Gee: 40 ; Frank: 36

- Apa! Apa! – sikítozta Mary.

- Mi van? – sóhajtotta fáradtan Gee.

- Semmi! – nevette boldogan a kislány, majd visszarohant testvéréhez, aki szintén vigyorogott.

- Ne fárassz már – mondta Gee, de az ő hangjában is lapult némi gyerekes vidámság. Pont ilyen volt ő is kicsinek…

Gee a kanapén, hátán elnyúlva feküdt, egyik kezét földre lógatva, másikat homlokára szorítva. Fárasztó napon volt túl, a média ma sem hagyta nyugodni. 16 év alatt igazán megszokhatta volna már, de most csak egy nyugodt percre vágyott kis családjában.

A hat éves Mary és Lora éppen a dohányzóasztalnál csinálták az óvodában feladott leckét, bár Mary-nek sokkal nehezebb volt koncentrálnia, ami miatt meg Lora nem tudott figyelni.

- Lányok, hagyjátok abba a vihogást, és próbáljátok a matekot csinálni!

- De apu…

- Mi van?

- Ezt… ezt nézd! – vihogta Lora egy magazint felmutatva, ahol ő és Frank kéz a kézben sétálnak Jersey egyik utcáján.

- Mi olyan különleges benne? – kérdezte Gee értetlenül, és felült a kanapén. – Hisz még pusziszkodni is láttatok engem Frankie-vel!

- Csak azon nevetünk, hogy még mindig csak itt tartanak – magyarázta Mary. – Kézen fogva sétálni az utcán… ugyan már, ez semmi! Már közös család vagyunk!

„Néha, mintha túl értelmesek lennének 6 éves létükre” – mosolyodott el Gee.

Egy halk kattanást követőleg a bejárati ajtó kinyílt, és a szakadó esőben két személy sötét sziluettje bontakozott ki.

- Megjöttünk! – hallatszott Frank hangja az ajtóból.

Silvie és Frank lábaikat a bejárati szőnyegen megtörölve léptek be az előtérbe.

Gee felpattant a kanapéról, leült a lányok mellé és úgy tett, mintha segítene a háziban Marynek meg Lorának.

- Mit csinálsz apa? – kérdezték a lányok értetlenül.

- Csak tegyetek úgy, mintha eddig segítettem volna! – préselte ki ajkai között Gee, mire lányai kuncogva bólintottak.

Mikor Frank már lehámozta magáról és kislányáról az esőkabátot, kézen fogva bementek a nappaliba.

- Kösz apa a segítséget! – mondta hangosan és mosolyogva Lora. Mary helyeslően bólogatott.

- Nincs mit – sóhajtotta vigyorogva Gee, közben büszke volt lányaira, akik szó nélkül végrehajtották a kérést. Bár volt egy tippje, hogy Mary és Lora túl sokat tudnak, és azért ilyen segítőkészek…

- Nahát, még volt időd a gyerekeknek is segíteni? – kérdezte ámulattal Frank.

- Hát, igyekszik az ember – mondta egy ásítás és egy nyújtózkodás kíséretében Gee. A lányok még jobban elmosolyodtak, összeszedték a lapokat, amikre számoltak, és leültek a kanapéra halkan beszélgetni.

- Mennyi időre engedte Jam Silviát?

- Azt mondta, pár hétig itt lehet, de szülinapjára mindenképp vigyem haza – újságolta Frank. Lenézett kislányára, az 5 éves, vörös hajú Silvie-re, aki még mindig a kezét fogta, mutatóujját beleakasztva alsó ajkaiba.

- Szokatlanul csendes – motyogta Frank.

- Biztos mert még először van itt nálunk – mondta Gee, és leguggolt Silvie elé. – Szia, Gee vagyok! – köszöntötte mosolyogva.

Silvie egy ideig bizonytalanul nézegette az egész látóterét elfoglaló férfit. Frank picit megrázta Silvie kezét:

- Köszönj szépen Gee-nek!

Silvie ismét Gee szemébe nézett, de mikor látta, hogy semmi hátsószándék nem rejtőzik benne, kivette ujját a kezéből, és halkan, alig érthetően megszólalt.

