2.rész

Az éjszaka közepén arra riadtam, hogy valami kemény dolog az oldalamnak csapódik. Felkiáltottam és egy pillanatig azt sem tudtam hol vagyok.

   -Óóóh...bocsi! - hallottam valaki hangját közvetlenül fölöttem.

Beletelt pár percbe míg rájöttem, hogy Gerard esett rám az ágyból és, hogy a kemény valami a ..... könyöke.

   -Áá... semmi baj! Jól vagy?

   -Én igen! És te?

Mivel még mindig rajtam feküdt kezdte kiszorítani belőlem a levegőt.

   -Job...ban lennék....ha.....lemásznál.....rólam! - mondtam nyögve.

    -Ja....persze! Ne haragudj!

Ahogy lekecmergett rólam újra kaptam levegőt.

   -Azt hiszem álmodtam valamit!

   -Igen? Mit? - reménykedtem, hogy valami fontos dolog.

   -Nem tudom! Nm emlékszem!

   -Ez nem újdonság! - mondtam keserűen.

A szobában teljesen sötét volt, úgyhogy nem láttuk,max. éreztük egymást. Egészen pontosan én éreztem, hogy megpróbál visszamászni az ágyra és eközben alaposan a kezemre tapos. Felkiáltottam fájdalmamban.

   -Aúú! A kezem!

   -Óó, ne haragudj! Olyan sötét van, semmit sem látok!

   -Várj, segítek!

Megfogtam a kezemet taposó lábát, kitapogattam a másikkal az ágyat és felraktam rá a lábát.

   -A másik már az ágyon van?

   -A másik...?

   -A másik lábad!

   -Jaa...az ...igen!

   -Akkor jó! Aludj tovább! És ha lehet ne vándorolj!

Nevetett, majd hallottam, ahogy elhelyezkedik az ágyon.

Reggel én ébredtem fel előbb. Gerard félig lelógva az ágyról a hasán aludt. Kiosontam a konyhába kávét főzni. Nem telt el sok idő és Gerard is megjelent.

   -Jó reggelt! - mondta kómás fejjel.

   -Jó reggelt! Hogy aludtál?

   -Egész jól! Nagyon kényelmes ágyad van!

   -Tudom! - mosolyogtam. - Kérsz kávét?

   -Őőő...szeretem?

   -Igen! Nagyon szereted! - ezen már nevetnem kellett.

   -Akkor kérek!

Kiöntöttem neki egy jó adagot és vártam a reakciót. Ki tudja talán épp a kávé indít be nála valamit...

Belekortyolt és nagy mosolyra húzódott a szája.

   -Ez tényleg finom! Nem csoda, hogy szeretem!

Kerekre tágult szemekkel, tátott szájjal és lélegzetvisszafojtva lestem minden mozdulatát, hátha...hátha... de ő csak csodálkozva visszanézet rám.

   -Mi baj? Mért nézel így rám?

   -Ja...semmi....semmi. Csak egy pillanatig azt hitem a kávéról beugrik valami.

Szomorúan megcsóválta a fejét.

Ebben a pillanatban megzörrent a bejárati ajtó, és belibbent rajta a barátnőm, Sandy.

   -Jó reggelt! Már fenn vagy? - kiabálta és már nyomult is be a konyhába, mikor meglátta,hogy valami nem stimmel. Megállt az ajtóban és gyanús szemekkel méregetett.

   -Látom nem unatkoztál éjszaka! - kacsintott rám. Gerard háttal ült neki, így Sandy nem tudhatta ki az.

   -Félreérted,én....

   -Na,nem kell a duma! Nincs abban semmi rossz,ha az ember kicsit kirúg a hámból!....Bemutatnál?

   -Ööö...izé...persze! Sandy ő itt Gerard Way!  Gerard, ő Sandy, a barátnőm! - Sandy először széles mosollyal nyújtotta a kezét Gee felé, de mikor meghallotta a nevét elállt a lélegzete. Megfogta Gee kezét és az arcába meredt.

   -Ezt nem hiszem el! Te tényleg AZ A  Gerard vagy?

   -Állítólag... - hangzott a bizonytalan válasz.

   -Ez hogy....hogy lehet?

 Ezt már tőlem kérdezte barátnőm. Közben észre sem vette, hogy még mindig Gee kezét szorongatja.

   -Ööö....bocsi Sandy!

   -Igen?

   -Visszakaphatnám a kezem?

   -Jah....hát persze!

Barátnőm még mindig elhűlve meredt Gerardra, akit láthatóan zavart, hogy ennyire megbámulják.

Még mielőtt Sandy teljesen szétfolyt volna a konyha kövén elmagyaráztam neki a történteket.

   -Szóval, akkor most nem tudod, hogy ki vagy? - kérdezte, mikor végre ( elég hosszú idő után) megértette a történetet.

   -Hát... úgy valahogy!

   -Segítenünk kell neki! Mi lesz a ma esti koncerttel? - néztem Sandy-re könyörögve.

   -Tényleg, a koncert!... Próbálkoztál a képekkel?

   -Igen, azzal kezdtem!

   -És a zene?

