-Frank!Frank Iero, kelj már fel!-suttogta bele valaki kedvesen a fülembe.

       -Hümm?Mi van már Gee?-nyögtem fel morcosan,hisz épp legszebb álmomból ébresztett fel.

         -Ohh,bocsi,drága, hogy felkeltettelek, de nem sokára megállunk egy pihenőnél.

         -Mi a fasz?Máris?-csodálkoztam.

         -Aha...-Gerard édesen forgatta szemeit,majd felkapva mind a kettőnk fekete táskáját,az enyémet felém hajítva,feltápászkodott helyéről.

         -Sztem te is kapard fel onnan magad!-nevetett.

         -Próbálj meg te úgy, hogy most keltél!-nyűgösködtem,erre egy apró pukkanásszerű hangot hallottam,utána egy pillanattal később pedig jéghideg víz zúdult a nyakamba.

         -Anyád,Gee!-hangomon kívülről düh tükröződött, de belül majdnem elröhögtem magam.

         -Bocs,felébresztettelek.-röhögött.

         -Hát sikerült!-zsebemből előkotortam egy zsepit, majd azzal törölgettem a nyakam,miközben Gerard jókedvűen visszadugta táskájába a vizes palackot.

Miután végeztem nyakam szárításával, épp készültem én is valahogy felkelni az agyonült buszhelyemről,de hirtelen eszméletlen sikítozást hallottam Gerard háta mögül,majd egy pillanat leforgása alatt a sikolyba belekeveredett egy pisztoly hangja,ahogy éles sipítással ugrik ki belőle egy kis golyó,és nem lehet tudni,hogy hol fog halálos sebet hagyni. De ezt is hamar megtudtam...

         -GERARD!-ordítottam,amikor barátom szép lassan előre bukott. Gyorsan megragadtam s erősen magamhoz öleltem,és mikor a kezemet hátára tapasztottam,arra vérfoltok ragadtak."GERARD VÉRE!"

        -ÁÁÁ,haver,a kibaszott életbe!Hallasz?-semmi válasz.

Gerard csak kidülledt szemekkel,merev testtel borult tehetetlenül ölelésembe.

Hatalmas meleg könnycseppek csordultak le az arcomon,majd egészen végig a nyakamon.

Fel se tudtam fogni!Gerard...él...nem halhatott meg!

Feldúltan körbenéztem az egész busz belsejében,hogy kiderítsem,honnan jöhetett a golyó,de nem láttam mást,csak rémült emberek sokaságát,és lefagyott arckifejezését. Sehol a gyilkos!Tehetetlenségemben felordítottam.

                                                                    *************************************

        -Frank!Frank Iero,kelj már fel!-suttogta valaki kedvesen a fülembe.

        -Hümm?Mi van már Gee?-nyögtem fel morcosan,hisz épp legszebb álmomból ébresztett fel.

       -Ohh,bocsi drága,hogy felkeltettelek,de nem sokára megállunk egy pihenőnél.

       "Álljon csak meg a menet!Miért ilyen ismerősek ezek a szavak?És ez az egész?!"

      -Mi a f...-mielőtt még tovább mondhattam volna,rájöttem a titok nyitjára,és elképedve meredtem Gerardra.

      -Mit akartál mondani?-húzta fel a szemöldökét.

      -Öhm...semmit. Figyi,bármi legyen,neked most nem szabad innen felállnod!Érted?

      -He?-Gee látszólag egyáltalán nem értette,hogy miért parancsolgatom ilyesmire.

      -Kérleeeeek!Nem akarom,hogy meghalj!-váratlanul átöleltem,majd szomorú tekintettel pásztáztam még mindig értetlen tekintetét.

      -Hát...ok. De Frank,ha le akarunk szállni,muszáj lesz innen felállnom...-röhögött.

      -Tom!De légyszi,míg teljesen meg nem áll a busz,ne csinálj semmit!-jobban magamhoz öleltem.

      -Jól van már Frankie,még a végén megfulladok.-röhögött tovább,de én ezt  egyáltalán nem találtam viccesnek.