- Tsókojom.

Gee és Frank aranyosan felnevetett Silvie köszöntésén.

- Na majd én is csókolom – mondta Frank, leguggolt Gee mellé és egy olyan puszit nyomott Gee arcára, hogy majdnem eldőltek.

- Mondd azt, hogy szia Gee – mondta Frank Silvie-nek.

- Sija Gee.

Ismét felnevettek, de most már Silvie is elmosolyodott. Örült, ha boldog emberek vették körül. Olyankor ő is boldognak érezte magát.

- Na gyere a papához – mondta Frank, és egy halk nyögés kíséretében kézbe vette Silvie-t. Adott neki egy puszit, majd átadta Gee-nek, hogy megismerkedjenek egymással. De Silvie megint megijedt, így csillogó szemekkel, mutatóujját szájába akasztva nézegette Gee arcát.

- Nahát, pedig nem ilyen, tényleg – lepődött meg Frank. Közelebb ment hozzájuk, majd Silvie arcához hajolva beszélt hozzá.

- Kicsim, ő Gee, nem kell félni tőle… na, adj egy puszit neki – unszolta.

Silvie mélyen belenézett Gee zöld szemeibe, majd nagy meglepetésükre Silvie egy akkora puszit nyomott Gee szájára, hogy Frank elnevette magát.

- Az én lányom – vihogta büszkén. Naná, hogy az ő lánya, ilyen hatalmas lendülettel szájoncsókolni Gee-t…

- Nana, ez csak apuci kiváltsága – mondta vigyorogva Gee, majd visszanyújtotta Franknek Silvie-t, aki rögtön apja nyakába csimpaszkodott.

- Na jól van… biztos fáradt… megyek, lefektetem.

- Tényleg, már 9 óra… lányok, uzsgyi az ágyba!

- De apa…

- Uzsgyi, mert holnap korán kelünk!

Mary és Lora még morogtak egy sort, de felkapva cuccaikat követték apjukat fel a lépcsőn.

Az emeleten 3 ajtó volt, az egyik oldalon a lányok hálója és a közös mosdó, a másikon meg Gee-ék hálója volt.

Gee beterelte Maryt és Lorát a szobájukba, ahol Frank már befektette az egyik ágyba Silvie-t, aki nyakig volt takarózva.

- Már félig alszik is – suttogta Frank az irányukba.

- Mi hol alszunk? – kérdezte Mary.

- Egy ágyban fogtok aludni, úgyis elég széles ágyaitok vannak – mondta ellentmondás nem tűrő hangon Gee, habár egyik lányzó se akart ellent mondani a parancsnak.

- Vegyétek át a pizsamát, aztán feküdjetek le aludni! És légyszi, halkan beszélgessetek, ha még nem vagytok álmosak, hagyjátok Silvie-két aludni! – búcsúzkodott Gee az ajtóból.

- Apa! – suttogta egyszerre felháborodottan az ikerpár.

- Mi az?

- A jóéjtpuszi hol marad? – fekete, hosszú hajukat mérgesen hátravetették.

Gee elmosolyodott. Bement, és mindkét lányának adott egy puszit.

- Na, jó éjt!

- Jó éjt!

Frank még egy utolsót simított Silvie vörös loboncán, majd követte ki az ajtón Gee-t.

- Jó éjt lányok!

- Jó éjt Frankie!

Frank becsukta maga mögött az ajtót.

- Hogy-hogy ilyen későn értetek csak vissza?

- Dugó volt, ráadásul nem mertem a csúszós úton túl gyorsan menni, és Silvie se szeret még száguldozni.

Gee bólintott, majd benyitott a hálóba. Ledőlt az ágyra, és várakozón nézegette Franket.

- Na, nem jössz? – kérdezte kicsit türelmetlenül.

Frank bement, bezárta az ajtót maga mögött, és leült Gee lábaihoz.

