Gerard: 18 ; Frank: 14

- Gerard Arthur Way, nyolc napon túl gyógyuló testi sértésért köteles egy hetet a börtönben tölteni – hangzott a bíró ítélete.

Gerard tudomásul vette az ítéletet. Egy cseppet sem ellenkezett. Legalább amíg a börtönben van, nem keveredik újabb bajba.

A bíró kettőt ütött a kis kalapácsával, majd kijelentette, hogy az ügy lezárva.

Két őr szegődött mellé. Az egyik egy hideg fémbilincset rakott fel a csuklóira, a másik pedig vállánál fogva tartotta.

Lassan megfordultak, és elindultak a kijárat felé. A többi ember is feltápászkodott a helyéről, ők követték Gerardékat.

Kint, mikor Gerardot betuszkolták a rendőrautóba, hogy elszállítsák a börtönbe, Donna, Donald és Mikey közelebb lépett az autóhoz.

- Anya, ne sírj! Túl fogom élni – mondta vigasztalóan mosolyogva anyjának, aki a bent felgyülemlett könnyeket most útnak eresztette.

- Ugye nem haragszol, apa? – kérdezte apjától, aki megrázta a fejét.

- Ugyan, fiam, tudom, mi van a háttérbe.

Gerard ismét elmosolyodott, majd Mikey felé fordította fejét.

- Mikey! Hozzá ne merj nyúlni a cuccaimhoz, mert akkor gyilkosságért fogok visszakerülni a börtönbe – vigyorogta Gerard.

- Jaj, Gee, én is szeretlek – röhögte Mikey. – Ígérem, nem fogom nézegetni a pucér nénis újságjaid!

- Mi? – kérdezte Donna. Az ő arcán is mosoly ült már.

- Mikey csak hazudozik össze-vissza – mondta Gerard kínjában nevetve, de arcán a piros foltok másról árulkodtak.

Elköszöntek egymástól, majd Gerard végre bekerült az autóba.

****

A börtön ajtaja félelmetesen nyikorogva nyílt ki, ezzel jelezve a többi rabnak, hogy új fiú érkezett.

Gerard narancssárga rabruhában, egy őr kíséretében vonult végig a hosszú folyosón. Rossz volt hallgatni, ahogy a többi rab, akik láthatóan már sokadszor ülnek rács mögött, kinevetik őt, a szerencsétlen kamaszt, a tejfölös szájút, aki soha az életben nem lenne képes ártani bárkinek is.

Hosszas ideig csak mentek, a nyirkos kőpadlón visszhangoztak lépteik.

Aztán megálltak a folyosó végén, egy ajtó előtt.

- Nincs hely a nagykorú részlegen – magyarázta az őr. Gerardnak szimpatikusnak tűnt a majdnem vele egykorú őr, ugyanis egyszer se bökdöste meg a gumibotjával, vagy ütötte arcon.

- Tehát a kiskorúakhoz teszünk téged – folytatta a srác. – Tudtommal csak pár hete lettél 18 éves – mosolygott.

Gerard szintén mosolyogva bólintott. A srác megragadta a fémajtó kilincsét, és belökte azt.

Ez a részleg pontosan ugyanolyan volt, mint az előző. Mindenki, amint meglátta Gerardot, nevetve mutogattak rá, az ártatlan kisfiúra.

- Egy 14 éves gyerekkel leszel együtt – mutatott rá az egyik cellára az őr, ahol egy fekete, kócos hajú fiatal fiú ült az ágyon, és bambult a semmibe.

Gerard ismét bólintott.

Az őr kinyitotta a cellaajtót, de még erre se reagált a fiú, továbbra is nézte a levegőt.

- Iero, van egy új cellatársad – mondta hangosan az őr, hogy felhívja magára „Iero” figyelmét.

- Aha, látom – dünnyögte rosszkedvűen Iero, de továbbra se nézett rájuk.

