Ajaj,jönnek a többiek! Vajon észreveszik?

Elsőként Ray ér fel a színpadra.. Mi csak állunk egymás mellett Mikey-val,mint két rakás szerencsétlenség. Ray ránk néz.

   -Valami gond van?

   -Áá...semmi,semmi! - vágom rá gyorsan. De még mindig csak nézünk egymásra. Nem tudunk mozdulni.

Mire felér mindenki végre kezd szűnni a sokk.

Elsőként én kapcsolok:

   -Na jó,kezdjük el! - mondom,de rögtön rájövök,hogy ez Gerard szövege:),így hát oldalba bököm Mikey-t,aki egy darabig nem érti mi bajom. Még egy oldalba bökés,amire már a többiek is felfigyelnek. Igen furcsán néznek ránk.

Végre Mikey is kapcsol.

   -Ja....igen! Kezdjük! - és nyúl a basszusgitár után. Köhintek egyet,mire észbe kap és átadja nekem. Naná,hogy ezt mindenki észreveszi! Frank nem is bírja ki beszólás nélkül.

   -Milyen udvarias vagy Gee! - majd egy kaján vigyorral Mikey felé nyújtja a kezét. - Ideadnád az enyémet is?

   -Nem!

   -Kapd be! - vigyorog tovább.

   -Kösz nem!

Én csak hallgatom őket és arra gondolok,hogy megölöm az öcsémet.

A következő gond a pengetővel akad. Nem tudom ugyanis Mikey hol tartja. Elkezdem tapogatni magad,hátha megtalálom. Szerencsére öcsikém észreveszi bizonytalanságomat és gyorsan közbeavatkozik. Odajön hozzám és kiveszi a farzsebemből. Természetesen Frank ezt is észreveszi.

   -Mi van? „Mentsük meg Mikey-t” nap van?

Erre mindketten  nagyon csúnyán nézünk rá,mire elhallgat.

Mikey bizonytalanul odamegy a mikrofonállványhoz és várja,hogy történjen valami.

Muszáj közbelépnem.

   -Gerard,talán mehetne a koncert anyaga.

   -I...igen,igen!

Bobnak leesik az álla és hangosan csattan a padlón.

   -Mi van Gee? Nem ittad meg a napi kávéadagodat? - kérdezi,mire mindketten megrázzuk a fejünket.

Mikey egy kicsit magához tér és végre megszólal:

   -Na jó,kezdjük!

Odamegyek az erősítőmhöz és leveszem a hangerőt,ne legyen túl feltűnő,hogy mennyire nem tudok játszani. Mikey egész jól boldogul az énekkel,bár kicsit lagymatag hatást kelt és ezt a többiek furcsállják is. Két dal között Frankie meg is jegyzi,hogy tényleg kevés kávét ivott Gee. Erre Mikey bőszen helyesel és közli,hogy bocsi,de nagyon fáj a feje,úgyhogy most ilyen light-os próba lesz,inkább az esti koncertre tartogatja az erejét.

Hozzám is odajön Ray és szól,hogy túl halk a gitárom,nem is hallani,erre mondom,hogy OK,mindjárt elintézem. Persze eszem ágában sincs. Miután az első nehézségeken túl vagyunk és úgy tűnik működik a dolog „kicsit” felszabadultabban kezdek mozogni. Ez kb.azt jelenti,hogy ugyanúgy ugrálok,meg rohangálok,mint Gerard koromban. Valahogy sikerül egészen megfeledkeznem a helyzetemről és még énekelek is. A többiek persze csak néznek rám és nem értik a dolgot.

A baj akkor kezdődik amikor elkezdek fulladni. Nem értem mi bajom lehet. Amilyen gyorsan csak tudom lerakom a gitárt és se szó se beszéd kimenekülök. Gondolom a friss levegő majd rendbe hoz. De nem jutok túl messzire. A színpadhoz vezető folyosón már olyan légszomjam van,hogy nem tudok tovább menni. Nekidőlök a falnak és levegő után kapkodok,szinte sípol  a tüdőm. Lerogyok a földre és minden igyekezetemmel az vagyok,hogy némi levegőt juttassak be a tüdőmbe. Mikey kirohan utánam, azonnal tudja mi bajom van. Mikor utolér én már foltokat látok a szemem előtt. Gyorsan benyúl az ingem egyik zsebébe és elővesz egy inhalátort. Bedugja a számba,hármat nyom rajta és közben igyekszik megtartani,nehogy eldőljek.

