Frank felébredt szörnyű fájdalommal a karjában. Körbe nézett.
Túl fényes volt neki minden. A falak, a padló fehér volt. Hol lehet? A mennyben? Meghalt volna?
Úgy érezte sírni akar. De ekkor meglátott egy csodálatos embert egy széken mellette. Aludt. Gerard volt az. Gerard szemei karikásak voltak, Franknek ugy tűnt mintha sirt volna.
- G..Gerard? Hol vagyunk? – kérdezte Frank
Gerard kinyitotta a szemeit és rá nézett Frankre, és ugy nézett rá ahogy már évek óta nem.
- Frank. – mondta és karjait Frank köré csavarta. Karjábol finom illat áradt, de fájdalmat okozott Franknek.
- A.. karom.- suttogta Frank.
- Bocsi.- mondta, elengedte Frankie-t, majd viszsa ült a helyére. – Kórházban vagyunk. De pontosan mi történt veled? Csak hallottam, hogy orditasz, mint a pokol és fekszel a  földön. A véred mindenütt és egy kés melletted. – mondta Gerard.
- Én..öhm.. – Frank ugy gondolta ez volt a leghülyébb dolog amit valaha tett. Öngyilkos akart lenni egy napló miatt Gerard naplója miatt. De Gerard már a választ várta, és nem tudott hazudni neki. – Fel akartam végni az ereimet.
Gerard szemei kigubbadtak és Franket nézte velük és csak annyit tudott kinyögni:
- Mi?? 
Frank nem birt többet Gerard szemeibe nézni:
- Öngyilkos akartam lenni. Aztán felvágtam a karom. Meg kellett volna halnom, hiszen annyi vért vesztettem, igaz? És.. – de Gerard közbe szólt.
- Miért? Mi a faszért akartál öngyilkos lenni? – faggatta Gerard.
Frank sírni kezdett. Nem tudta elmondani neki. Tudta, Gerard akkor be fog gurulni.
- Persze, te vigyázol. – basszus. Frank miért mondta ezt?
Gerard szemei is könnybe lábadtak és sirni kezdett.
- Mit értesz ez alatt? Persze, hogy vigyázok. – Frank nem tudott Gerardra nézni. Nagyon nehéznek érezte.
- Sajnálom. – ennyi volt amit Frank ki tudott mondani. Persze Gerard nem utálta őt! Ez volt az ok amiatt majdnem öngyilkos lett és ez járt folyamatosan az eszébe. De volt még egy dolog...
- G..Gerard? – suttogta Frank.
- Mi van megint? - motyogta Gerard.
- Gerard..szeretsz.. valakit? Valakit aki fontos neked... ugy értem..
Ugy látszott a kérdéstől Gerard besokkolt. Ugy nézett ki mint aki mingyárt hagyatt vágodik a széken.
- Öhm.. mi? – habozott és pirult is egyben Gerard. – Szeretsz valakit? – gondolkodott magában a kérdésen.
Sokáig csak ült egyhelyben válasz nélkül és nézett maga elé.
- Igen. – mondta végül.
- Mi a lány neve? –kérdezte suttogva Frank. Próbálta vissza tartani újra előtörő sírását.
- Öhm..hát.. – vakargatta Gerard a fejét és megint elpirult.
- Ahogy gondolod. Olyan mint egy titok? – bólogatott Frank.
- A lány pontosan .. öhm.. nem lány, hanem fiú. – húzta a dolgokat Gerard.
Frank szemei kikerekedtek.
- Várj. Mi? Ezt úgy gondolod, hogy..buzi vagy?
Gerard gondolkodott egy ideig ezen, majd megszólalt.
- Nem igazán. Mármint, én mindig szerettem a lányokat, de most pár hónapja felfedeztem, hogy .. szeretek egy.. srácot. De én soha nem szerettem másik fiút. De most úgy érzem.. minden róla szól. – vakargatta Gerard megint a fejét. – Frank.. voltál te valaha szerelmes a legjobb barátodba? – nézett Frank szemeibe.
- Igen. – suttogta Frank. De nem tudta, hogy mondta ki.
- Yeah.. így vagyok én is. – súgta Gerard.
- De, ki az a srác? – kérdezte Frank. Igazából nem érdekelte. Már nem akarta tudni a srác nevét. Csak próbált aranyos lenni és megpróbálta vissza tartani a könnyeit.
- Hát, ahogy már mondtam, ő a legjobb barátom. A valaha létező legjobb barátom. Aranyos és kedves. Ő nevet a világon a legaranyosabban. – kuncogott Gerard. – Ő.. tökéletes. De van egy probléma. Inkább neki van valami baja. KÉPES LETT VOLNA FELVÁGNI AZ EREIT AMIKOR LEMENTEM A KÖZÉRTBE. – ordította Gerard. Frank próbált gondolkodni.
- Várj. Mi??  - Gerard ekkor Frankre nézett, majd vissza esett a székre.
- Te vagy. Te butus. – motyogta Gerard.
Frank probált levegőt venni.
- Mi? – kérdezte Frank még egyszer.
- Bassza meg! Rávetél, hogy elmondjam. Sajnálom, hogy ilyen dolgot kellett hallanod. De remélem azért még maradhatunk haverok? – reménykedett Gerard.
- Nem. – mondta Frank.
- Mi?
- Én nem akarok a haverod lenni. Én a barátod akarok lenni. – kuncogott Frank. Gerard boci szemeit le se vette Frankről.
- Te úgy érted? Te is szeretsz engem? – suttogta Gerard.
- Nagyon is. – mondta Frank és mosolygott. Úgy tűnt Gerard megint sírni fog.
Ekkor előre dőlt és óvatosan megcsókolta Franket. Frank kezei Gerard köré fonódtak és visszacsókolt. Sokáig így ültek, még Gerard meg nem szakította a csókot.
- Miért akartál öngyilkos lenni? – a kérdésre Frank pirulni kezdett.
- Én..öhm.. csak.. láttam valamit a naplódban amit félre értettem és...
- Mi? Te olvastad a naplóm? – ordította Gerard.
- Öhm.... igen. – halogatta a dolgot Frank.
- Hányszor mondtam, hogy ne csináld!
- Cs..csak fogd be és felejtsd el. És nem fejeztem be a csókot. – kötözködött Frank
- Ok. Ez a csók elég igazinak tűnik. Talán folytassuk és majd később veszekszünk.
- Hmm ez egy jó ötlet. – mosolygott Frank és újra megcsókolta Gerardot.
Így ültek órákon keresztül, és ezek után boldogan éltek^^.