„Csak ne történjen semmi baj,csak ne történjen semmi baj!” -ismételgettem magamban,amikor hirtelen hangos hangos sikolyra lettem figyelmes.

„Kezdődik!”- gyomrom görcsösen összeszorult,és csak behúzott nyakkal,lefagyva ültem barátom mellett.

-Mi volt ez?-hallottam, ahogy csendesen belemormol a fülembe.

       -Ne mozdulj!-nyögtem fel suttogva, de hát Gerardnak sose volt az erőssége szót fogadni.

Nagy lendületet véve felpattant a székről,majd nyakát tekergetve figyelte az eseményeket.

       -Gerard,a kurva életbe,ülj már le!-parancsoltam most már mérgesen,hisz nagyon féltettem.

      -Engem érdekel, hogy mi van!-rántotta meg vállát majd tovább figyelt.

Ekkor megelégeltem barátom makacsságát,majd kabátostul megpróbáltam visszahúzni,de ismét egy szívszorító sikítás hallatszott...azt követően,pedig az ajtóban megjelent a gyilkos egy késsel a kezében,melyet egy áldozat torkán szorított.

      -Ha ki megmozdul,azt agyonlövöm!-oldalához sandítottam,ahol egy pisztolyt pillantottam meg.

„Szóval ez az a köcsög!”-az adrenalin szintem szép fokozatosan kezdett emelkedni.

Gerard elképedve rám nézett,s már kezdett bele az észrevétlen leülésbe,de a gyilkos ezt persze észrevette,és szabadon lévő kezével gyorsan előkapva a stukkert célzott. És lőtt.

Gerard ebben a pillanatban kissé hátrahőkölt,majd lassan előredőlve lecsúszott székére.

     -Gerard!-suttogtam szétszakadt szívvel,könnyekbe borult szemekkel.

„NEM LEHET IGAZ!MÁR MEGINT ELCSESZTEM!”-forrt bennem a bűntudat,és most legszívesebben megkértem volna az álarcos férfit,hogy küldjön barátom után.

    „NEEEEEEEEEEEEEEEM LEHEET!!!!”-zokogtam csendesen,majd jobb tenyeremet lágyan végigsimítottam Gee egyre kihűlő arcán.

   *************************************

 -Frank!Frank Iero,kelj már fel!-suttogta valaki kedvesen a fülembe.

-Hümm?Mi van már Gee?-ismét kómásan felkeltem...ésss...Gerard él!ÉL!-Tee élssssz!-most már nem kellett noszogatni,rögtön kipattantak szemeim,s egy lendülettel haverom ölébe huppanva mérgesen rápillantottam.

-Huh,Frankie,ne kímélj,mi van?-nevetett vérvörös fejem láttán.

-AZ,HOGY NEM MOZDULSZ SEHOVA,MÉG FELÁLLNI SE ÁLLHATSZ FEL ERRŐL A KIBASZOTT SZÉKRŐL!

-Őőő...és ha mégis?-húzta fel ravaszan szemöldökét.

-Akkor én nyírlak ki!Mármint...”hup,ezt most nem kellett volna...”-akkor én foglak itt tartani!

-És mivel?-Gee kíváncsisága egyre nőtt.

-Öhm...amivel akarod!-most már én is lenyugodtam egy kicsit,és ahogy elnéztem Gee arckifejezését,sejtettem,hogy épp mire gondol az alatt, hogy „amivel akarod”.

-Nézzük csak...-mondatát nem tudta befejezni,mert egy nyelv megakadályozta a beszédben.Az én nyelvem.

-Hmmm...ez finom volt-vigyorgott gonoszan,mikor szétváltam ajkaink.

-Oké...akkor most maradj itt szépen-néztem csillogó szemeibe szenvedélyesen,majd visszakuporodtam helyemre.

-Jól van,ezért a csókért...-kacsintott-de azért lehet egy kérdésem?

-Aham.

-Most ezt miért kéred tőlem?

-Hát...csak. Mert azt akarom,hogy őőő...végig itt legyél velem.-vigyorodtam el.

-Ohh,értem-ő is elvigyorodott,majd hátradőlt a székben.

Az ez utána pár perc beszédszünetben folyamatosan a folyosó végén lévő ajtót bámultam.