A gyógyszernek köszönhetően újra lélegzethez jutok. A látásom is lassan kitisztul,kezdem felfogni magam körül a dolgokat. Látom Mikey rémült arcát (vagyis az enyémet) és megpróbálok mosolyogni.

   -Kö....szö....nöm -ennyit sikerül csak kinyögni nagy keservesen.

   -Tudod,hogy asztmás vagyok! - szól mérgesen. - Nem szabad így

 ugrálnod! De ha mégis baj van mindig van a zsebemben inhalátor.

   -O...ké!  Elfeledkeztem róla. - mondom bocsánatkérőn,miközben kezdem visszanyerni az erőm.

   -Légyszi Gee! Ne öld meg a testem!!! -kérlel.

Közben kijöttek utánunk a többiek is. Elsőként Ray ér oda.

   -Mi baj?- kérdezi aggódva.

   -G....Mikey befulladt,de már jól van! - válaszol Mikey.

   -Csodálkoztunk is ,hogy annyira ugrálsz haver.- korhol Frank. - Talán te ittad meg Gee lemaradt kávéadagját?

Na ezen már én is nevetek,mert ez bizony igaz volt!

   -Gyere,kimegyünk a levegőre,az jót fog tenni! - karol belém Mikey és a hónom alá nyúlva felsegít. Egészen úgy viselkedik,mint egy jó bátyó.- Azt hiszem mára elég lesz a próba.

   Bobnak akad egy kitűnő ötlete:menjünk,együnk valamit. Ebben mindenki egyetért. Be a kocsiba,irány egy kajálda. Miközben Ray vezet Mikey súg neki valamit.

Megállunk egy étterem előtt. Valami nem túl extra,de tiszta hely. A pultból kell kiválasztani a kaját. Mielőtt bármit is mondhatnék Mikey felkiált:

   -Nézt Mikey,sushi! Ez a kedvenced! Az öcsémnek abból lesz egy adag! - mutat az emlegetett „finomságra”.

Francba Mikey,utálom a sushit! Mikor a tányér már a kezemben van rám néz és ördögi vigyorral az arcán (az én ördögi vigyorommal)a fülembe súgja:

   -Ezt a befulladásért!!!

Na ezt nem hagyhatom annyiban! Körbenézek és meglátom azt,amit ő nagyon utál. Chilis bab! Ez az! Kérek neki egy adagot. Bob furán néz ránk.

   -Biztos jó ötlet ez koncert előtt? - néz a babra.

   .Gerard bírja a gyűrődést! - válaszolom.

Leülünk és csak nézünk az előttünk lévő „szörnyűségekre”.

   -Mi a baj Mikey? - kérdi Frank. - Azt hitem ez a kedvenced!

   -Igen ez,de ennek fura színe van. Lehet,hogy romlott.

   -Kóstold csak meg,nagyon finom lesz! -hajol oda Mikey és már emeli is a számhoz a villát. Én meg ,mint egy rossz gyerek,összeszorítom a szám,nehogy egy falat is belekerüljön.

   -Mi van fiúk? Ennyire nem lehettek dedósok! - nevet Frank,de persze tetszik neki a dolog. Villájára tesz egy kis ételt és azt csúzlinak használva eltalál egy adag étellel. Mindenki jót röhög ,én viszonzom a dobálást,legalább addig sem kell ennem ebből a szörnyűségből. Hamar kialakul a kajacsata. Persze csak óvatosan. Ám az egyik pincér mégis kiszúrja,odajön és alaposan leteremt minket. Fejünket lehajtva távozunk,miközben jót röhögünk.