- Semmi féltékenykedés? Semmi kérdezősködés? Ez még új nekem – mondta enyhén meglepetten de boldogan Frank. Már nagyon unta, hogy valahányszor Jamiánál járt Silvie-látogatásra, mindig kérdezősködött. Pedig nagyon jól tudta, hogy Jamiának már férje is van, meg van már egy éves kisgyereke is. De neeeeem, neki muszáj volt kérdezősködnie, hogy mit érzett ekkor és ekkor…

- Tán hiányolod? – kérdezte mogorván Gee.

- Még csak az kéne! Már a falra másztam a kérdésektől.

- Na gyere, akkor most mássz rám!

- Ezer örömmel…

Frank feljebb mászott az ágyon, és rádőlt Gee mellkasára. Ajkaik puhán összeértek, nyelvük játékosan keresgélték egymást. És az volt ebben a legszebb, hogy még mindig érezték ugyanazt az izgalmat, ugyanazt a szenvedélyt, mint réges-régen, a börtönben.

Igaz, eljárt felettük is az idő, így kicsit lelassultak, de még mindig heves tűzzel égett bennük a vágy.

Frank átvetette egyik lábát Gee fölött, és ráhelyezkedett Gee ágyékára, majd ott fészkelődve, lassan szétgombolta kedvesén a fehér inget. Magáról is lehámozta a pólót, majd egyik kezével el kezdte simogatni Gee mellkasát, másik kezével pedig a sliccét húzta le.

Gee egyik kezével Frank nyakát cirógatta, másikkal pedig ő is Frank mellkasát taperolta.

Frank abbahagyta Gee mellkasának simogatását, lemászott Gee-ről, és lerángatta magáról a gatyát. Mikor az a földön kötött ki, Gee fölé térdelt, és lehúzta Geeről is a nadrágját. Gee alsója egy bizonyos ponton igencsak meredezett, amitől Franknek felcsillant a szeme.

- Tetszik, mi? – vigyorgott Gee.

Frank csak megnyalta a szája szélét, majd azt is lerángatta Gee-ről.

Gee teljesen úgy viselkedett, mint egy bábú. Hagyta, hadd csinálja vele Frank azt, amit csak akar.

Frank a csípőjénél megragadta boxerét, majd ő is levette, így megmutatván azt, hogy ő is eléggé beindult.

Frank lehajolt Gee ágyékához, majd kezével lassan izgatni kezdte Gee-t. Aztán, mikor már elég keménynek tűnt, egyszer végignyalt rajta, mire Gee gerincén kellemes borzongás futott végig.

Frank kicsit feljebbmászott, majd óvatosan ráhelyezkedett Gee merev férfiasságára. Lassan, egészen lassan csúsztatta be, és mikor már teljesen bent volt, mindketten halkan felnyögtek.

Frank ütemesen mozgatni kezdte a fenekét, és minden egyes mozdulatnál kéjesen felsóhajtottak.

És az ütem egyre gyorsult, a sóhajok és nyögések pedig egyre erősödtek. Gee egyik kezével Frank hátsóját markolta, másikkal pedig a hátánál lenyomta, hogy arcuk közel legyen egymáshoz. Forró csókban olvadtak össze ajkaik, és mikor szétváltak, egymás szájába lihegtek, ami még fokozta bennük a szenvedélyt, hogy érezték egymás melegét.

Frank combizmai lassan kezdtek megfeszülni, amit Gee észrevett, hisz ettől lelassult. Franket a hátsójánál lelassította, kihúzta belőle a férfiasságát, majd ledöntötte magáról. Frank az ágyon térdelve, mellkasát az ágyhoz nyomva, könyökén támaszkodva, Gee pedig hátulról hozzásimulva, és átölelve folytatta az aktust.

Gee egyre erősebbeket lökött, amitől Frank egyre vékonyabb hangon nyögdécselt, Gee pedig egyre hosszabban sóhajtott. Gee rádőlt Frank hátára, és mellkasáról lejjebb csúsztatva kezeit izgatni kezdte Franket lent. Keze mozgása egyre gyorsult, amitől Frank már teljes extázisba került.

És aztán elértek a végpontig. Először Frank, aztán Gee élvezett el.

