Két cipő osont a sötétben a garázs felé. Óvatosan lopakodott és sűrűn körbekémlelt, hogy meggyőződjön róla: egyedül van. Mikor elérte a garázst, elővette a zsebéből a kulcsot. Az halkan csendült egyet, de Franknek így is úgy tűnt, mintha a riasztó szólalt volna meg. Pár másodpercre teljesen ledermedt, és biztosra vette, hogy Gerard ott áll a háta mögött, keresztbe tett karral, szemöldökét felvonva, és várja a magyarázatot. Lassan megfordult, közben a kép egyre erősödött benne, de végül nem volt ott senki. Hatalmas kő esett le a szívéről, aztán folytatta az előbbi tevékenységét. Belehelyezte a zárba a kulcsot és elfordította, vigyázva, hogy több zajt ne keltsen. Belépett a hűvös helyiségbe. Lámpát nem mert kapcsolni, mert azzal megkockáztathatja, hogy lelepleződik. Tett néhány bizonytalan lépést előre, agyában próbálta elhelyezni az autót a garázsban. A harmadik lépés után beleütközött a lökhárítóba, de ez olyan hirtelen érte, hogy elvesztette az egyensúlyát, és előre zuhant. Kezeit védekezően maga elé tette, amik a következő pillanatban hangos kondulással elérték a motorháztetőt. Frank behúzta a nyakát, fogait pedig összeszorította. Nem is mert moccanni. Most már biztosra vette, hogy ez kihallatszott, de akárhogy hallgatózott, nem észlelt lépteket. Talán mégsem volt olyan hangos. Lassan, és az eddigieknél még óvatosabban lemászott a motorháztetőről, és a kocsi odalát végigsimítva, kitapogatta a hátsó ajtót. Ahogy sejtette: nyitva volt. Bemászott a hátsó ülésre, onnan pedig az alá. Most jól jött, hogy olyan kis növésű. Kényelmesen elhelyezkedett, már amennyire ez itt lehetséges volt, de szerencsére elég tágas volt az ülés alatti tér. Egy kis idő múlva, már hallotta is a garázsajtó csapódását. Tehát megérkezett Gerard. Nyílt az első ajtó, a kocsi megremegett, ahogy beszállt, aztán újra ajtócsapódás, és csönd. Frank már azt hitte, hogy Gee mégis meglátta őt, bár ilyen sötétben ez lehetetlen lett volna. Szerencsére a következő pillanatban meghallotta a kulcscsörgést, aztán beindult a motor. Egy pár métert jöttek előre, aztán Gerard kiszállt és becsukta a garázsajtót. Innentől kezdve akadálymentesen haladtak tovább. Bár Frank megpróbálta felrajzolni magában, hogy merre mehetnek, de egy idő után belezavarodott a képzeletbeli térképbe, szóval inkább hallgatta Gerard dudorászását, és a simán suhanó kocsi zümmögését, ami altató dallamként hatott Frankre.
Arra ébredt, hogy a kocsi iszonyatosan elkezdett zötykölődni. Még nem is tudta kinyitni a szemét, máris bevágta a térdét, a hátát és a fejét a kemény ’’ágyba”. Majdnem el is ordította magát, de szerencsére gyorsan észbe kapott. Megpróbált kinézni valahogyan az ablakon, aminek érdekében egy olyan mutatványt hajtott végre, amit egy szabaduló művész is megirigyelhetett volna. Sikerült úgy középre helyezkednie, hogy egy testrésze sem látszott ki az ülés alól, és mindezt olyan halkan tette, hogy Gerard semmit sem vett észre az egészből. Végre kilátott az ablakon. Illetve látott volna, ha nem lett volna olyan sötét. Kicsit furcsállta a dolgot, hogy még egy utcalámpa sincsen. Arra gondolt, hogy talán valami lakatlan területen lehetnek, a város szélén, vagy... Nem volt ideje tovább gondolni, mert valami hatalmasat koppant az ablakon, aztán elkezdett kapirgálni az üvegen a takonyzöld karjaival és közben visított. Ez olyan hirtelen történt, hogy Franknek nem volt ideje gondolkodni, és rögtön ordított egy hatalmasat. Aztán mikor rájött, hogy csak egy fa kiálló ágainak mentek neki, meg is bánta a hirtelen jött kiáltozást. Gerardra emelte a tekintetét, közben egy jó széles vigyort erőltetve az arcára, hátha attól nem fog annyira haragudni rá. Viszont Gerard rá sem nézett! Frank értetlenül pislogott, mire Gee minden figyelmeztetés nélkül ordított egy hatalmasat, de azt nem lehetett érteni, hogy mit. Frank egész testében összerázkódott és várta Gee további büntetését, ő viszont csak halk dudorászásba kezdett. Pár másodpercnek el kellett telni, mire Frank rájött, hogy Gerard zenét hallgat, ezért nem hallotta a kiabálást, és ezért kiabált ő is. Nagy megkönnyebbüléssel tért vissza a táj szemléléséhez. Az biztos, hogy valami földúton haladtak, a sok fából ítélve pedig nem lehettek máshol, csakis egy erdőben. De minek jött Gerard pont egy erdőbe? Valószínűleg a rejtélyes idegen ötlete volt, hogy itt találkozzanak. Mikor meghallotta Gerardot telefonon beszélni vele, már akkor érezte, hogy valami nincs rendben. Aztán Gerard egyre furcsábban kezdett viselkedni, sokat zárkózott be a szobájába, és mikor Frank rákérdezett, hogy minden rendben van-e, csak azt mondta, hogy a lehető legnagyobb rendben. Márpedig itt valaminek történnie kellett, vagy esetleg történnie kell majd, mert annak mindig oka van, ha Gerard furcsán viselkedik. Mikor ma este Gee bejelentette, hogy elmegy egy pár órára levegőzni, Frank rögtön tudta, hogy ez nem egyszerű levegőzés lesz. Követte hát barátját, mert tudnia kellett, hogy mi folyik itt, és vigyáznia kellett rá.