Ez egy kis idő múlva feltűnt Geenek,és követve a tekintetemet,ő is az ajtót kezdte el nézni. Miután ezt megunta,felhúzott szemöldökkel felém fordult.

-Most meg mit bámulsz?

-Ja...-teljesen elbambultam,s csak akkor tértem magamhoz,amikor Gerard hozzám szólt.-Csak...unatkozom.

-Én is...-vonta meg vállát-Vegyek ki valami a tatyókból?

-Ne!Azért ennyire nem vészes a helyzet!-förmedtem rá.

-Jajjj,Franky,most mitől féltesz?Nem megyek én el,csak a fenti csomagtartóhoz kellene felnyúlnom.-értetlenkedett Gee.

-Deee ne mozduljjj!!

-Mi a fasz bajod van?-”na jó,Gerard már kezd egy kicsit dilisnek képzelni...”

-Bocsi,de...féltelek!-sütöttem le szemeimet,és már most összeszorított fogakkal hallgattam.

-Mitől?-hangjában teljes döbbenet árnya lapult- Plö jön egy mániákus gyilkos,és megtalál lőni?

Elkerekedett szemekkel Gerardra pillantottam...ezt a megjegyzését abszolút nem tartottam viccesnek!

-Hülye vagy!-morogtam az orrom alatt.

-Te is!De ezt már rég tudjuk egymásról szóval...-nevetett,majd kapva a pillanaton,szép lassan felállt mellőlem,de persze én rögtön felfigyeltem erre a váratlan mozdulatra.

-Hova mész?

-Wc-re...vagy talán még azt se szabad?-morcosan elhúztam a számat,s csak hallgattam.

„Most erre mit mondhatnék?Nem?”

Keservesen felsóhajtottam,majd bólintottam.

-Oh,köszi Frank!-köszönte meg jóváhagyásomat ironikusan Gee,majd elszelelt mellőlem.

„Várjunk csak!Hány óra van??”-a busz kis órájára pillantottam,melynek nagymutatója épp akkor érkezett meg az 1:00-hoz-”Egy óra...Fenébe!Hogy nem néztem meg már előbb az időt!Most tudnám hogy...”

Ennyi volt a gondolkozásra való időm,hisz egy éles pisztolylövés süvített el nem is olyan messze tőlem.

Gyomrom összerándult...Gee!

Felpattantam ülőhelyemről,majd egy szempillantás alatt odasomfordáltam a wc-k közelébe.

Miközben mentem,minden ember arcán csupa kételyt,és kétségbeesést láttam.

-Gerard?!-súgtam halkan,de mégis érthetően.

Ahogy haladtam volna tovább,valami keménybe ütköztek lábaim. Lenéztem a földre,s amit ott találtam egyrészt eléggé megrázott,másrészt viszont egy kissé nyugodtabbá tett...egy hulla volt. De nem Gerard hullája!Tovább indultam.

Benyitottam a wc-fülkékbe,de nem volt semmi. És ekkor...

Sikítás...

Most még jobban aggódtam...hisz mindig így volt...csak most egy változás van,hogy Gerard előtt még megöltek valakit...ahogy tovább indultam volna, hirtelen egy alak akadályozott meg tervemben.

-Naa!-morogtam,de hamar rájöttem,hogy az nem más,mint Gee.- Héé,haver,jól vagy?!

-Őőő...asszem...te jó ég!-mutatott le sápadtan a halottra.

Én csak szomorúan lehajtottam a fejem.

-Franky...-nyögte őszintén,mintha épp most készülne valami igazán nagy dolgot bevallani nekem.

-Mondd!

-Tod,amit mondtam,hogy egy gyilkos akarna megölni...azt azért nem gondoltam komolyan!Főleg, hogy mással történjen meg!

-Tudom,Gee.- bólogattam együtt érzően,de több szó már nem is hagyta el barátom torkát mert hirtelen ismét hallatszott egy lövés ami...

-Gerard,Gee,haver,mi van?-idegesen kapkodtam,hogy el tudjam kapni,miközben erőtlenül dőlt előre.- GERARD WAY!

