Nyugisan sétálgattam az országúton. Épp most néztem meg a naplementét és igazán szép volt. A kezemben egy kék lepkés hajcsatot tartottam és csak néztem. Imádtam nézegetni. Enyhe szellő fújdogált, virágillatot hozott magával a közeli rétről. Olyan volt ez a csat, mintha élne. Elképzeltem amint ráfekszik a szél hátára és tovaszáll az estében.

- Boldog pillangó! Repülj! - Feldobtam a magasba, néhány pillanatig tényleg úgy tűnt, mintha repülne, de aztán leesett a kemény aszfaltútra. Csalódottan odaballagtam hozzá. Csak álltam fölötte és néztem. Eltört az egyik szárnya.
- Buta pillangó!! Miért nem repültél??! - kiabáltam rá hirtelen, aztán sírva fakadtam. Felvettem a földről és nagy erővel újra az aszfalthoz csaptam. Egész testemben remegtem a sírástól, de aztán eszembe jutott a naplemente. Oldalra néztem, de a nap nem volt sehol. Végignéztem az égen, hátha megtalálom valahol, de eltűnt. Letöröltem az arcomról és a szememből a könnyeket, hogy jobban lássak. Sajnos hiába. Tekintetem visszatért a lábam elé, és akkor megláttam, hogy a gyönyörű kék lepkés hajcsatom törötten hever előttem. Először megint sírni akartam, de végül is elmosolyodtam. Felvettem a földről, megsimogattam és elindultam előre.

- Gyere pillangó, keressük meg a napot. - mintha bólintott volna nekem. Elvigyorodtam. Szeretem, mikor érti amit mondok neki. Tovább sétáltam tehát, közben le nem vettem róla a szemem.
Egyszer csak a látókörömben valami fényes jelent meg. Felemeltem a fejem így megláttam, hogy az út végén valami erős fény van. És akkor rájöttem: ez a pillangók túlvilága. Lenéztem rá. Törött volt. Meghalt. És most nekem kell elvinnem a fénybe. Körülöttünk sötét volt. Ugrottam egyet örömömben. Ez a Fekete Parádé! Elkezdtem rohanni a fehér fény felé, hogy minél gyorsabban a túlvilágra juttassam a pillangót. Már közel jártunk, karomat kinyújtottam, ekkor valami éles hang hallatszott. Az angyalok hangja! Még jobban futottam, a fény egyre erősödött, behunytam a szemem.

Hangokat hallottam magam körül. Sajgott az oldalam. Kinyitottam a szemem. Két alak állt a kanapé mellett, amin feküdtem. Az egyikük rövid, szőke hajú és nagy fekete napszemüveget viselt, a másiknak nagy, vicces haja volt. Egyből rájöttem, hogy kik ezek. A szívemhez kaptam, ugyanis ott volt egy zseb, amiben egy kép a kedvenc bandámról, és ezen a képen ez a két alak is szerepelt. Nagy vigyorra húztam a számat. Úgy tűnik, a pillangómmal együtt belecsöppentem a pillangók mennyországába. Upsz. A szám elé kaptam a kezem. Akkor lehet, hogy én is pillangó vagyok. Nevettem, mire még három alak gyűlt körém. Mosolyogtak.

- Mi a neved? - kérdezte Gee. Én tudom hogy ez a neve. Kíváncsi voltam, hogy a többiek is tudják-e.

- Pillangó! - vágtam rá egyből és mosolyogtam. Ők összenéztek. A szám elé tettem a kezem és kuncogtam. Lemertem volna fogadni, hogy fogalmuk sincs, hogy ki ez az alak.

- Gee! - tört ki belőlem. Reméltem, hogy ezzel segítek a többieknek, és tudják már, hogy kiről van szó.

