„Frank!” suttogta egy hang. Frank egy kemény ütést érzett a bordáin. Kinyitotta a szemeit, és körülnézett, hogy ki tette.

Jamia mellette ült. Szigorúan nézett rá, de Frank látta a humort a szemében. „Elaludtál…megint!” folytatta, és az utolsó szó után sóhajtott.

„Milyen óra ez?” kérdezte Frank körbepillantva.

„Töri! Ez történelem óra,Frank!” Jamia kicsit idegesnek tűnt. „Én már mondtam az előbb is, mikor felébredtél! Mikor feküdtél le?”

„Későn.”

„Szeretnétek megosztani az osztállyal a csinos kis beszélgetéseteket?”  kérdezte dühösen a történelem tanár. Frank teljesen tudatosan visszanézett és Jamia sem mondott semmit. „Ha még egyszer beszélgetni fogtok, véglegesen elültetem Jamiát attól az asztaltól!”

Ne, gondolta Frank.  Szerencsés volt, mert mind a két közös órájukon mellette ülhetett. Plusz, mind a két alkalommal olyan teremben voltak, ahol egynél több ember is ülhetett egy padban. Minden más órán azok a kényelmetlen asztalok voltak a hozzájuk rögzített székekkel.

Frank a következő néhány percben csendben maradt. Küzdött az álmossággal; hajnal négyig ébren volt, a tűzzel játszott.

Frank Jamiát nézte. Egy puha, kék pulcsit viselt, ami kissé rátapadt a testére, kiemelve a domborulatait. Frank oldalba bökte őt egy ceruzával.  Jamia halkan felsikoltott, és Frankre nézett. Ő úgy tett, mintha a tanárt figyelné, de felesleges volt az igyekezete. A lány tudta, hogy ő bökte meg. Egy perccel később ismét megbökte. De ekkor lebukott. Jamia belenézett a szemeibe. A lány szemei nevetésről árulkodtak. Rávigyorgott Frankre, aztán oldalba bökte. Ez erős, de finom bökés volt. Kuncogott, mert ő nyert.

„Szép pulcsi!” mondta Frank.

„Oh kösz!” válaszolt a lány, anélkül, hogy lenézett volna  a felsőjére. Ezután kínos csend következett. Gondolkodj,Frank. Szerepben vagy!

„Neked igazán szép szemeid vannak!” suttogta Frank, mikor belenézett a lágy, édes, és meleg szemekbe.

„Neked is!” súgta vissza a lány.

Frank közelebb húzódott hozzá. Érezte, hogy ez a megfelelő pillanat. Előredőlt, hogy megcsókolja, de a lány elkapta a tekintetét. Frank először csalódottságot érzett, de aztán rájött, hogy még mindig a töri óra kellős közepén ülnek. Megcsókolni őt határozottan rossz ötlet lett volna, mert akkor tuti, hogy elültetik. Aztán Frank visszafordította figyelmét a tanár mondandójára.

„Ebédelj velem!” ajánlotta fel Frank, amikor Jamiával beléptek az étkezőbe.

„Oh, hm…oké!” nézett a lány barátaira egy sajnálkozó kifejezéssel. Ők vállat vontak és kuncogtak, majd halkan beszélgetni kezdtek egy csoportban.

Jamia leült Frank mellé. Egy pillanattal később Mikey érkezett meg és ledobta táskáját a Frankkel szemben álló székre, majd elment az ebédjéért. Frank észrevette Jamia kajás dobozát.

„Nem bánod, ha megyek?” pillantott Frank az ebédért várakozók sorára. A lány megrázta a fejét.

Frank a sor felé futott, majd hirtelen Mikey előtt termett.

„Hé,” szólalt meg Mikey, „miért ül velünk Jamia?” kérdezte egy félénk mosollyal.

„Mert én megkértem rá!” válaszolta Frank mosolyogva.

Amikor Frank végre megkapta az ebédjét, visszasietett Jamiához, és leült mellé. „Ne haragudj, amiért sokáig voltam!”

„Nem, semmi baj!” mondta a lány.

Mikey leült a székére, és Frankre és Jamiára nézett. Úgy tűnt, mint aki titkolja a mosolyát.

„Kértek?” kérdezte Jamia, felajánlva egy darab csokit.

„Oh igen!” kiáltott fel Mikey mohón.

Frank és Jamia figyelmen kívül hagyták őt, majd kettétörték a csokit.”Köszi!”  Frank közelebb hajolt a lányhoz. Az arcuk egyre közeledett egymáshoz. Még mindig kis távolságot tartottak egymástól. Aztán Frank  még közelebb hajolt. Az orra megérintette Jamiáét egy pillanatig, mielőtt az ajkaik találkoztak volna. Aztán lágyan megcsókolták egymást. Frank a homlokát finoman a Jamiáéhoz nyomta. Aztán az ajkaik szétváltak, és egy pillanatig csak bámultak egymás szemébe. Aztán a kajájukra néztek, Frank pedig elpirult. Mikey úgy tett, mintha az étel mélyen lekötötte volna a figyelmét. Villájával a rizsben turkált. Aztán egy hosszú csönd volt, mialatt ettek. Aztán megszólalt a csengő, Jamiát elhurcolták a kuncogó barátai, így gyorsan elköszönt. Frank a levegőben érezte magát, mintha teljesen súlytalan lenne. Mikey átült a mellette lévő székre.

„Wow!” mondta. „ Ez…ez…hihetetlen volt!” ütötte meg Mikey Frank karját.

„Igen!” mosolygott Frank.  Még egy kissé szédült is.