- Oké. Way, a felső ágy a tied. Tévé az ebédlőben van. Ma este a vacsora sült hús, köretnek meg lehet krumplit és rizst választani. Mennem kell. Hello – az őr kiment, bezárta a cellát, és elviharzott.

Gerard körbenézett a kis helységben. Nem volt olyan koszos, mint a filmekben szokás, de ráfért volna egy kis takarítás.

A berendezés egy emeletes ágyból, amit el lehetett takarni egy függönnyel, és egy paravánnal elkerített wc-ből állt.

Leült Iero mellé, és ő is csendben meredt a semmibe.

Aztán, mikor megunta a dolgot, beszélgetést kezdeményezett.

- Hi, Gerard Way – mondta felegyenesedve, és kezét Iero felé nyújtotta.

- Szia, Frank Iero – köszönt vissza Frank, és kezett rázott Gerarddal.

- De a barátaimnak csak Gee vagyok – folytatta Gerard.

- Én meg Frankie – Frank láthatóan örült, hogy végre van kivel beszélnie, de a nyomott hangulat még mindig érezhető volt a hangjában.

- Te miért kerültél ide?

- Áh, rajta kaptak, hogy csokit lopok, és nem ez volt az első eset. Szóval, összegyűltek a figyelmeztetések, és 10 napig kell bent lennem. Már 3 nap letelt.

- Az jó. Akkor egyszerre megyünk el innen.

- Na és te miért vagy itt?

- Áh, cseszegetett egy vadbarom, nálam meg betelt a pohár, és majdnem szarrá vertem. Azt hittem, hogy meg tudja védeni magát, de csak a pofája volt nagy. Bár sz’tem azért megérdemelte, amit kapott. A bandájával együtt már többször elintézett engem.

- Uhh, szar ügy. Tudom, mit érzel.

- Mi van, te is kínzod a gyerekeket?

- Bazzeg, dehogy, úgy nézek én ki?!

- Bocs. Má’ aszittem.

- Szép is lenne… egy törpe, aki megveri az izomagyúakat.

- Ne hívd má’ magad törpének! Mondd azt, hogy mélynövésű, vagy mittomén.

- Kösz, haver, de én télleg törpe vagyok.

- Ha gondolod… én akkor se foglak emiatt basztatni.

És a beszélgetés lassan egyre jobban kezdett kibontakozni.

Kiderült, hogy Frank azért volt olyan rosszkedvű, mert rettentően unatkozott. Senkivel nem beszélt, és nem is tudott csinálni sok mindent. Még nem volt kiépítve teljesen a pálya, ahol lehetett volna kosarazni, focizni, stb. Ráadásul elég hiperaktívnak tűnt, így még inkább szenvedhetett az elmúlt három napban.

És elérkezett a vacsora ideje. Mire az ebédlőbe beértek, már testestül-lelkestül jó cimborák voltak. Mintha már évek óta ismerték volna egymást.

Mint kiderült, a „sült hús krumplival és rizzsel” valami moslékot takart.

- Hát, remélem, az íze gusztább, mint a kinézete – nyögte undorodva Gerard.

- Ne reménykedj – mondta lemondóan a vele szemben ülő Frank. Eltolta magától a kaját, ami Gerardot is erre késztette. Figyelmüket inkább a tévére irányították, amin éppen boxmérkőzés ment. Ehhez se volt igazán hangulatuk, úgyhogy megkérdezték az egyik őrt, hogy mehetnek-e fürödni. Az őr bólintott, majd elkísérte őket a fürdőbe.

****

Frank elhúzta a koszos, szürke függönyt, majd boxerre vetkőzött. Gerard is követte a példáját.

Bár takarodó idő volt, cseppet sem volt kedvük aludni. Leültek Frank ágyára, és suttogva folytatták a délutáni beszélgetést.

Aztán valahogy eljutottak a szerelem és a szex témához. Frank Jamiáról mesélt, egy kedves, mosolygós lányról, akiről mindig álmodozott, Gerard pedig elmesélte nem túl sok, de igen érdekes tapasztalatait a lányokkal kapcsolatban.