Frank ekkor teljesen lefeküdt az ágyra, Gee pedig ledőlt mellé. Szemben feküdtek egymással, arcukon széles mosoly húzódott végig, ahogy látták egymás szemében a gyönyör okozta boldogságot.

Kicsit közelebb húzódtak egymáshoz, Gee szabad kezével Frank karját, Frank pedig Gee arcát cirógatta.

- Szeretlek – suttogta érzékien Gee.

- Én is szeretlek – dünnyögte bágyadtan Frank.

Gyengéden megcsókolták egymást, majd eltávolodtak egymástól, és felültek az ágyon. Felvették a boxerüket, mert azért azt nem akarták, hogy ha véletlenül benyitnának a lányok, egy szál f*szba lássák őket henteregni az ágyon.

Lefeküdtek az ágyra, magukra húzták a takarót, és Frank lekapcsolta az éjjeliszekrényen az olvasólámpát.

A szobát ezüstösen bevonta a Hold fénye. Ez volt az egyetlen fényforrás.

Még nem tudtak elaludni, úgyhogy még gyönyörködtek egymásban, ahogy szemükben megcsillan a holdfény, és a szájuk sarkában megjelenik egy mosoly.

Először Gee hunyta le szemeit, mert agyába szomorú gondolatok özönlöttek, amiket el akart nyomni álommal. Aztán lassan Frank is lassan elaludt.

****

Gee nem tudott sokáig aludni. Sajnos nem járt sok sikerrel a szomorú gondolatok eltűntetésével, álmaiban ugyanis végiggyötörték az emlékek.

Ne… meghalt… fertőzés… koporsó… gyerekek… lélek… vámpír… halál… nyögdécselte, majd mintha rugók lettek volna a háta alatt, úgy felpattant ülésbe. Szemei kikerekedtek és lihegett. Megint látta maga előtt a halottsápadt arcot, a rubintvörös ajkakat, az üveges tekintetet, a szürke szemeket… és neki kellett lehúzni rájuk a szemhéjat… nem bírta elviselni…

- Minden rendben? – kérdezte álmosan Frank. Résnyire nyílt szemei Gerard remegő, ziháló teste láttán azonnal kipattant, és felült mellé.

- Hé, Gee, jól vagy?

- Jól, jól, persze, csak…

- Megint ő? – Gee beleborzongott, mennyi együttérzés volt Frank hangjában.

Reszketve bólintott. Frank oldalról átölelte őt, Gee pedig fejét Frank vállára hajtotta.

- Nem tudom kiverni a fejemből… tudod, hogy nem voltam már akkor belé szerelmes, de a halála igenis megrázott…

- Ne aggódj, értelek – mondta Frank és egy pici puszit nyomott Gee feje búbjára. – De biztos, hogy ma elmenjünk a temetőbe?

- Biztos.

- Vagy olyan állapotba, hogy a halála napján meglátgathasd a sírt?

- Vagyok.

- Ahogy akarod. Keltsem a gyerekeket?

- Légy szíves. Én addig csinálom a kávét.

Frank még egyszer megpuszilta Gee-t, majd eleresztette.

Kimásztak az ágyból, felvettek egy-egy köntöst, majd kimentek a hálóból.

Frank megállt a szemben lévő szoba előtt, Gee pedig lement a lépcsőn, be a konyhába.

Frank halkan bekopogott a lányok ajtaján. Senki nem válaszolt. Óvatosan benyitott a szobába, és bekukucskált, hogy vajon alszanak-e még a lányok.

Még javában aludtak. Mary és Lora egymással szemben pihentek, Silvie meg lerúgta magáról a takarót, és teljesen szétvetette magát az ágyon.

Frank elmosolyodott, majd először Gee lányaihoz ment oda. Leült a lábukhoz, és a takarón át végigsimított Lora oldalán.

- Ébresztő – susogta, mire Lora mocorogni kezdett.

- De hétvége van…

- Igen, de tudod, hogy készülődni kell, ma megyünk meglátogatni a mamátok.

Már Mary is lassan kezdett ébredezni. Megdörzsölték a szemüket, és álmos szemekkel Frankre pislogtak.

