3.rész

Nagybátyám által értesültem róla mikor várható a zenekar érkezése a stadionhoz. Épp odaértünk, mikor megérkeztek a busszal.

   -Elmondjuk nekik? - kérdeztem.

   -Jobb lenne! Úgy nem csinálnék teljesen hülyét magamból,hogy azt se tudom ki-kicsoda.

A zenekar tagjai lassan leszállingóztak a buszról. Elsőként Frank volt, aki észrevett minket.

   -Bazd meg, Gerard! - kiáltotta felháborodottan. - A frászt hoztad ránk! Eltűntél, a mobilod kikapcsolva....- meglátott engem és kicsit megenyhült a tekintete - Az oké,hogy becsajoztál, de azért üzenhettél volna!

Erre a többiek is odanéztek és mindenki megkönnyebbült sóhajjal vette tudomásul, hogy megkerült az elveszett bárányka.

   -Azért ez nagyon durva Gee! - háborgott Mikey is. - Ha ezt mi csináltuk volna veled már nem lennénk az élők sorában!

Gerard nem szólt semmit, csak próbálta beazonosítani az arcokat.

   -Mikey? - nézet rá öccsére.

   -Igen! Eltaláltad! Az vagyok! De.... várjunk csak! Valami nem stimmel! Mi van veled?

Most már mindenki észrevette, hogy nincs minden rendjén Gerard-dal. Olyan szerencsétlenül állt a többiek előtt, hogy megsajnáltam. Odaálltam eléjük és elmeséltem mi történt. Szájtátva hallgatták és szánakozva néztek Gerard-ra.

Bob tért elsőként magához:

   Ez valami vicc?

   -Bár az lenne! De nem az! - csóválta a fejét Gee.

   -Akkor most mi lesz?

   -Én már mindent megpróbáltam, de semmi sem segített. Abban reménykedtem, ha találkozik veletek könnyebb lesz emlékeznie.

   -Ezt egyszerűen nem hiszem el haver! - közeledett hozzá Frank és a vállát megfogva magához ölelte.

Gerard meglepődött kicsit elhúzódott és egyáltalán nem úgy viselkedett, mintha Frank a legjobb barátja lenne. Úgy vettem észre,mintha kifejezetten menekülne előle. Gyanakvó pillantásokat vetett rá, ha Frank kicsit közelebb húzódott hozzá, gondolom a Frerardos videók miatt. Ezt Frankie is észrevette és még jobban próbálta becserkészni Gee-t.

   -Gyere ide szívem! Majd én meggyógyítom a  kis beteg fejedet! - és megpróbálta Gerard fejét e mellkasára húzni, majd barátja ijedt tekintete láttán sértődötten sóhajtott.

   -Hát már rám sem emlékszel? Oh...azok a csodálatos éjszakák, hogy lehet őket elfelejteni! - durcásan felhúzta az orrát, majd mikor látta, hogy Gerard arca falfehér, elröhögte magát.

   -Nehogy komolyan vedd! Csak ugrattalak!

Gee kicsit megkönnyebbült,de azért igyekezett minél messzebbre kerülni Franktől.

   -Frankie, ne szivasd már! Enélkül is eléggé kivan! - szólt rá Bob.

Frak visszavonulót fújt, de azért erősen nézegette Gerardot,nem-e ő szivatja a többieket.

Hosszas vívódás után úgy döntöttek, hogy minden menjen az eredeti tervek szerint, mivel megvolt az esélye, hogy Gee bármelyik pillanatban visszanyerheti az emlékezetét.

Besétáltunk az épületbe. Én igyekeztem lemaradni, de Gerard megfogta a kezemet és magával húzott. Jelen pillanatban én voltam az egyetlen biztos pont az életében.

A terv az volt, hogy egyenlőre nem szólunk senkinek. Így viszont enyhén szólva furcsa volt Gerard viselkedése. Idegenül nézett körbe. A fel-alá rohangáló technikusok barátságosan köszöntek neki , ő pedig igyekezet mindenkire visszamosolyogni, mintha tudná, hogy ki is az illető. A többiek nagyon türelmesek voltak vele, megmutogattak neki mindent. Nekem folyamatosan mellette kellett lennem és fognom a kezét.

A tömeget beengedték, iszonyú volt a hangzavar. Gerard óvatosan kikukucskált a színpad mögül. Végignézet a színpadon, a fényeken a rajongókon, akik folyamatosan a zenekar nevét kiabálták.

Láttam, ahogy nekidől az egyik falnak, mintha megszédült volna. Aggódni kezdtem, talán túl korai volt ez még neki? Odaugrottam hozzá.

   -Rosszul vagy?

Lassan felém fordult, szemei csillogtak, belenézett a szemembe és széles mosolyra húzódott a szája. Olyan igazi, Gerardos mosolyra!

   -Debby! - kiáltott fel boldogan. - Emlékszem! Érted? Végre tudom ki vagyok!

Magához ölelt a derekamnál fogva, felkapott a földről és megfordult velem. Az arca csak úgy sugárzott.

   -Igen! Igen! Igen! Mindenre emlékszem!

Én is boldogan nevettem vele. Szaladtam volna,hogy elújságoljam a  többieknek, de megállított.

