3.fejezet
2008.02.28. 19:02
Ez az este különleges lesz,érezte,de nem tudta miért.Gerard képe ott állt a szekrényen,előtte pontosan 7 gyertyával.Halála óta mindig egyel többet rakott oda és ma elért a 7-hez.7 év.Gerard 7 éve távozott el az élők sorából,7 éve hagyta magára,7 éve Lyn nem képes szeretni más férfit,csak Gerard Wayt.Lefeküdt és próbált minnél hamarabb elaludni,de nem jött álom a szemére.Érezte,hogy valaki nézi.Ezt a tekintetet érezte egészen azóta,hogy az utcán jött hazafele.Ismerős volt,olyan ismerős.Lehet,hogy csak beképzelte,de mintha Gerard nézné őt valahonnan a szoba valamelyik sarkából!Nem mert felnézni,félt attól,hogy mit fog látni.Erőt vett magán és gyorsan felült az ágyon.A nézést még mindig érezte magán.Óvatosan kinyitotta a szemét és körbenézett.Nem látott senkit,de a tekintetet most még jobban magán érezte.Belenézett a sarkokba,de semmi.Elnézett a fürdőszoba ajtóig,de ott is semmi.Aztán megakadt a szeme a fotelen.Azon a fotelen,amiben Gee imádott ülni.Emlékezett a szavaira:Ebből a fotelból látlak téged a legszebbnek!Nem,ez nem emlék,hiszen hallja!Hallja,hogy ezt mondja neki. -Ki van ott?Tűnjön innen,különben hívom a rendőrséget.Mit képzel magáról?Egész nap követ és még bejön a lakásomba?!Hogyan tudott ide bejutni??Húzzon innen.Gyerünk KIFELÉ!-kiabálta Lyn a félelemtől reszketve. A fotelben ülő férfi meg sem moccant. Lyn az ágyon térdelt és egy macit szorított.Egy 9 éves kis plüss pandamackót,amit Geetől kapott. -Könyörögve kérem!Menjen el innen!Esküszöm nem hívom a rendőrséget,csak hagyjon békén.Nagyon szépen kérem.Könyörgök-Lyn a sírás határán volt. -Semmit nem változtál.Ugyanolyan gyönyörű vagy,mint amikor legutóbb láttalak!A szemedet nem tudom elfelejteni,se a hangodat!Imádom hallani!Ezért élek,ezért élek még!-a férfihang igen hidegnek tűnt.Lyn szinte borzongott,amikor megszólalt.Ez a hang is nagyon ismerős volt neki.Hasonlít..hasonlít...Áhh nem,most nem gondolhat Geere ilyen pillanatokban,hiszen itt van ez a férfi,aki lehet hogy mindjárt megöli. A férfi megmozdult a fotelben.Lyn a korom sötétben nem látott semmit,csak hallotta,hogy felállt és lépett egyet az ágy felé. -.Hosszú volt ez az idő,ennyi kellett ahhoz,hogy ideengedjen.Ide hozzád,ha ő nincs,én már nem is vagyok.Jó barátságot kötöttem vele régebben.Jó barátom,szeretem őt!-és kacagot egyet. -Felkarolt és támogatott-érezte Lyn,hogy a férfi egyre közelebb és közelebb jön felé.-Sose gondoltam volna,hogy egyszer eljön ez a perc,hogy itt lehetek veled!-Lyn tudta,hogy nemsokára elér az ablak fényéhez és meglátja,ki az!Rettegett és egyben kíváncsi volt. -Nem tudom ki maga,nem tudom miről beszél,de hagyjon már.-mondta Lyn,hogy minél hamarabb lépjen ki a holdfénybe. -Mindig is ilyen voltál,hamar túl akartál lenni a dolgokon,nagyon hamar.A gyűrűkkel viszont vártál...-ekkor Lyn teljesen kővé dermedt.-azzal vártál még egy napot,mintha tudtad volna,hogy valami beüt,például a halálom!-Lyn nem hitt a fülének.Megőrültem,tuti megőrültem,gondolta magában.Ekkor kilépett a holdfénybe.A szeme a férfire meredt,aki mostmár nem volt ismeretlen.Gerard Way állt előtte teljes egészében.Az ő Gerard Waye,aki 7 éve elhagyta őt..Aki már 7 éve nincs vele,de más volt.Mégis más.Fekete haja a válláig ért,szeme feketén világított a holdfényben.Talpig fekete ruhában volt,amihez piros nyakkendőt vislelt.Az arca,ami változott,tiszta fehér volt.Hófehér. Lynből kitört a nevetés.-Ez kész röhej,de komoylan!Megőrültem!Megőrültem!Tudtam,hogy előbb utóbb bekövetkezik,de hogy éppen ma,ezt nem gondoltam volna. -Bebizonyítom,hogy én vagyok az és azt is,hogy halva élek!-Gerard a kezét Lyn felé nyújtotta,amiben a félbetört vámpírmedál fele volt.-Én vagyok az Lyn drágám.Én vagyok az.Visszajöttem.-mondta Gerard nyugodtan. -De hogy,mégis hogyan?Te nem tudsz,te nem lehetsz itt!Meghogy barátságot kötöttél,ugyan mégis kivel,hol,mikor??-Lynben rengeteg kérdés és gondolat volt.Nem tudta,hova tegye ezt az egészet. -Olyan személy,aki a halállal ébresztettek újjá.