A kocsi lassított, majd megállt. Egy sötét alak lépett elő a fák közül, aztán beszállt Gee mellé.

- Elhoztad? - kérdezte Gerard leplezetlen izgatottsággal a hangjában.

- Itt van minden gramm. Összesen 2 kiló. És te hoztad a pénzt? - Gerard elővett a kabátja belső zsebéből egy köteg pénzt és átnyújtotta az idegennek. Frank teljesen ledermedt. Ez eléggé félreérthetetlen volt. Gerard vissza szokott a drogra! Vajon mióta csinálja? És hogy lehet, hogy senki nem vett észre semmit? Még a bandából sem! Minden napjukat együtt töltik és mindent megbeszélnek, akkor hogy történhetett??

- Hol van? - ez Gee volt, de a hangja mohó volt és kicsit ideges is.

- Még odakint. Csak meg akartam győződni róla, hogy nem versz át. Máris hozom. - az idegen kiszállt a kocsiból, aztán a fák közül valami nagy, fehér papírba rejtett csomagot hozott elő, és betette az ülésre. Ezt már Frank nem hagyhatta annyiban. El akarta kapni ezt a mocskot, és jól összeverni. Kiugrott az ülések közül, és elkapta az idegen kabátujját, aki először a meglepetéstől csak bámult Frankre, aztán a másik kezével egy gyors mozdulattal kirántotta a zárból a slusszkulcsot, kitépte magát Frank szorításából és bevágta az ajtót. Utána csak két rövid pityegést lehetett hallani. Frankben tudatosult, hogy bezárták őket. Elkezdett dörömbölni az ablakon, de persze hiába. Mikor az idegen eltűnt a fák között, Gerardhoz fordult, de már nem félt tőle, hisz már Gerardnak kellett félnie, az ő arcára viszont mindenféle kifejezés kiült, csak félelem nem.

- Te meg mit csinálsz itt? -hangja inkább meglepődött volt, mintsem dühös, vagy mint aki most bukott le.

- Te mit csinálsz itt?!! Ki volt ez az alak? És mióta veszed tőle a cuccot?