Mikey közeledett felénk, ezért Gee nem szólt semmit, csak a szája elé tette a mutatóujját, jelezve, hogy ne szóljak. Újra feltűnt arcán az a  méla, idegen kifejezés, ami eddig volt.

Mikey odajött hozzánk.

   -Még mindig semmi? - kérdezte.

Tanakodtam,hogy belemenjek-e a játékba, bár nem értettem miért kell ezt csinálni. Gerard azonban olyan kérlelőn nézet rám, hogy belementem.

   -Még semmi! - sóhajtottam.

   -Az baj! Azt hiszem le kell fújnunk a koncertet.

   -Adj még egy kis időt! Csak fél órát....

   -Nem látom be, ha eddig nem használt semmi, fél óra alatt mi történhet. De tudod mit? Rendben! Várunk még fél órát!

Mikor Mikey elment Gee odasúgta:

   Köszi! - majd maga után húzott a többiekhez az öltözőbe.

Ray és Frankie voltak csak ott, elmerülten beszélgettek, gondolom Gerardról, mert mikor beléptünk hirtelen csöndben maradtak. Gerard rám kacsintott (persze úgy,hogy a többiek ne lássák) és elindult Frank felé. Menet közben szexisen beletúrt a hajába, kicsit illegette magát....(Úristen,mit akar ez?), leült Frank fotelének szélére és mosolyogva búgta:

   -Frankie...ne haragudj, hogy az előbb...olyan furcsán reagáltam. Tudod, olyan új ez még nekem, hogy te meg én.....szóval - egyre közelebb húzódott Frank-hez. - átgondoltam a dolgot és hát.... benne vagyok!

Elkezdte Frank mellkasát simogatni. Frank tátott szájjal meredt rá. Gondolom nem akarta megbántani. De Gee folytatta:

   -Vagyis....ne haragudj hogy nem emlékszem kettőnkre. De nagyon tetszel és biztos, hogy csodálatos éjszakákat szoktunk együtt tölteni.

Gee már egészen Frank fülébe suttogta a szavakat, miközben Frank csak ült és talán életében először nem tudott mit mondani.

Én a háttérben álltam és majd megpukkadtam a visszafojtott nevetéstől. Igyekeztem elbújni, hogy ne lássanak rajtam árulkodó jeleket, de fölösleges volt. Frank és Ray teljesen lefagytak, engem észre sem vettek.

Gee most már Frank ölében ült, simogatta az arcát, úgy kérdezte:

   -Mond csak édes, mi együtt is élünk?

Gerard ajkai elindultak Frank felé, ám mielőtt még elérték volna Gerardból kitört a röhögés.

   -Frankie, ha látnád magad....!

És csak nevetett, nevetett, alig bírta folytatni:

   -Visszatértem Frank, emlékszem mindenre!

Ezzel felpattant Frank öléből, aki még mindig tátott szájjal nézett rá.

   -Csak ugrattalak haver! Héé! Hellóó! - meglengette kezét Frank szemei előtt, aki ettől végre magához tért.

   -Bazd meg Gee! Egy pillanatig azt hittem, hogy ez most komoly!

   -Ez is volt a célom!

   -Vááá.....ezért kapsz!

Frank felugrott és nekiesett Gee-nek, de csak olyan játékosan. Gerardot váratlanul érte a támadás és lendülettől a földön kötött ki, Frank pedig rajta. Ekkor lépett Bob és Mikey. A jelenetet látva először meglepődtek, aztán észrevették, hogy nevetek és jót röhögtek ők is.

   -Látom Gee, jobban vagy! - kiáltotta Bob.

Gerard kiszabadult Frank alól és ép igyekezet talpra állni.

   -Igen! - válaszolta. - Minden rendben!

Mikey odaugrott hozzá és ő is majdnem ledöntötte a lábáról, ahogy átölelte.

   -De jó, hogy megint e régi vagy!

   -Nekem Mondod?

Közben Frank is függőlegesbe tornázta magát és Ray is odarohant a csoporthoz. Mind az öten összeölelkeztek. Sosem láttam még ilyen boldog embereket.

Gee rám nézet és intette, hogy én is menjek oda. Beálltam hát a körbe.

   -Az én drága megmentőm nem maradhat ki! - vigyorgott.

Szétváltunk, de az én kezemet nem engedte el.

   -Köszönöm, hogy vigyáztál rám és, hogy segítettél. Sosem fogom elfelejteni!

Kaptam tőle egy hatalmas puszit. Viszonozni akartam, de menet közben az ajkunk véletlenül összeért. Aztán már nem véletlenül! Gerard megcsókolt én pedig visszacsókoltam. A többiek diszkréten elfordultak és valami egyéb tevékenység után néztek.

   -Lenne kedved megnézni a koncertet? - kérdezte Gee,mikor már szóhoz jutott. Még mindig szorosan magához ölelt.

"Még hogy lenne-e? Hisz erre vártam hónapok óta!"

   -Hát... ha szépen megkérsz!

   -Ez elég szép? kérdezte és újra megcsókolt.

Ez volt életem legjobb koncertje.

És hogy mi történt utána? Az már egy másik történet!

                          VÉGE