- Igen? - kérdezte, és leguggolt a kanapé elé, hogy egy magasságban legyen a fejünk. Kuncogtam. Olyan viccesen állt egy tincs a haján. Úgy gondoltam, beleteszem a kék pillangós hajcsatot, és akkor nem fog olyan viccesen állni. Csak hirtelen nem jutott eszembe, hogy melyik zsebembe tettem. Mielőtt részletesebb kutakodásba kezdhettem volna, Gee megint megszólított.
- Mit csináltál itt a semmi közepén? Bántott valaki? - olyan aranyosan nézett.

- Fekete Parádé! - vigyorogtam egy nagyot. Innen biztos tudnia kell, hogy mi történt. Ha meg nem tudja, akkor nem csodálom, hogy a többiek nem tudják, hogy kicsoda ő.
Hátra nézett, mire a többiek megrázták a fejüket, aztán Frankie intett neki, hogy jöjjön. Visszafordult hozzám, rám mosolygott, aztán felállt és a többiekkel együtt kicsit arrébb húzódott.

- Szerintem vigyük el a következő városig, ott biztos tudnak kezdeni vele valamit.
- Biztos hogy ez jó ötlet?
- Miért, nézz már rá, szerinted tudna ártani valakinek? Különben sem hagyhatjuk az úton.

- A múltkor is ezt mondtad. És az előtt is. Akárhányszor valami nagyobb országúton haladnunk, mindig fel kell vennünk valami tragikus előéletű leányzót, aki véletlenül mcr fan.

- Azt akarod mondani, hogy direkt üttetik el magukat a turnébuszunkkal??

- Akár...

- Mikey! Ennyire még a mi fanjaink sem őrültek! És gyalog legközelebb 2 napra van innen város. Ha itt hagyjuk, nem éli túl.

- Bocs, hogy beleszólok srácok, de szerintem ez a csaj nem úgy néz ki, mintha bármit is szándékosan csinálna. - szakította félbe Mikey és Gerard vitáját Bob, közben rám nézett. Én begyűrtem az egyik zsebembe a képet, amit közben elővettem, csakhogy meggyőződjek róla, hogy tényleg ők azok-e.

Gee visszasétált hozzám, de most nem guggolt le, csak a térdére támaszkodva előre dőlt.

- Elviszünk a következő városba, rendben? Ott majd segítenek neked megkeresni a családod... vagy ahová tartozol. - vigyorogtam, mert olyan vicces volt, hogy miközben beszélt, az a tincs össze vissza lobogott. Ő visszamosolygott rám, aztán leült a kanapé szélére mellém.

- Szóval, mit csináltál itt? Elszöktél otthonról?

- Fekete Parádé! - erre a kijelentésemre összevonta a szemöldökét. Lehet, hogy azért nem érti, mert ő nem pillangó. Megint eszembe jutott a kék lepkés hajcsatom. Gyorsan elkezdtem átkutatni a zsebeimet.

- Mit keresel? - kérdezte érdeklődve. Talán ellopta tőlem.

- A pillangómat.

- Ezt? - és akkor elővette a zsebéből a kék lepkés hajcsatomat. Nagyon örültem neki. Kikaptam a kezéből, és jól megnézegettem. Az egyik szárnya eltört, de azon kívül rendben volt. Felültem és átöleltem Gee-t. Visszahozta nekem a pillangómennyországból. Ahogy ránéztem Gee-re, megint nevetnem kellett. Az a hajtincs még mindig olyan viccesen állt. Megfogtam és beletűztem a hajába a csatot. Újra nevettem. Ekkor Frankie jött elő.

- Gerard, nem jössz aludni?

- De, mindjárt.

- Gee, meztelenül szoktál aludni? - jutott eszembe hirtelen a kérdés, és reméltem, hogy Frankie válaszol.

- Nem! - nézett rám meglepetten Gee, Tudtam, hogy ő nem fogja érteni.

- Csak mikor velem alszik. - kacsintott rám Frankie. Felnevettem. Olyan jó hogy ő értette! Oda akartam szaladni Frankie-hez, de hirtelen nagyon sajogni kezdett az oldalam. Gee felállt mellőlem.