   -Semmi!

Úgy beszélgetünk szegény Gee feje felett, mintha ott sem lenne. Mint mindenható orvosok a konzíliumon,mikor nem kell,hogy a beteg is értse miről folyik a társalgás. Gee csak kapkodta a fejét egyikünkről a másikunkra. mikor megunta kicsit idegesen ránk szólt:

   -Hé,hé,lányok! Én is szólhatok?

   -Őő....hát persze! Bocs!

   -Szóval, milyen koncertről is van szó?

   -Ma este koncertetek lesz.

Erre rendesen elsápadt. Enyhén szólva sokkolta a hír. Mielőtt leesett volna a székről odaugrottam hozzá. 

   -Ne aggódj! Kitalálunk valamit! Minden rendben lesz! Megígérem!

Odaültem mellé, magamhoz szorítottam,ő pedig a vállamra hajtotta a fejét.

Kétségbeesetten néztem Sandy-re, aki csak most mérte fel a helyzetet és végre rájött, hogy az egyáltalán nem vicces.

   -Segíts! - kérleltem.

   -Jól van! Persze! - pillanatnyi csend. A net! Mutass neki minél több koncertfelvételt, meg mindent, amit csak találsz!

Bementünk a szobámba, de előtte Gee átöltözött frissen mosott ruháiba.

Odaültettem a gép elé és beírtam a keresőbe, hogy My Chemical Romance. Hát,mit ne mondjak, amit kidobott azt 1 hónap alatt sem lehetett volna végignézni. Megpróbáltam szelektálni. Aztán csak mutattam neki, hogy hova kattintson,ha már megnézte az előzőt.

Így telt el egy óra. Én addig csináltam a dolgaim, néha odasandítottam Gee-re, van-e már valami hatás. Egyszer csak felkiáltott:

   -Te jó ég! Én buzi vagyok? - nézett rám kétségbeesetten.

Odaugrottam a géphez és láttam, hogy megtalálta a Frerardokat.

Volt ott minden: Képek, videók, durvák, szolidak! Ezt most hogy magyarázzam el?

   -Jaj, nem! Csak tudod...hát....néha úgy csináltok Frank-el, mintha azok lennétek.

   -Azok lennénk? De miért?

Ááá.... ez életem legkínosabb kérdése....mért pont nekem kell erre válaszolnom, különösen úgy, hogy én sem tudom az igazságot.

   -Hát...ez csak egy játék! A rajongók kedvéért van! - gondolatban még hozzátettem, hogy "szerintem".

   -És a rajongók szeretik ezt?

   -A legtöbbjük igen!

   -És te?

Ááá...most válaszoljak erre? Hogy imádom, mikor simogatják meg csókolgatják egymást? Nem válaszoltam, csak valami sürgős dolgom akadt hirtelen és otthagytam.

Végül annyiban hagyta a dolgot és nézelődött tovább.

Talált magáról részeg meg drogos videókat, amiket szintén elborzadva nézett.

   -Én...én...

   -Ez régen volt! - igyekeztem megnyugtatni. - Most már rendben vagy!

Erre megkönnyebbült.

Órákon keresztül bújta a net-et, néha kicsit pihent, megivott egy  kávét, de egyre idegesebb lett.

   -Mi a baj? - kérdeztem, mikor láttam remegő kezeit.

   -Nem tudom. Valami hiányzik!

Végignéztem rajta és megállapítottam, hogy jelenleg csak egy fésű hiányzik neki, bár így, kócosan is nagyon édes volt. Aztán leesett, hogy mi lehet a baj. A cigi! Gondolom erős nikotinhiánya van, ezért remeg a keze.

   -Várj, tudom mi kell! Mindjárt jövök.

Leszaladtam a sarki boltba és, bár nem tudom milyen cigit szív (szerintem ő sem!) vettem egy dobozzal.

Visszaérve diadalmasan nyújtottam át neki.

   -Tessék! Ez az, ami hiányzik!

Elvette, megnézegette és olyan ügyetlenül és sután bontogatta és gyújtotta meg, mint aki életében nem szívott egy szálat sem. Az első néhány slukk után már kezdett ismerős lenni neki az érzés és láthatóan meg is nyugodott.

Az egész délelőtt és a kora délután  képek és videók nézegetésével telt el, de semmit nem haladtunk a gyógyulás útján. Kezdtem kétségbeesni. Tudtam,hogy elég lenne egy icipici szikra,ami beindítaná az emlékezést, de ez valahogy nem akart kipattanni. Láttam Gerardon, hogy ő is nagyon akarja. Gondolom rájött a sok videóból, hogy neki küldetése van,nem hagyhatja cserben azt a rengeteg embert.

Kezdtem feladni és Gee is csüggedten fordult el a monitor elől a sokadik óra után.

   -Ez nem fog menni! - sóhajtott szomorúan.

Támadt egy ötletem.

   -Ha személyesen is találkozol a többiekkel talán könnyebb lesz!

Gee kicsit megijedt a gondolatra, hogy ilyen állapotban találkozzon velük, de biztosítottam, hogy segíteni fogok neki.