- Na, gyerünk, tegnap reggel még azt mondtátok, hogy hajat is akartok mosni, az meg 2 óra, mire végeztek!

- Jól van, jól van – dünnyögték mindketten.

Frank felállt az ágyról, hogy a lányok ki tudjanak bújni a takaró alól. Lora szó nélkül kiment az ajtón, és lekanyarodott balra, a fürdő felé, de Mary még makacskodott kicsit.

- Mi van? – kérdezte Frank fáradtan.

- Lora beelőzött – próbálkozott Mary. A végsőkig akart halogatni mindent, de Frank átlátott a szitán.

- Maradj már, állandóan együtt fürödtök, egymás nélkül nem is akartok! Na, gyerünk! – és mikor Mary morgolódva megfordult, Frank játékosan fenéken billentette, amitől majdnem orra bukott a kis taknyos.

- Bocs – nevette Frank, bár Mary nem volt dühös, ő is vigyorgott szerencsétlenkedésén.

Mikor halk ajtócsapódás hallatszott, Silvie ágyához lépett. Leült mellé, felhúzta a pólóját, száját rátapasztotta Silvie hasára, és belefújt, mire Silvie hangosan nevetve, görcsbe rándulva felébredt.

- Ébresztő, álomszuszék!

- Apa… nyeh… nye… nyemár… - vihogta Silvie.

Frank abbahagyta, felállt az ágyról, és Silvie fejéhez hajolt, hogy adjon a homlokára egy puszit.

- Apa, miéjt kejj ilyen koján kejni? Ast monytad, hoty ma nyinycs ovi!

- Igen, kicsim, de ma elmegyünk valahova. Na, gyere…

Frank Silvie alá nyúlt, és magához emelte, aki visongva konstatálta, hogy most nagyon magasan van, már ha Franknél lehet erről beszélni.

Lecipelte Frank a lépcsőn, és bementek a nappaliba, ahol voltak Silvie cuccai. Lerakta őt a tatyó mellé, elővett egy fekete farmert meg egy fekete pólót, lerángatta Silvie segítségével a tegnap ruhát róla, majd ráhúzta a kiválasztott ruhákat. Silvie leült a kanapéra, Frank pedig felhúzta lábaira a zoknikat.

Ismét ölbe kapta lányát, majd bement a konyhába, ahol Gee már javában itta a kávét.

Frank leültette Silvie-t az egyik székre, kivett egy tejes dobozt a hűtőből, egy zacskó kakaóport a szekrényből, pároztatta őket a mikróban, és pár perc múlva Silvie már forró kakaót szürcsölgetett.

Frank is leült Gee mellé egy bögre kávé kíséretében, majd el kezdtek csevegni a mindennapos dolgokról.

****

A mindent elfedő köd és a zuhogó eső rányomta bélyegét Gee kedvére.

Frank, Silvie, Mary, Lora és Gee már a temetőben sétáltak, az esőfüggönyön át keresgélve Lyn-Z márvány sírkövének körvonalait.

Aztán végre megtalálták. Egy kisebb sötét embergyűrű vette körbe.

Beálltak a gyászolók közé. Találkoztak ismeretlen és ismerős arcokkal. Köztük Mikey Aliciával, a nyolc éves James-szel és az ötéves Jack-kel, meg Ray és Bob feleségeik kíséretében. Mindannyian hoztak egy csokor virágot és egy gyertyát, ami mondjuk felesleges volt a nagy esőben, hisz szinte azonnal elaludt volna a láng – akárcsak sok évvel azelőtt Lyn-Z életének lángja…

Gee kivette Frank kezéből a csokrot. Vörös és fehér rózsák voltak egybegyűjtve.

Ráhelyezte a hantra, és egy mécsest is rakott oda meggyújtva. A kis láng erősen reszketett az erős szélben.

Gee visszalépett Frank mellé, és erősen megszorították egymás kezét. Frank bíztatóan rámosolygott, Gee pedig ráhajtotta fejét a vállára.