- Ez volt az első alkalom. De nem értem, mért olyan nagy ügy ez. - Gerard úgy válaszolt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, Franket pedig ez nagyon fehúzta.

- Mért olyan nagy ügy??? Gerard!!! Szólnod kellett volna nekünk. Tudod hogy mi mindenben melletted állunk, és segítünk neked. Sejtettem, hogy valami nincs rendben, és követtelek. Elbújtam az ülés alatt, mert aggódtam miattad. És most látom, nem hiába. El kell mondanod, hogy mért csinálod.

- Mondd, te miről beszélsz?? - Gerard egyre furábban nézett Frankre, aki már kezdte azt hinni, hogy barátja az indulás előtt is beszívott egy adagot, és most azért beszél össze-vissza. Erre lehiggadt, már nem volt dühös Geere. Nem volt fontos hogy megint rászokott a drogra, csak az számított, hogy most összetartsanak, és segítsen neki leszokni. Előremászott, a csomagot letette a lába mellé, aztán megfogta Gee kezét és mélyen a szemébe nézett.

- Együtt megoldjuk, jó? Csak tudnod kell, hogy bízhatsz bennünk. Emlékszel, mikor elvonási tüneteid voltak, és nem lehetett téged egyedül hagyni? És nem tudtunk megegyezni, hogy ki maradjon veled éjszakára, mert mindenki vigyázni akart rád és úgy oldottuk meg, hogy összetoltunk két ágyat, és mind együtt aludtunk. - Frank felnevetett, Gerard pedig halványan elmosolyodott. Frank tudta, hogy fontos, hogy jó hangulatot teremtsen, és hogy eszébe jutassa Gerardnak, hogy egyszer már segítettek neki, szóval most is fognak.

- És emlékszel mikor... - kezdte volna, de Gerard megszorította a kezét és angyalian rámosolygott.

- Frank... ezek csak képregények. - Síri csönd. Franknek beletelt egy kis időbe, mire feldolgozta ezt a pár szót, és mikor ez sikerült, nem tudta eldönteni, hogy nevessen, vagy kezdje-e beleverni a fejét a kesztyűtartóba. Feltépte a fehér kartonborítást, és valóban, ősrégi képregények feküdtek benne egymáson. Frank erre megkönnyebbülten és egy ’’mennyire hülye vagyok” arckifejezéssel Gee nyakába borult. Ő is nevetett és gyengén veregette Frank hátát.

- Bocs haver, jobban kellett volna bíznom benned.

- Örülök, hogy aggódsz értem. Most felhívom a többieket, hogy jöjjenek értünk. - kibontakozott Frank öleléséből, aztán elővette a telóját és szólt, hogy hozzák a pótkulcsot.

- Mennyi idő az út? Én elaludtam a dudorászásodon. - Gerard ezen nevetett.

- Kb. 2 óra. Hogy tudtál az ülés alatt aludni?

- Azt hiszem, volt már gyakorlatom! Pont mikor lerobbant a turnébusz és stoppal kellett eljutnunk a koncertre. Én voltam a legkisebb, és akár hogy is harcoltam, mindig az ülés alatt kötöttem ki. - mindketten jót nevettek a régi emléken. Beszélgettek még, aztán mindketten elálmosodtak, és inkább arra tartogatták az erejüket, hogy ébren tudjanak maradni.

- Végül is mért zárt be minket a pasas? - kérdezte egyszer csak Frank.

- Tudod, ezeket a képregényeket már nem lenne szabad árusítani. Szerintem megijedt tőled. - megint eltelt egy kis idő, Gerard egyre többet mocorgott, végül nem bírta tovább.

- Fáj a hátam és fázok.

- Hát... akkor másszunk hátra. Ott elfeküdhetünk és melegíthetjük egymást. - ez jó ötletnek tűnt, szóval Gerard keresztbe feküdt a hátsó ülésen, hanyatt, Frank pedig ráfeküdt.

- Telihold van! - jegyezte meg Gerard, ugyanis onnan pont kilátott az ablakon.

- Látom. A szemedben visszatükröződik.