Ennyi...ismét elszúrtam. Ezt már biztos nem csinálhatom újra!-ismét dagadt könny cseppek gördültek végig arcomon. Ezt már egyszerűen egy felfoghatatlan dolognak tartottam!Mondjuk ki az,aki meg tudja érteni,hogy a legjobb haverja miatta már 3x halt meg,és ő maga pedig egyszerűen tehetetlen...vagy mégsem?Ki kell derítenem mindent!Mindent ahhoz,hogy meg tudjam menteni Geet!

   *************************************

 -Frank!Frank Ier...

-Oké,oké,fenn vagyok!-kaptam fel ijedten a fejem,majd széles vigyort eresztettem barátom felé,hogy minden rendben van...vagyis,majdnem minden...

-Ööö...ja,bocsi. Akkor nem szóltam!-csóválta meg nevetve a fejét majd kényelmesen végigdőlve a széken csak bámészkodott a buszban.

„Óra!Óra!”-ez volt az első gondolat,ami az agyamat piszkálta,így rásandítottam a busz órájára,ami 12:45-öt mutatott...”van negyed órám!Meg kell találnom a gyilkost!”

Egy szempillantás alatt felpattantam ülőhelyemről,és elindultam...hát hogy hova,azt sajnos még magam se tudtam igazán.

Csak egy elég gyanús alakot kerestem,aki várhatóan negyed óra múlva fog „akcióba lépni”.

A busz másik felében kezdtem a kutatást...Rendíthetetlen figyelemmel pásztáztam a tömeget,és figyeltem minden gyanús mozdulatot.

Ám Ebben a nagy figyelemben észre se vettem,hogy valami keménynek ütközök,csak arra kaptam észbe,mikor már egy szép hátraeséstől a földön ülök.

-Bocs,haver!-morogta egy sötét alak elég érthetetlenül,aki az „akadályozóm” volt.

-Őőő...semmi.-ennyit tudtam csak mondani,mire jobban szóhoz juthattam volna,az idegen férfi eltűnt látószögemből. Teljesen összezavarodtam...

Pár másodpercnyi gondolkodás után feltápászkodtam a földről,majd csupa kétségeket rejtő,furcsa arckifejezéssel elindultam a férfi után a...wc-k felé!!

„Ő lesz az!!Ez nem lehet kétséges!!”- ahogy ezek a gondolatok egyre megerősödtek bennem,úgy egyre sietősebbé vettem a dolgot.

Elértem a zöld függönyhöz,mely elválasztója volt a busz két felének,majd azon is átjutva a vécékhez.

Összeráncolt szemöldökkel kerestem a sötét alakot.

„Nem...még nem lehet egy óra...”

Idegesen felsóhajtottam,majd leguggoltam a sarkamra,s kényelmesen rádőltem a falra.

Vártam...türelmesen...erről a helyről már nem akartam elmozdulni,hisz szinte 100%-ban biztos voltam benne,hogy a gyilkos itt fog felbukkanni újra.

És egy kis idő elteltével igazam is lett...

Halk ajtónyitásra szegtem fel a fejem,majd hamar észbe kapva felegyenesedtem,majd mérgesen ökölbe szorítottam a kezem.

„Ő AZ!!1:00 van,és a gyilkos épp most készül elkövetni első merényletét. Gerardon!AZ ÉN HAVEROMON!De ezt neem hagyom olyan könnyen!”

Miután kilépett az egyik fülkéből,az első látvány ami elé tárult,hogy egy nála -hát azért lássuk be,jóval kisebb- idegen akar neki legszívesebben bemosni.

-Na mi van?Fellökjelek még egyszer?-dünnyögte,most még érthetetlenebbül és lekezelően.

-Faszom!Tudom mit akarsz csinálni,de asszem az kurvára nem fog össze jönni!

-Ohh...a kis törpe meg akar verni. Segítség!-nyavajgott ironikusan,majd jóízűen felnevetett.

-Ha bántani mersz valakit is...-morogtam összeszorított fogakkal,s már éreztem,hogy öklöm egyre inkább kívánkozik a gyilkos undorító pofájába.