- Nem vagy éhes? - kérdezte, mire megráztam a fejem. Felidéztem magamban, hogy ma milyen finom giliszta tanyát találtam. Elnevettem magam amint eszembe jutott, hogy mennyire csikizték a torkom a giliszták.

- Minden esetre ebben a szekrényben találsz kekszet, de azért ne csapj éjszaka túl nagy zajt. - mosolygott Frankie. Vajon abban a szekrényben vannak giliszták?

- Jóéjt! - köszöntek el egyszerre, ezen halkan nevettek egy kicsit, aztán Frankie észrevétlenül hozzáérintette a kezét Gee kezéhez. Ezután mindketten elmentek. A villanyt lekapcsolták. Már majdnem sikerült elaludnom, mikor észrevettem, hogy valami nem stimmel. A plafont szemléltem, és hamarosan rájöttem: eltűntek a csillagok! Eddig mindig itt voltak, és mindig beszélgettem velük. De most nincsenek sehol. Felültem. Különös. A nap is eltűnt. Letettem a lábam a padlóra és bizonytalanul felálltam. Szúrt az oldalam, de attól még tudtam járni. Mint egy sebesült katona. Benéztem a kanapé alá, aztán végig a földön, de a csillagok és a nap sehol sem voltak. Tovább mentem és megnéztem mindenhol. Az asztal alatt, a szekrényekben, az ablakpárkányon. Aztán hirtelen megláttam. Az ablakon túl voltak, fent. Sötét foltok haladtak el az ablak előtt. Fák voltak. Elrohannak tőlünk.
- Féltek? - suttogtam nekik. A leheletem megjelent az üvegen, de gyorsan el is tűnt. Már épp készültem még nagyobbakat lehelni rá, de akkor halk hangokat hallottam. Elindultam arrafelé. A sötétben csak annyit tudtam kivenni, hogy emeletes ágyak vannak ott. Az egyik alsó ágyról jöttek a hangok. Közelebb mentem. Halk suttogás, hozzá halk nevetés. Még közelebb érve megláttam, hogy két alak fekszik az ágyon. Ők suttogtak. A hangjukból ítélve Gee és Frankie volt. Elvigyorodtam.

- Frerard!! Énis, énis, énis! - Egy hirtelen mozdulattal bevetettem közéjük magamat, mire ők ijedten elkezdtek kapálózni. Nevettem. Nem gondoltam volna, hogy így megijednek tőlem. Frankie felült, és azzal a lendülettel be is vágta a fejét az alacsony plafonba. Gee nagyobb sikerrel kelt ki az ágyból. Csalódottan vettem észre, hogy boxert viselt. Megragadta a karomat, és kirángatott a kanapéhoz. A villany amit az előbb kapcsolt fel megvilágította dühös arcát.

- Ezt miért csináltad? Nekünk már magánéletünk sem lehet?? Csak feküdj le ide - azzal a vállamnál fogva leültetett a kanapéra - és maradj is itt. Légy szíves. - nem tetszett, hogy ilyen durván beszélt velem. Elővettem a zsebemből a képet, és nézegettem. Gee nem is ilyen. Ő nem lehet ilyen. Biztos hogy nem ő. Már akkor tudtam, mikor nem értette, hogy mért kérdezem, hogy meztelenül szokott-e aludni. Csak Frankie értette, és ő válaszolt is. Azt mondta Frankie, hogy csak akkor, ha vele alszik. De hát most vele aludt és Gee mégsem volt meztelen. Akkor hazudott. Ő sem az igazi Frankie. Egyikőjük sem igazi.

