Frankie ahelyett, hogy hazaindult volna, újra a sulikert felé vette az irányt. Bár már elég késő volt, biztos volt abban, hogy Hambone és Gerardék még ott lesznek. Meg akarta ünnepelni, hogy végre Jamiával kettesben tölt egy napot. Nagyon izgatott volt, alig várta már a másnapot. Ez a mai este is….leszámítva azt a kis incidenst az elején, kibaszottul jó volt. Mikor Jamia leápolta….igaz, hogy ott helyben majdnem leteperte szegény lányt, de egyszerűen alig bírt ellenállni a lány gyengéd gondoskodásának. Vigyorogva emlékezett vissza, de amint eszébe jutott Bert, ismét nagyon dühös lett. Féltékeny volt, és a régi indulatok is fellángoltak benne. Bertnek is volt egy bandája, és folyamatosan versengtek egymással. Bár a Pencey Prep sokak szerint sokkal jobb volt, ezt Bert soha nem bírta elfogadni. És most már nem csak Frankie sikereire fájt a foga, most már Jamiára is szemet vetett. És ez sokkal jobban idegesítette Frankiet. A mai eset után is képes lett volna megölni a fiút, még szerencse, hogy Gerardék ott voltak, és nem hagyták, hogy hülyeséget csináljon. Most is már messziről integettek neki, ahogy ráfordult a sulikert fősétányára. Amennyire ki tudta venni a sötétben, alig voltak ott páran, az emberek többsége már elhúzott. Mikor odaért hozzájuk, a srácok rögtön elkezdtek röhögni a fejkötésén.

-Úristen Frank…mint valami múmia!- röhögött Gerard.

-Fejezd be, jó? Ezt Jamia csinálta!- mondta sértődötten Frankie, de a következő pillanatban már ő is nevetett.

-Na jó, hagyjuk abba….Jamiát szeretjük!- szólalt meg Hambone, de még ő is szélesen vigyorgott. A többiek csak helyeselni tudtak, majd Frankie beszámolt mindenről. Ismét jót nevettek, mikor Frankie előadta, hogy majdnem letámadta Jamiát a nagy kötözés közben.

-Képes lettél volna megerőszakolni, te vadállat?- kérdezte Shaun nevetve

-Ugyanmár…épp ma fogadtam meg, hogy visszafojtom vágyaimat…- de mielőtt Frank befejezhette volna, ismét kitört belőlük a röhögés.

-Oké, beszéljünk inkább komolyabb témákról…hogy is volt ez a Mikey- féle történet?- váltott témát Hambone.

Gerard erre elmesélte az egész sztorit, egészen onnantól kezdve, hogy Alicia mellett ébredt, egészen odáig, hogy a lány az ablakon keresztül mászott be Mikeyhoz. A többiek ezt sem bírták ki röhögés nélkül, és maga Gerard is jót nevetett mialatt mesélt.

-Na de most hol van Mikey?– tűnt fel hirtelen Frankienek a fiú hiánya.

-Aliciával elmentek valahová!- mondta Hambone, majd ismét vigyorogni kezdtek.

-Nem akartok most próbálni?- kérdezte hirtelen Gee.

-Ilyenkor? Ember! Mi van veled?- nézett rá döbbenten Shaun.

-Most miért ne?

-Késő van! A gitárom meg otthon!- mondta Frankie nyomatékosan.

-Na jó…akkor semmi!- mondta Gerard csalódottan, majd rágyújtott egy cigire. – Egyébként akarok egy bandát!

-Mi?- nézett rá döbbenten Hambone.

-Jól hallottad! Akarok egy zenekart! Tudom, hogy volt már egy pár, de meg akarom próbálni még egyszer! Ha ez sem jön össze, akkor feladom….de egy próbát megér,nem?

-Na és kikre gondoltál?- nézett rá Frank töprengő arccal, és tettrekészséggel.

-Az öcsémre, Rayre, és Bobra! Én meg énekelek! Már írtam is néhány dalszöveget!- mondta Gee lelkesen.

-És ők mit szóltak?

-Benne vannak! Végülis semmit sem veszthetünk!