-Te?!Te parancsolgatsz???Majd megmutatom,kit fogok én bántani!!-mosolyodott el,s gyilkos tekintetével szinte már megölve engem.

„ELÉG!!!Ezt nem bírom tovább!!”

Nekiugrottam a nálam kb. 2x nagyobb „gorillának”,de ő sajnos erőfölényben volt. Csak egy gyengéd pofont sikerült neki adnom,hisz ő megragadott pólómnál fogva,s erősen magához szorítva,fejemhez dugta a pisztolyt.

-Te akartad...-súgta bele a fülembe kicsit se sajnálkozó hanggal.

Hiába rugkapáltam,vagy tettem meg mindent,amire csak lehetőségem volt,egyszerűen bilincsként szorított magához az a két,betonhoz hasonlító hatalmas kar...és az is eléggé aggasztott,hogy a pisztoly hideg csövét fejbőrömön éreztem.

-Gyere szépen!-vigyorgott,majd lassan kivonszolt engem a busz egyik felébe...oda!Oda,ahol Gerard és én ülünk!Keservesen felnyögtem,s egy apró könnycsepp folyt ki szememből,hisz tudtam,hogy mi lesz ebből...

-Ha valaki megmozdul lelövöm,és vele együtt ezt a törpét is...VILÁGOS?-üvöltötte szét figyelemfelkeltésképpen.

Erre szinte mindenki azonnal felfigyelt rá,és aggódva néztek hol rám,hol pedig a gyilkosra...akin...most neem volt maszk!Csak most először jutott el a gondolataimba,hogy most simán meg tudom jegyezni a kinézetét.

„Barna,hosszú copfba nyúló haj,kék szemek,széles,kerek arc,és egy jellegzetes vágás a bal szeme mellett.”

Míg alaposan végigmértem a férfit,és igyekeztem ezekből minél több információt fejben tartani,hirtelen valaki hangos kiabálását hallottam,tőlünk nem olyan messziről.

 -Frank!Ereszd el te köcsög!-”Gerard!!!Miért pont te?!”

-Mit mondtam az előbb?-fenyegetőzött tovább a gyilkos.

-LESZAROM!Hagyd békén a haveromat!-vágta fejéhez idegességében Gee,és már pattant volna is helyéről.

-Ha most onnan fel mersz állni...-éreztem,ahogy szorosabban fejemhez nyomja a fegyvert-Barátod fején csúnya bibit hagyok búcsúnak!Na meg a tiéden is!

-Gerard!Maradj már ott!-próbáltam ismét kapálózni,és olyan keservesen üvöltöttem,ahogy csak tudtam,de sajnos ez nem használt...vagyis...fogalmam sincs!

Mivel erre a gyilkos végleg elvesztette türelmét,és úgy ahogy volt,alaposan fejbe vert a pisztollyal,én pedig elszédülve estem össze a padlón,fejem pedig nagyot koppant a padlón. Ezután minden sötétség!Csak...egy...durranás...

   *************************************

-Frank!Fr...

-ÁÁÁ,Gerarrrrdddd!-pattantam Gee ölébe.

Már nem kellett noszogatni...

-Na má'!-nevetett fel zavartan Gerard.

Hamar le is másztam róla,hisz eszembe jutott az előző haláleset...elég sok mindent tudtam már. Láttam a gyilkost,tudom,mikor fog „lecsapni”,és nagyjából már azt is,hogy hogyan.

Ismét kapkodva kikúsztam a két szék között,majd indultam volna a folyosón,de Gee megállított.

-Hova mész?

-Őőő...csak járok egy kicsit...-hazudtam,majd beláttam,hogy ez nem épp a legjobb válasznak bizonyult,mert Gee elég értetlenül nézett rám.

-Oh,ühüm.Jó sétálást ezen a nagy helyen.-nevetett,majd visszafordult.

Futottam. Futottam úgy,ahogy csak a lábam bírta.

Át a függönyön,be a busz másik részére,és az ablakok melletti üléseket kezdtem el kémlelni.

És most!Most megláttam a pasast!

„Barna,hosszú copfba nyúló haj,kék szemek,széles,kerek arc,és egy jellegzetes vágás a bal szeme mellett...nem lehet más!!!”

