Megint egy koncert előtti hangpróba,megint másik városban. Kikészít ez a turné! Persze nem csak én,mindenki fáradt és ingerlékeny. Csak Mikey-n nem látszik érzelem. Az én drága kisöcsém,mintha kőből lenne. Pont az én ellentétem. Bár azért tudom a módját mivel lehet kikészíteni! De hét persze nem szoktam!...:) Na jó,csak egy kicsit! De tényleg! Most is csak ül nyugodtan,várja,hogy a technikusok elkészüljenek,én meg már a hajamat tépem. Nem bírom a várakozást! Elkezdek fel-alá járkálni,hogy levezessem valahogy idegességemet. Mikey meg csak néz,ahogy lépkedek. Egy idő után már ő sem bírja tovább:

   -Hagyd már abba! Elszédülök!

   -Nem szeretek várni! - elérte a célját,megálltam.

   -Akkor menj ki a többiek után.

Ketten vagyunk a színpadon,a többieknek most éppen nincs dolguk.

   -Persze,aztán megint nem fog stimmelni semmi,mint a múltkor. Akkor is hagytam a technikusokat egyedül dolgozni. Meg is lett az eredménye!

   -Azt hiszed,ha te irányítod a dolgokat tökéletes lesz minden? Nem lehetsz mindig te a központ!

   -Mért,amit te csinálsz az jó? Mindig a fapofa! Én legalább vállalom azt,aki vagyok! Te meg csak bujkálsz a gitárod mögött!

   -Azt mondod? Tessék,próbáld meg! - nyújtja felém a basszusgitárt. - Vedd el! Próbáld ki milyen bujkálni mögötte!

   -Te meg állj ki sok ezer ember elé és beszélj! Csinálj jó hangulatot! Na és persze fogd össze a zenekart,hogy minden rendben legyen!

   -Ne mond már,hogy az olyan nagy dolog!

   -Gondolod? - dühösen nézek rá és közben megfogom a felém nyújtott      

gitárt. - Akkor....

Aúúú...ez fáj! A fejem,a testem,mindenem. Mintha a gitár megrázott volna. Mi ez,mi történik?  Látom,hogy Mikey is összegörnyed,ugyanúgy,mint én. Egy pillanatra elsötétül minden. Aztán,amilyen hirtelen jött,úgy el is múlik ez a rosszullét.

De hát én az előbb nem itt álltam,hanem a színpad másik oldalán! És mit keres nálam Mikey gitárja? Nem emlékszem,hogy elvettem volna tőle...! Talán mégis idejöttem hozzá és....Állj,hol van Mikey? Körbenézel és meglátom.....MAGAMAT! MIII? Hogy lehetek én ott,mikor itt vagyok? Látom,hogy másik Gerard is furcsán néz vissza rám és tapogatja magát. Erre én is végignézek magamon. Nem ez a ruha volt rajtam ma! Ez a ruha,ez....Mikey-n volt! Megfogom az arcom,a hajam....ÁÁÁ! Szemüvegem van! Pont olyan vagyok,mint Mikey!  Értetlenül nézünk egymásra a”másik” Gerarddal,közelebb megyünk egymáshoz,mire végre leesik mi történhetett!

   -Mikey,te vagy?

   Gee? - kérdez vissza. -Igen,én Mikey vagyok....vagy mi....És te?

   -Azt hiszem nagy bajban vagyunk!

Keresünk valamilyen tükröződő felületet,ahol végre megszemlélhetjük magunkat. Bizony bejött a sejtésem. Testet cseréltünk Mikey-val.

   -Most i lesz? - kérdezem idegesen.

   -Nem tudom!

   -Ez a te hibád! Minek mondtad,hogy próbáljak elbújni a gitárod mögé?!

   -Ha jól emlékszem te is vágtál a fejemhez dolgokat!

Épp belekezdenénk egy „te tehetsz róla” vitába,aminek persze semmi értelme. Most megoldás kell nem veszekedés!

   -Szóval,mi legyen? - kérdezi rémülten.

   -Hát megpróbáljuk valahogy túlélni!

   -Elmondjuk a többieknek?

   -Szerinted mit szólnának hozzá? Komplett hülyének néznének! Vagy azt hinnék átverés. Nem,nincs értelme beavatni őket.

   -És szerinted észre fogják venni?

   -Ha ügyesek leszünk nem!

Hirtelen feleszmél,hogy bizony itt nem csak a többiekről van szó!

   -Basszus! Este koncert! Én nem tudok énekelni!

   -De tudsz! A dalokat ismered,a hangod megmaradt,úgyhogy menni fog! Csak könyörgöm,ne csinálj nagy marhaságokat a testemben,szeretném épségben visszakapni!

   -Nálad nagyobb marhaságokat nem is tudnék csinálni!

   -Az is igaz.....!:)

   -Ez egy érdekes koncert lesz!