Körbenézett: sehol nem látta egyik MSI tagot sem. Sosem tudta eldönteni, hogy most bánatukban, vagy érdektelenségükben nem látogatják sosem Lyn-Z-t. bár inkább az előbbi mellett szavaz, hisz mindig lát friss virágokat a ex-banda nevében. De sose lehet tudni.

Mary és Lora kezében is volt egy-egy szál rózsa, Loránál vörös, Marynél fehér. Lerakták apjuk csokra mellé a rózsákat, majd visszasomfordáltak Gee mellé. Gee lenézett rájuk, és alig hitt a szemének. Mindkét lányának arcán könnycseppek csorogtak végig.

Leguggolt lányai mellé, majd a hozzá közelebb álló Mary arcáról letörölte a forró könnyeket, amik égették a bőrét a hatalmas szélben.

- Ne sírjatok… nem a ti hibátok, hogy nincs itt anyu.

Frank csendesen figyelte az eseményeket, és Silvie is kíváncsian kikukucskált apja lábai mellett.

- Hiányzik – mondta keserűen Mary.

Lora látatóan meg se tudott szólalni, akkora gombóc volt a torkában, így csak némán meredt a sírkőre, és egyre csak anyja nevét olvasta. Lindsay Ann Way… Lindsay Ann Way… egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy valaha is volt anyja, és most ott áll a neve a sírkőn, és csak pár méter választja el őket egymástól…

Gee megölelte Maryt, és érezte, ahogy az ő arcán is végigcsorog egy könny.

Elváltak egymástól, majd Gee újra felegyenesedett, és ismét ránézett Frankre. Frank mélyen belenézett Gee gyönyörű zöld szemeibe, majd behunyta, és mire kinyitotta, már ő is a sírkőt nézte.

Így álltak, csendben, hallgatva a zuhogó eső kopogását és a szél süvítését. Mindannyian gyászba borultak, barátok, rokonok, ismerősök, mind-mind.

Gee is némán gyászolt. Bűntudata elszorította torkát, és könnyeket csalt a szemébe.

Nem azért, mert még mindig érzett volna bármi mást is Lyn-Z iránt. Azért volt bűntudata, mert úgy halt meg Lyn-Z, hogy nem mondhatta el neki az igazságot, hogy Frankkel komoly kapcsolata van.

Május 2-a volt aznap. Gee éppen látogatáson volt Lyn-Z-nél, és elhatározta, hogy végre elmondja az igazat neki. De mikor belépett a kórházba, a szülést levezető orvos fogadta őt azzal, hogy épp most akarta hívni, ugyanis a felesége elhunyt. A wc-t nem sterilizálták eléggé, így elkapott egy súlyos fertőzést, ami gyors lefolyású volt. Annyi vigaszt tudott mondani, hogy legalább nem szenvedett sokáig, egyik pillanatról a másikra állt le a szíve. Hah, ez neki vigasz? – gondolta Gee – majd mindjárt leszúrja az orvost egy késsel, aztán megnyugtatja, hogy nem fog sokáig fájni, és úgy leüti, hogy elájul.

Az orvos nem tudott magyarázatot adni, hogy milyen fertőzés okozhatta Lyn-Z halálát. Ismeretlen eredetű volt, és hamar távozhatott a szervezetéből, ugyanis nem sok nyomot hagyott maga után.

Még máig sem értette, hogy mi történhetett Lyn-Z-vel. Érezte, hogy az orvos hazudik, de annyira megrázta felesége halála, hogy még csak meg se fordult a fejében, hogy ellenőrizteti a dolgot.

Lassan el kezdtek szállingózni elfele az emberek. Mikor már csak a mychem maradt, elindultak.

A kis csapatot Bob-ék vezették, őket követte Ray és felesége, Mikey és Alicia, a gyerekek és Frank meg Gee.

A köd, ha lehet, még sűrűbb lett, és az eső is egyre jobban szakadt. Egy hatalmas villám szelte át az eget, amit egy egetrengető dörgés követett.

Frank és Gee kézen fogva követték az előttük haladó kis csapatot. Feketébe burkolózott alakjukat lassan ellepte a félhomály, néma csöndet hagyva a temetőben. Esős, szomorú májusi nap volt.