 A legutolsó sorban ült,és behunyt szemmel pihent...”hé!Mennyi lehet akkor az idő?”-ismét rápillantottam egy órára-”hümm...12:42”

De most már ezek a tényezők egyáltalán nem érdekeltek. Amilyen ügyesen csak tudtam odaférkőztem a férfi mellé,s nesztelenül leguggoltam mellé...pár másodpercen át csak néztem,gyűlölettől szikrázó szemekkel.

-Ezt a barátomért!-suttogtam idegesen,majd egy hatalmas csattanás kíséretében akkorát vertem be neki,hogy elájult.

Ez nem tartott pár pillanatnál tovább...

 Megbizonyosodtam róla,hogy egy darabig nyugton lesz a „kedves ismerősöm”,majd felálltam,és újra körülpásztáztam a terepet...”nem tűnt fel senkinek ez a kis incidens”.

-Nehogy fel merj kelni egy jó darabon!-ez volt az utolsó mondat,melyet fenyegetően fülébe súgtam,majd kissé lenyugodva eloldalogtam mellőle.

                                             *************************************

-Jót sétáltál?-kérdezte Gerard fel se nézve egy újságból,mikor visszaértem.

-Ja...de még milyen jót-arcomra széles vigyor ült ki.

Ez Geenek feltűnt,letette  az újságot,és gyanúsan felém fordult.

-Minek örülsz ennyire?

-Semminek...csak...jó kedvem van...ennyi.-vontam meg vállamat.

-Értem. Hát,jó.- Gee még mindig gyanúsan méregetett,de ez már különösebben nem izgatott.

Visszatelepedtem elég kényelmetlen ülőhelyemre,majd próbáltam a lehető legotthonosabban elhelyezkedni...mikor ez sikerült,lábamat feltettem az előttem lévő ülés fejtámlájára,s hagytam,hogy lecsukódjanak szemeim.

Aludtam is volna tovább,de valami nagyon nyomott...valami fémből készült tárgy lehetett...

Kíváncsiságból megvizsgáltam az ülést,s elkerekedett szemekkel,teljes döbbenet árnyékában úszva „kihalásztam” magam alól egy...pisztolyt.

Ezután még a szívem is leállt...

„Mi a szart keres nálam ez itt?És ez...5x-re már csak felismerem...EZ A GYILKOS FEGYVERE!!”- azt éreztem,hogy minden egyes másodpercben több fokkal csökken testem hőmérséklete.

-Franky...-hallottam Gee szintén rekedtes,rémült hangját.

-Nem...ez nem lehet az enyém!-csóváltam a fejem folyamatosan.

-Frank.-Gerard döbbenetében ennél értelmesebb,és bővebb mondatot jelen pillanatban nem tudott felém intézni.

-Jól van,na!Nem az enyém ez a köcsög fegyver!NEM!-fakadtam ki hirtelen,s eldobtam magamtól,el,a folyosó közepére,s remegő kezeimbe temettem arcomat.

Erre Gerard csak szép gyengéden megfogta vállamat,s kedvesen mosolygott.

                                             *************************************

-Francba,Frank,gyere már le a buszról!-utasított Gee,már kb. 3x-ra.

-Megyek már,nyugi!-nyugtattam én meg már kb. 4x-re.

-Jah,ezt már hallottam...-legyintett.

-Ajj,má'!-mérgesen leugrottam a busz ajtaja előtt lévő lépcsőről,s mikor talajt  fogott a lábam,boldogan szippantottam egy nagyot a meleg levegőbe.

-Hát,hallod haver,azért kellett ez a kis utazási-pihenő.-vallottam be.

-Jaja...és még milyen mázli,hogy ezt mindenki megélhette!

Hogy miről is beszél?

 Utánam nemsokkal rendőrök indultak a kocsikhoz egy fegyenccel...egy  barna,hosszú copfba nyúló hajú,kék szemű,széles,kerek arcú,nagy termetű férfival...

Én is felettébb boldog voltam,csak úgy,mint ő...

„Igen,mindenki,Gerard!Végre,mindenki!”