- És amúgy hogy állsz a buzikkal? – kérdezte Gerard vigyorogva.

- Hát figyelj, semmi bajom nincs velük, csak engem ne soroljanak közéjük – nevette halkan Frank.

- Én is így vagyok velük – helyeselt Gerard.

- Gee… honnan jutott ez eszedbe?

- Nem t’om. Csak úgy jött.

- Már azt hittem, hogy rád is hatott a börtön élet.

- Ezt meg hogy értsem?

- Hát, tudod, a börtönben sok Mr.-ből Mrs. lesz – suttogta vidáman Frank. Viccesnek találta a dolgot, bár ha ez vele történt volna, kevésbé lett volna ilyen vidám, kivéve, ha…

- Értem – röhögte Gerard.

Egy kis ideig elhallgattak. Mindketten elmerültek a gondolatukban. Milyen lenne már…? Kíváncsiságuk egyre fokozódott belül. Egymásnak nem merték elmondani, hisz nem akarták, hogy a másik azt higgye, valójában buzik. Nem voltak buzik, csak kíváncsiak.

- Mi lenne, ha… - idáig jutottak el nevetés nélkül, ugyanis pontosan egyszerre szólaltak meg.

- Te is arra gondolsz, amire én? – kérdezte Frank bátortalanul.

- Remélem – vigyorgott kacéran Gerard. – Na és ki lesz a Mrs.?

- Neked úgyis hosszabb a hajad!

- Ahogy akarod, de erről senkinek egy szót se!

- Hülye leszek ezzel dicsekedni!

Gerard közelebb mászott Frankhez, odahajolt az arcához, és gyengéden megcsókolta Franket.

És Frank visszacsókolt.

Mindketten úgy csókolóztak, mint még soha. Egy lánnyal sem csókolóztak ilyen vadul, ilyen szexisen, ilyen… érzelmesen.

Aztán Gerard lassan lejjebb haladt: puha csókokkal borította el Frank nyakát, mellkasát, hasát, aztán, mikor a boxerre adott véletlenül egy csókot, megragadta Frank gatyáját két oldalt, és lassan lehúzta róla.

Frank egy ideig türelmesen feküdt az ágyon, de eldöntötte, amint alkalma van rá, átveszi az irányítást.

Gerard csillogó szemekkel figyelte Frank álló férfiasságát. Bár nem volt buzi, valamiért most beindult ennek láttán.

Felállt (mindkét értelemben), ledobta magáról a boxert, és rámászott Frankre. Frank felett térdelve nyomott még egy szenvedélyes csókot barátja ajkaira, majd kényelmesen ráhelyezkedett Frank farkára, és lassan ráereszkedett.

Mindketten halkan felnyögtek. Gerard ütemesen fel-le mozgott Franken halk sóhajok közepette.

Gerard egyik kezével végigsimított nyakán, fejét hátrabillentette, másik kezével pedig Frank mellkasára helyezte.

Aztán Gerard megállt egy kicsit. Combizma már feszült a mozgástól. Frank felült, farkát kihúzta Gerard hátsójából, és hátra lökte kedvesét. Most ő térdelt felé, de ő nem ült rá Gerard férfiasságára, hanem folytatta, amit abbahagytak.

Frank sokkal gyorsabban mozgott hiperaktivitásából kifolyólag, amitől mindketten gyorsabban jutottak el a csúcsra. Már majdnem el is élveztek, mikor úgy döntöttek, ezt muszáj meghosszabbítani, nem lehet ilyen hamar vége.

Frank ismét „kimászott” Gerardból. Gerard felült, de nem tehetett ezen kívül semmi mást, ugyanis Frank az ölébe ült, pontosabban a farkába.

Frank ugyanolyan aktivitással mozgott Gerardon, és most ő csókolgatta barátját, ahol érte.

