Lyn akkor indult hazafelé,amikor a Way család.Nem akart egyedül ott maradni.A sötét utcán a lámpák alig égtek,nagyon fagyos és hideg volt az idő.Már nagyon régen fordult ilyen elő.Ilyen hideg és ködös idő már évek óta nem volt.Igykezett egy zsebkendőt keresni táskájában,amikor a messzi távolban valami megmordult.Lyn összerezzent.A ködben nem tudta hova nézzen,nem tudta,hogy honnan jött.
-Ki van ott?-kiabálta és belenézett a szürkeségbe.-Ki van ott?Hallja magához beszélek...-kiáltotta.Hülyének érezte magát,hogy a semminek beszél.-Hagyjon békén!-és futni kezdett,majd megtorpant.Nem hitt a fülének.Nem tudta,hogy halucinál e vagy tényleg azt hallotta hogy....hogy...Lyn!!Körbenézett és a ködben fürkészett,majd újra rohanni kezdett.Egészen hazáig futott,a keze teljesen megfagyott a hidegben.Nem tudta mozgatni.A kulcsot kereste és közben érezte,hogy valami őt figyeli.Hátranézett,de nem látott senkit,még gyorsabban kezdett el kotorászni a táskájában.Suhogás,majd léptek zaját hallotta.
-Na most már elég!-kiáltott bele a sötétbe.-Mi a faszt akar tőlem?Húzzon innen a picsába.Ha az a célja,hogy halálra rémítsen,akkor gratulálok,mert kibaszottul sikerült.Forduljon fel!-ordította és közben a kulcsot belehelyezve a zárba már nyitotta is az ajtót.Egészen a liftig futott és alig várta,hogy az elinduljon.Hátra döntötte a fejét és érezte,hogy mindene remeg az ijedségtől.Ki lehetett az?Valami perverz szadista állat?Behuntya a szemét és a temetői dolgokat idézte fel.Mrs. Way olyan furán viselkedett,mintha akart volna neki valamit mondani.-Talán azt,hogy lépjek tovább és felejtsem el életem végéig,mert semmivel nem tudom már feltámasztani..NEM!!Tőle ilyet sose fog kérni,mert tudja mit érez,tudja hogy úgysem fog neki soha sikerülni...SOHA!!
Közben a liftajtó kinyilt a 7. emeleten,majd elindult a 77-es szoba felé.Már régóta bérli ezt a lakást:elég kicsike,de neki ez éppen elég.Belépett és ledobta táskáját a padlóra.Útja a fürdőszobába vezetett,közben levette kabátját,sálát,majd megmosta az arcát.Felemelkedett és belenézett a tükörbe,mintha azt remélte volna,hogy egy új arc pillant rá vissza.Az az arca,amit 7 évvel ezelőtt viselt,egy boldog és örömteljes arcot.De nem!Az az arc nézet vissza rá,amit 7 éve egyfolytában visel:szomorú,meggyötört arc.Még csak 27 éves,de úgy néz ki,mint egy 40 éves.Ekkor valami hideg fuvallatot érzett a hálószoba felől.Kinézett és látta,hogy az ablak nyitva volt.Így hagyta volna,amikor elment?Vagy csak most nyílt ki,ahogy bejött?Odalépett az ablakhoz és bezárta,de mielőtt behúzta volna a függönyt,megborzongott.Egy alakot látott az utcán állni.Nem látta az arcát,de érezte,hogy őt nézi.Érezte,hogy ő volt az,aki egész este követte.A férfi nem mozdult a helyéről és Lynt elkapta a sírás.
-Nagyon félek..Bárcsak itt lennél velem...-behunyta szemét és felidézte Gerard arcát.Amikor kinyitotta,a férfi már nem volt sehol.Lyn kétségbeesve körül nézett,és nem értette a történteket.Rápillantott az órájára:még csak fél 10 volt.-Biztos csak kimerültem..-gondolta magában és behúzta a függönyt.Ekkor eszébe jutott az a csokor,ami Gerard sírján volt név nélkül.Nem tudta ő se,hogy ki vihette.Odalépett az üzenetrögzítőhöz és lehallgatta az üzeneteit.Az első üzenetet a barátnője,Kendra hagyta neki."Sziaa!Édesem megígérted,hogy visszahívol és azóta se tetted meg!Kezdek aggódni miattad..."A másik üzenetnél nem volt szám.
-Pedig ez minden számot kijelez!!!-mondta hangosan Lyn és csodálkozva nézte az üres kijelzőt.Eszébe jutott a férfi,aki lenn állt az utcán.Most gondolkodott el rajta,hogy írtóra hasonlít valakire.Valahonnan nagyon ismerős neki,de honnan?Hol láthatta vajon?Az az állás,az a haj,az a fejtartás nagyon nagyon ismerős volt.Olyan mint,olyan mint...A nagy rémülettől elejtette a telefonkagylót.
-De hisz ez olyan mint-és az ablakhoz szaladt.Oda nézett,ahol a férfi állt,de már nem volt ott senki.-Áhh csak képzelődök!Lehet,hogy tényleg kezdek bekattanni?!Nem,nem lehetett ő,nem lehetett, hisz 7 éve halott!Gerardom itt hagyott engem 7 évvel ezelőtt!Itt hagyott...Itt hagyott...-félt az üzenetett meghallgatni,ezért kitörölte,majd felhívta Kendrat és elmondott neki mindent,ami egész nap történt,de a titkos telefonüzenetet már nem említette meg..
-Nem is tudom édesem-reagált a dolgokra Kendra.-Szerintem csak ez a húzós nap nagyon megviselt.Higyj nekem!Nem kattantál meg,csak felzaklatott az a pasas,aki követett.Sőt!Lehet,hogy azt is csak beképzelted!Normális,hogy a november 1-e felzaklat.
-Azt mondod?...-kérdezte aggódva Lyn.-És ha..ha visszajött?
-Édesem!A holtak nem térnek vissza.Gerard meghalt!Ez tény!És sajnos nem fog visszajönni!Nyugodj meg és aludd ki magad!Ez lesz a legjobb!
-És mi van ha meg se halt?-gondolkodott hangosan Lyn.
-Lyn,kezdesz télleg megijeszteni!Ne gondolkodj ilyeneken!Elégett a kocsiban,láttuk a romokat és a medál másik felét se találjuk sehol!Szegény Mrs. Way azóta is magánál hordja a megmaradt részét..
-De a mennyből biztos le tud jönni,mint az angyalok,hogy vigyázzon rám...vagy mittom én!!-mondta Lyn,de ezt ő maga se hitte el.
-Édesem-kezdett mondókájába Kendra.-Gee nem élte a legszebb életet!Nem hinném,hogy a mennybe került...Ha megnézed,cigizett,drogozot,ivott,őrült dolgokon forgott az esze!Vámpírok meg halál meg..Ahogy a papunk mondta:Ha a pokol varázsa megfog,többé el nem ereszt...
-De Kendra!Én így is elfogadtam és szerettem!Szeretem a mai napig is!-fakadt ki Lyn.-Teszek rá,hogy a papotok mit mond...
-Édesem..ígérd meg,hogy most fogod magad és elmész aludni.-adta ki az utasítást Kendra.
-Jó rendben van!Megyek már!Holnap akkor találkozunk a kávézóban.Szia,jóéjt és bocsi hogy zavartalak!-zárta rövidre Lyn.