem kellet a srácokat azzal, hogy nélkülözni kell őt a koncertről, bár ezzel ők is tisztába voltak.
|