Mikor ismét a csúcsra jutottak, egymás nyakába lihegtek, és a végpontnál testükben minden izom megfeszült, és együtt élveztek el.

****

Izzadtan, egymás karjaiban terültek el az ágyon. Mellkasuk fel-le emelkedett.

- Neked is olyan jó, volt, mint nekem, Mr. Wiero? – kérdezte Gerard lihegve.

- Jó volt… Wiero? – kérdezte Frank szintén kielégülten.

- Aha, a nevünk összerakva.

- Nem lenne jobb a Frerard?

- Még jobb. Frerard Wiero. Tetszik.

Gerard felemelkedett, hogy egy csókot nyomhasson kedvese ajkaira.

- Én voltam az első férfi életedben? – kérdezte röhögve Frank.

- Igen, te – válaszolta kuncogva Gerard, de aztán ismét elkomolyodott. – Ugye nem fogjuk állandóan ezt csinálni? – hangjában egyszerre lehetett felfedezni reményt és ijedtséget.

- Nekem tetszett a dolog – na nehogy azt hidd, hogy buzi vagyok – tette hozzá ijedten Frank. – Csak te tudtad ezt előhozni belőlem.

- Jaj, de jó nekem!

- Akkor… te akarod csinálni?

- Hm… nekem is tetszik a dolog, felőlem csinálhatjuk. De mi lesz, ha lesznek barátnőink?

- Akkor majd ritkábban jövünk össze.

- Rendben!

- Tökéletes! Holnap este ugyanígy?

- Nem! Holnap este még hosszabban – mondta ördögien vigyorogva Frank. Ebbe Gerard is boldogan beleegyezett.

Felkapták magukra az alsójukat, Gerard felmászott az ágyra, és álomba beszélték magukat.

****

Frank és Gerard már régóta kint ácsorgott a börtön bejárata előtt, hátizsákkal a hátukon.

Egész héten jó kedvük volt az éjszakai kalandok miatt. Senki nem értette, miért vigyorogtak, mint a vadalma.

- Remélem, tartjuk majd a kapcsolatot – mondta aggodalmaskodva Frank.

- Hé, úgy beszélsz, mint egy kis picsa, mikor én vagyok Mrs. Wiero – nevette Gerard, mire Frank rácsapott a hátsójára.

Ekkor Gerard röhögve (és még mindig rezgő seggel) el kezdte üldözni Franket.

- Gee!

- Frankie!

Két női hang hallatszott. A fiúk abbahagyták egymás üldözését, és a hangok irányába fordultak.

Donna és Linda állt ott a lépcső előtt. Mosolyogva figyelték fiaikat, amint kergetőztek.

- Anya, ő Gerard, Gerard Way – köszöntötte ily módon Lindát Frank.

- Ő pedig Frank Iero – mutatta be Franket Gerard Donnának.

A két nő egymásra mosolygott, és gyorsan bemutatkoztak egymásnak.

Még egy ideig beszélgettek, majd elköszöntek, és két külön irány felé vették útjukat.

- Látom, jól összehaverkodtál ezzel a Gerarddal – állapította meg mosolyogva útközben Linda.

- Az nem kifejezés, anya… az nem kifejezés…

Epilógus (majdnem epilátort írtam ×D)

Gerard: 33 ; Frank: 29

Frank már nagyon izgatott volt. Remegő kezével még ráhintett pár rózsaszirmot a franciaágyra, csillogó szemeivel ellenőrizte a gyertyákat, nehogy már a romantikázás közben boruljon lángba az épület, majd óvatosan kilépett a szobából. Arcán most először angyali mosoly jelent meg. Kíváncsi volt, mit szól vajon mindehhez Gee.

Gee elköszönt az interjúsok hadától, majd bement a hotel üvegbejáratán. Hullafáradt volt, és nem vágyott már másra, csak egy forró fürdőre, hogy újra embernek érezze magát. Lyn-Z-re gondolt, és a leendőbeli csöppségekre. Lyn-Z ikrekkel, méghozzá lányokkal volt várandós. Már tudták is a nevüket: Mary és Lora.