És lám itt vagyok!Nagyon jó barátom.Neki köszönhetem az életemet,a második életemet.A bőröm színe az,ami változott!De minden megmaradt,ami 7 évvel ezelőtt megvolt.-mondta Gerard. -És ha annyira kurva jó barátod,akkor miért nem említette,hogy élsz?És egyáltalán,hogy tudtott a halállal újraéleszteni??És miért kellett váratni engem 7 évig??Nem is beszélve azokról,akik szeretnek téged.Nem értem...-fakadt ki Lyn. -Azt hittem,hogy jobban fogsz nekem örülni.-mondta hűvösen Gee. -Örülök neked,de itt volt 7 év.Azt hittem,hogy meghaltál.Szeretlek és a 7 év alatt mindvégig szerettelek és foglak is.És.. -És minden héten kétszer mentél ki a síromhoz és mindig imádkoztál értem és mindig azt kérted,hogy én újra élhessek.A temető nem a kedvenc helyem.,de amikor te ott voltál én is ott voltam.Sosem hagytalak magadra,bár te mindig azt hitted....-mondta Gerard közben Lynt bámulva. -Még mindig nem válaszoltál a kérdéseimre...-monda Lyn. -Te nem örülsz nekem!-mondta Gee hűvösen és haraggal a hangjában. -De igen nagyon örülök..-felállt és arra készült,hogy megölelje,de Gee meghátrált.-Mi a baj? Gerard nem szólalt meg,csak Lynre meredt.Lyn érezte,hogy valami baj van,hogy valami hatalmas baj van.Gerard régebben is ilyen volt.Akkor maradt hallgatag,ha valami baj volt.Ha valami nem ment rendben. -Gerard,csak egy-két ártatlan kérdést tettem fel.Úgy gondolom,hogy megérdemlek némi magyarázatot.-igyekezett Lyn a gyors válasszal. Ekkor Gee hirtelen megszólalt: -Olyan barát,akivel még az életem során kötöttem barátságot.Ha én meghalok,akkor jön ő és a halállal feltámaszt.Rengeteg erőt kellett összegyűjtenem ahhoz,hogy most itt álljak előtted.Az este táplál minket,ezért is jöttem hozzád most. -A halállal életre kelteni??-Lynnek csak ez járt az eszében.Nem akarta hangosan kimondani,de kicsúszott a száján. Csend lett.Lyn csak annyit hallott,hogy Gee mélyen sóhajt a sötétben.A következő pillanatban Lyn már a falnak volt szegezve.Az ütődéstől becsukta a szemét.Az ágy fölött lógott és a kezét nagyon szorította valami jéghideg.Érezte,hogy ez egy kéz szorítása,Gerard kezének a szorítása.Hogy lehet egy emberi kéz ilyen hideg?Kinyitotta a szemét,amit nagyon megbánt.Gerard kicsit sem volt olyan,mint régen.Vagy csak olyan,mint az előző percekben.Szeme vörös volt,arca még fehérebb,a szája pedig remegett a dühtől.Idegesen meredt Lynre.Tekintete olyan fagyos volt,mint a keze. -Úristen..-mondta Lyn. -Igen édesem.A halállal.Ugye milyen fura?De mégis létezik.. -Te..te..te egy vá.. -Igen édesem,az vagyok!-mosolygott Gee.-Mindig tudtam,hogy léteznek.Mindig.Anyám is hülyének nézett,kiskoromba be akart dugni valami kibaszott elmegyógyintézetbe,mintha őrült lennék.Akkor is a fejemhez vágta,amikor megmondtam neki,hogy ők a barátaim.Kurvára felhúzott vele és ekkor haltam meg.Halálom leggyönyörűbb pillanatai voltak.Örülök,hogy az lettem,ami vagyok,örök életű.Sosem halok meg....-nevetett Gerard. -Félelmetes vagy...-mogyogta Lyn,de Gee nem hallotta meg. -..De te egyszer megfogsz.Egyszer biztosan.De én nem akarom,hogy meghalj.Átváltoztatlak.De mivel te sosem hittél ebben,ezért..te más leszel,nem tiszta vámpír,hanem más!Nyomurultabb.Azt akarom,hogy velem gyere.éljünk újra együtt!!Változz át és újra együtt lehetünk.Higyj benne és akkor minden jó lesz...-nézett epekedve Lynre. -Gerard,de te eladtad a lelkedet ezeknek a...a..vámpíroknak?? Gerard nem válaszolt. -Kendranak igaza volt! Gerard értetlenül nézett Lynre.Nem értette,hogy jön ide Kendra,Lyn barátnője. -Ha a pokol varázsa megfog,többé el nem ereszt!Igaza volt.Gerard te így éltél,megfogott a varázsa és ezért van ez...ez...ez az egész!!!-fakadt ki Lyn.-Én..én..én nem hiszek ebben,nem hittem és sajnos nem is fogok és mivel ezt csak álmodom vagy beképzelem,ezért tökmindegy,hogy mit mondok!-nevetett Lyn.Erre Gerard erősebben szorította a karját és félelmetes mosoly derült az arcára,amitől Lynt kirázta a hideg. -Erre az estére és erre a beszélgetésre biztos fogsz emlékezni....
|