-Igazad van! Ha bármire szükségetek lenne, hozzánk bármikor jöhettek!- mosolygott Hambone.

-Kösz haver!- mosolygott vissza Gee.

-Na jó, el ne csöppenjünk itt a végén!- szólt közbe Frank vigyorogva, aztán még egy darabig erről beszélgettek. Aztán Bertre terelődött a téma…

-Fúúú ne is mondd! Legközelebb találkozom vele, szarrá verem! –mondta Frankie idegesen.

-Hé nyugi van, azzal semmit…

-Hambone, te inkább hallgass! Neked kellett volna megtenned, mikor az az állat Jamiához ért! Nem értem, hogy hogy bírtad végignézni…

-Frank, fejezd be! Amiatt a barom miatt, lassan egymást fogjátok szétverni!- szólt rájuk Gerard.

-De hát nem tett semmit! Csak állt ott, és hagyta….

-Frankie! Ezt te sem hiheted el! Biztos vagyok benne, hogy Hambone minden tőle telhetőt megtett!- mondta Shaun nyugodt hangon.

-Ja…- duzzogott Frankie.

Hambone csak bűntudatosan bámulta a lábait, nem mert Frank szemébe nézni.

-Hagyd Shaun! Igaza van! Már akkor szét kellett volna vernem, amikor megláttam! Nem szabadott volna hagynom, hogy Jamiához érjen! Ne haragudj!- pillantott Frankre végül.

Frank először egy szót sem szólt, csak dühösen meredt maga elé. Aztán Gee megbökdöste oldalról, hogy mondjon már valamit.

-Jól van már! Nem haragszom! Csak tudjátok, hogy Jamia mennyit jelent nekem!- szólalt meg csendesen.

-Tudjuk!- mondták kórusban a fiúk, majd mindannyian felkacagtak, lepacsiztak, és ismét szent lett a béke.

-Amúgy nemsokára kész az albumunk!- jelentette ki a hirtelen beálló csöndbe Shaun. Frankie és Hambone csak büszkén bólogattak, Gerard pedig mosolyogva gratulált nekik.

-De azért az a nemsokára még nem holnap lesz! Rengeteg dolgunk van még!- figyelmeztette őket Frank.

-Persze, mert te minden második dalt átírtál!- vágta rá Shaun.

-Lassan minden dalunk úgy szól majd, hogy „Jamia, szeretlek téged, szeretnélek meg…lalalallaa!”- énekelte Hambone , majd nevetésben törtek ki.

-Hé, nem is!- ellenkezett Frank morcosan.

-Áh nem! De azért azt ne is tagadd, hogy mindenhova egy J betűt firkálsz! Jah, és még egy szívbe ráadásul!- nevetett Shaun, Frank pedig elpirulva sütötte le a szemét.

-Nem is firkáltam mindenhova! Csak a gitárakasztómra vagy hogy hívják azt…- motyogta az orra alatt.

-Na jó, hagyjátok békén!- vetett véget a szópárbajnak Gee, pedig szórakoztatta a helyzet, nem is kicsit.

-Így van, hagyjatok békén! Csak irigyek vagytok!- jelentette ki Frank. Erre Hambone és Shaun csak hümmögtek, de inkább nem szóltak egy szót sem. Épp egyiküknek sem volt barátnője, de csajokban soha nem szenvedtek hiányt. Az életük már csak ilyen volt. Nem mintha zavarta volna őket, sőt….

-Na jó! Lépjünk már valamerre! Unom az agyam!- nyomta el cigijét Gerard, de csak a téma kezdett kellemetlen lenni számára, hiszen mindig Elizát juttatta az eszébe.

-Felőlem….Merre?- nézett körbe kérdő tekintettel Hambone.

-Gondolom a legtöbb hely már zárva van….- mondta Frank.

-Nézzünk el a parkba! – vetette fel Shaun.