Gee lekapcsolta a villanyt és visszament aludni. Én is eldőltem a kanapén. De nem aludtam. Elismételtem tízszer magamban az előbbieket, és arra jutottam, hogy biztos bántották ezek az ál-tagok az igaziakat. Ismét felkeltem, és nekiálltam keresgélni. Kihúztam egy fiókot, aztán még egyet, amiben végre megláttam a keresett tárgyat. Jó hosszú kés volt. Az élét megérintettem, mire kiserkent az ujjamból a vér. Nem értettem, hogy mért tartanak maguknál ilyen veszélyes tárgyat. Lehet, hogy az igazi bandatagok hagyták itt nekem. A szám elé kaptam a kezem, és halkan nevettem, vigyázva, nehogy felébresszem őket. Az emeletes ágyak felé vettem az irányt, ahol mélyen aludtak már. Megálltam Gee és Frankie mellett. Egymás karjaiban aludtak és az orruk majdnem összeért. Megint halkan nevettem. Meglendítettem a karom, és beleszúrtam Gee torkába a kést. Hörgő hang hallaszott, Gee egy picit kinyitotta a szemét és Frankie-re meredt, aki épp most ébredt fel. Gee biztos azt akarta neki mondani, hogy adjon ki ő is ilyen hangot. Kivettem a kést, és gyorsan beleszúrtam Frankie torkába is. Ő is ilyen hangot adott ki. Felugrottam és nevettem. Ezt a többiek meghallották és ők is kezdtek ébredezni. Odarohantam hozzájuk és az ő torkukba is beleszúrtam a kést. Mire visszafordultam Gee-ékhez, már az egész fal tiszta véres lett. Az ágyneműjük is olyan lett, szóval lehúztam róluk, hogy ne feküdjenek vérbe. Megérintettem Gee mellkasát, a másik kezemmel a sajátomat. Olyan vicces volt, hogy az én szívem dobogott az övé meg nem. Észrevettem, hogy véres lett a tenyerem. Odanyomtam a falhoz, és ottmaradt a lenyomat. Tapsoltam. Felkapcsoltam a villanyt, és nekiláttam a tenyér lenyomatok gyártásához. Az egyik falat csak Gee vérével lenyomatoztam, a másikat csak Frankiével, a harmadikat csak Ray-ével, a negyediket csak Bob-éval, Mikey-nak csak a padló maradt.

- Csináljuk meg együtt a konyhát! - javasoltam nekik egy vigyorral. Nem válaszoltak. Közelebb mentem, és hangosabban megismételtem. Semmi. Leültem az ágy szélére, Gee arcát magam felé fordítottam. Rám nézett. Vigyorogtam. Ő nem mosolygott vissza. Megfogtam a szája két szélét, és felhúztam. Végre mosolyog!

- Gyere Gee, csináljuk meg együtt a konyhát! - elindultam, de észrevettem, hogy ő nem követ. Visszamentem.

- Gyere már!! - kiabáltam, de meg sem mozdult. Dühösen ugrottam egyet. Még mindig semmi. Beledöftem a mellkasába a kést, de még mindig semmi. Viszont újabb adag vér jött elő. Belemártottam a kezem és a falra nyomtam, aztán mutattam Gee-nek. Nem mosolygott. Sírni kezdtem. Végighúztam a kést a csuklómon, mire onnan is vér jött elő. Rátapasztottam a másik kezem a sebre és csináltam egy lenyomatot. Gee felé fordultam.

- Túl fáradt vagy? - mivel nem válaszolt, arra gondoltam, hogy biztos olyan fáradt, hogy elaludt. A szám elé kaptam a kezem és nevettem.

- Én nem értem, hogy tudsz nyitott szemmel aludni. - még nevettem egy kicsit, aztán éreztem, hogy én is álmos vagyok. Úgy döntöttem, hogy Gee-ékkel fogok aludni. Bemásztam közéjük az ágyba és mikor elhelyezkedtem, elkezdtem a mutatóujjammal kenegetni Gee mellkasán a vért. Egy útvonalat rajzoltam a mennyországba, aztán vissza. Mikor kész lett, észrevettem, hogy Gee hajában ott van a kék lepkés hajcsatom.

- Pillangó! - kivettem a hajából és jól magamhoz szorítottam. Ráhelyeztem Gee mellkasára, pont oda, ahol az útvonal szerint a mennyország van, aztán én is elaludtam.