Már a liftben állt. Idegesítette a 10 másodpercenként ismétlődő dallamocska, ami egyre jobban zúgott a fejében. Valódi felszabadulás volt, mikor kivonszolhatta magát a liftből.

Frank már meg is pillantotta a sarkon Gee-t. Láthatóan rosszkedvű volt, legalábbis fáradt biztosan. Majd én változtatok a helyzeten – gondolta egy kacér mosoly kíséretében.

Gee, mikor odaért a szobája ajtajához, egy pillanatig még habozott. Úgy érezte, valamit elfelejtett, de csúnyán. Tudta, hogy ez a dolog fontos: talán szerelemmel kapcsolatos? Elfelejtette már.

Kezét ráhelyezte a kilincsre, és benyitott.

Aztán az ajtóban megfagyott. Még az se érdekelte igazán, hogy a kilincs a kezében maradt.

A szobájában járt valaki.

Ahova csak lehetett, rózsaszirmokat szórt, és ahol volt egy talpalatnyi hely, ott gyertya állt, némelyiknek még illata is volt.

Teljesen elbódult az illatárban, és azon gondolkodott, vajon ki tehette ezt. Bár, volt egy sejtése…

- Szia – köszönt rá hirtelen egy ismerős hang. Megfordult, és legnagyobb örömére Frankkel állt szemben.

- Te…? – kezdett bele a kérdésbe, miközben hüvelykujjával a szobára mutatott, de Frank hamarabb bólintott, minthogy a végére ért volna a kérdésnek.

Frank se szó, se beszéd, Gee-t belökte az ajtón, majd azt becsapva tovább lökdöste Gee-t az ágyhoz – persze a lökdösést nem kell szó szerint érteni, csak finoman terelgette a rózsás ágy felé.

Gee elvesztette az egyensúlyát, így rádőlt az ágyra, de az ingje – kétfelé szakadva – Frank kezében maradt.

Gee már kicsit se volt zavarba, a gatyáját már ő maga tépte le. Frank közben a beakadt sliccel volt elfoglalva.

- Hagyd – sóhajtotta türelmetlenül Gee, majd egy erős rántással Frank gatyája a földön kötött ki. A boxerük követte a többi ruhadarabot, majd belevetették magukat egy forró éjszakába.

****

- Csak tudnám, hogy honnan ez a hirtelenség – sóhajtotta elégedetten Gee.

Egyedül egy vékony selyemtakaró takarta felhevült testüket, melyek most boldogan egymáshoz simultak.

- Hát nem emlékszel? – kérdezte szemrehányóan Frank.

- Jaj, ne haragudj, de kiment a fejemből! Pedig tudtam, hogy valamit elfelejtettem… - magyarázkodott Gee.

- Hát, azzal sokra mész – durcizott Frank.

- Jaj, ugyan már! Szerintem az a csók a színpadon szép ajándék volt.

- De az enyém még szebb – mondta Frank ördögi vigyorral, és visszafordult Gee-hez.

- Nem vitatkozom! – és Gee egy nagy cuppanósat nyomott Frank ajkaira.

- De igazán nem értem, te miért nem tudod megjegyezni… pedig te vagy Mrs. Wiero!

- Nem baj, legalább büszkélkedhetek a figyelmes férjemmel!

Most Frank adott egy szerelmes csókot – egyik – párjának.

- Boldog 15. évfordulót, Mrs. Wiero!

- Boldog 15. évfordulót, Mr. Wiero!

Frank kimászott az ágyból, felkapta az asztalról a Three Cheers For Sweet Revenge-t, és berakta a CD-lejátszóba. Kikereste rajta a Prison-t, majd visszafeküdt Gee mellé, és ahogy régen, 15 évvel ezelőtt tették, álomba beszélték magukat.