Mindenkinek tetszett az ötlet, így elindultak a parkba. Kb. 20 perc alatt oda is értek. Az utat szinte végigröhögték és hangoskodták. A park tele volt, hisz este 10 után kezdődött itt az élet. Punkok, rapperek, rockerek csoportjai szegélyezték a srácok útját, amíg elértek a törzshelyükre. Ez egy fákkal körülvett tisztás volt, néhány paddal. Mindig ide jöttek, szinte a védjegyükké vált a hely. De most valakik mégis elfoglalták a padokat, és nagyokat röhögve iszogattak. Frankék kicsit dühösen közeledtek, majd néhány lépés után szitkozódva meredtek a „betolakodók”-ra.

-Ezt a meglepetést!- csapta össze tenyerét vigyorogva Bert. Ugyanis a balszerencse ismét Bertékkel hozta össze őket.

-Qrva jó!- mondta Hambone undorral.

-Inkább menjünk innen!- szólalt meg Shaun, és közben aggódva pillantott Frankre, hiszen emlékezett még a fiú ígéretére.

-Miért mi menjünk el? Ez a MI helyünk! Ők fognak elmenni!- mondta erre Frankie indulatosan.

-Oh Törppicur! Még te is itt vagy? Neked már rég ágyban lenne a helyed!- szólalt meg Bert vigyorogva, mire az egész bandája röhögésben tört ki.

-Hahaha! Rohadt vicces vagy…kitalálhatnál már valami újat is!- mondta Gerard gúnyosan, félszemmel Frankiet lesve, aki láthatóan alig tudta türtőztetni magát.

-Gerard, Gerard!- csóválta a fejét Bert. – Túl nagy lett az arcod mostanában…hamar kiheverted ezt az Eliza- lányt…

Erre Gerard ökölbe szorított kézzel lépett egyet előre, de Shaun elé állt, így a fiú nem folytatta mozdulatát.

-Bert! Utoljára szólunk! Menjetek innen!- fenyegetőzött Hambone.

-Különben? Ugyanmár fiúk! Mindig ezt mondjátok!- nézett rájuk Bert egy szánakozó mosollyal.

-Bert most már túl messzire mentél! Még egy szó…

-Frankie- fiú!- szakította félbe ismét a fiút. – Szerintem te inkább meg se szólalj! Nem csodálom, hogy még az apád is otthagyott…

-Na most már tényleg elég! – lépett Hambone Bert elé, míg Gee és Shaun Frankiet fogták le. – Húzzatok innen! MOST!

- Hé, ti mégis kinek képzelitek magatokat? – váltott fenyegető hangnembe Bert. – Szánalmasak vagytok! A zenétek pedig…

-Bert! Nem szólunk mégegyszer!- szakította félbe Frank, és elindult Bert felé, mikor végre kiszabadította magát barátai szorításából.

-Jól van, törpe! Most elmegyünk! De csak azért, mert ti sokkal többen vagytok…nem lenne fair játszma…de találkozunk még, ígérem!

-Azt inkább ne akard!- szólt a távolodó alakok után Frank.

-Jól van, Frank! Most nagy az önbizalmad, de majd nem lesz az, ha a kis Jamiád alattam fog sóhajtozni!- kiáltott vissza utoljára Bert.

Franknek ez volt az utolsó csepp. Képtelen volt tovább uralkodni magán. Bert után eredt, és hátulról támadt a fiúra. A fiúkat meglepetésként érte a támadás, de amint felfogták, hogy mi történik, ők sem tétlenkedtek. A Bertet kísérő fiúknál basebbal ütők kerültek elő, és lesújtottak vele Frank lábaira. Gerardék túl későn értek oda, nem tudták megakadályozni, és már csak annyit láttak, hogy Frank fájdalmas arccal, erőtlenül térdre rogy. Ha Hambone nem húz be egyet az egyiküknek, képesek lettek volna további ütéseket mérni a földön fekvő fiúra. A másik amint észrevette, hogy egyedül maradt, azonnal futásnak eredt. Bert már rég nem volt ott, még akkor lelépett, amikor komolyabbra fordult a verekedés. Gerard tehetetlen dühében nagyot rúgott egy kőbe, majd Frank fölé hajolt, és felsegítette.

-Na gyere, haver! Hazaviszlek!