De kivételesen semmi köze sem volt a Bábjátékoshoz,sem valamelyik kreációjához...Ez lassan már ünnepként is felmérhető,hiszen ő volt szinte minden bajuk okozója.Szóval visszatérve az álomra,Mikey életét látták mindketten.Ami magában nem lenne olyan veszélyes,ha nem maga Mikey szempontjából játszódna..Tehát minden gondolat érzés ,amit ő gondolt,érzett egykor, most Amelie-ék a magukénak érezték.Simán azért volt rémálom,mert Mikey szinte egész életét úgy élte..Rengeteg rossz,elfojtott érzés kavargott benne,félt kimondani őket,inkább magában rágódott dolgokon,minthogy kimondta.Ez már gyerekkorában kezdődött...Sajnos egészen a mostani életére is kihat.Van saját vélemyénye,ami általában nagyon jó,de mivel nem mondja el senkinek,így azok kárba vesznek.A magában tartott félelem,nem tetszés és egyebek viszont egy nagyon visszahúzódó lénnyé tették.Barátai voltak,de nem sok.Nekik sem igazán mesélt a problémáiról..Testvérén ,úgyérezte bármi áron,ha baja esik,segítenie kell.Ezért mégtöbb gondot vállalt magára ezzel.Persze mivel nem mondott semmit,a környezete feltételezte,hogy minden rendben van.Kivéve  Gerard-ot,de ő tudta,hogy öccsében először megkell érnie a problémának ahhoz,hogy bárkinek is beszéljen róla.
-Ihhhhhh!-hallható volt Amelie felszisszenése egy pillanatban.Még ugyanabban a pillanatban,vagyis egyszerre Frank is ugyanazt tette.
-Édesem!Álmodtál valamit?
-Remélem ,hogy csak álom volt!!
-Mikey??-néztek egymásra riadt arccal.
-Ugye ..TE NEM??!!
-Amelie!Nyugodj meg!Igyekszem én is..Erre már semminek sem kellene,hogy furának tűnjön..Márcsak a Bábjátékos miatt sem..
-Bocsi.Igaz,hogy Rose mesélt nekem róla,de kicsit zavaros volt.Kivéve  a Gerard-os dolog.Azt valahogy kristály tisztán értettem..Lényegtelen..Szóval elmondanád bővebben is,hogy ki ez a Bábmajom??
-Először is nem Bábmajom,habár most,hogy mondod illik rá ez a név..
-Gondoltam-és egy puszit adott Frank ajkára.
-Szóval...
Majd Frank elmesélt mindent róla amire emlékezett.Az általa okozott baleseteket,majdnem gyilkolásba fulladó történteket,Roxy szomorú történetét..Így sorban mindent elmondott,amit átélt.Amelie nagyon figyelmesen hallgatta,érdekelte a dolog.Néha nem értette a dolgokat,és Frank szerint is komplikáltak voltak..Néha viszont a bolyongásos,vagyis az első kaland említésekor jókat kacagtak.A történetezés közben néha eltértek a tárgytól, megtörténik az ilyesmi máshol is....Majd mivel már 10 óra volt,ki is keltek az ágyból,és kezdték a szokásos,illetve kevésbé olyan,napjukat.Természetesen az első hely ahova mentek,az az iroda volt,hogy Amelie visszavonja a felmondását.
Eközben tegnap is meg hát ma is....Szóval mi is Habár Rose nem tűnt egészen biztosnak abban,hogy békülni akar..Még a kimondott „szeretlek” ellenére sem...Lehet,hogy ez még jobban megsértette,mint amennyire mutatta azt,hogy mindent elfogadott..De ennek ellenére a csókok,és a beszélgetésnek tűnő valami,ami csak a szeretlek folytonos ismételgetése,és az egyre forróbb hangulat miatt tűnhetett csak annak.
-Szeretlek.
-Szeretlek!
-Én jobban!!
-Lehetetlen!!!-majd kaptam egy nagyon hosszú és forró csókot,amelyben eddigi életem minden szép élményét újra éltem.-Mi ma még aludni is fogunk??
-De még meg sem beszéltük!-erőszakoskodott Rose.
-Deeeeee szivem!!
-A te drága jó szived ott dobog bent-mondta és közben a kezével is mutatta.
-Jaaaajjjj...
-Megint nekem van igazam...Hehheeee!!
-De ezt nem mondtad!!!!!
-Mit???-nézett rám nagyon édes szemekkel..De ellenáltam..Abban a pillanatban legalábbis még...
-Azt,hogy érted!!!!
-Akkor már nem élnél...
-Lehet,de akkor te is jössz velem!!
-Miiiiii???????
-Mondom!-egy puszival támasztom alá.
-Teee kis!!
-Aludjunk!!Hirtelen nagyon álmos lettem...
-Meg akarod úszni????Na jó..Egyetlen szerencséd,hogy én tényleg álmos vagyok..
-Akkor szép-akarom mondani álmodj rólam !
-Azt a!!!Te egoista!!!Most megkapod a magadét!!!
-Hmmm..Látom egészen felébredtetek..-jött be álmosan Mikey..Persze mindketten lefagytunk és ha jól láttam Rose kicsit meg is szeppent...
-Bocsi..Zavarok??
-Mostmár nem!!-válaszolt R. Mielőtt én megtehettem volna..Jobban ismer,mint néha én magamat...
-Jah..Mostmár....-amíg ezt mondtam Rose akkorát csípett belém hátulról,hogy most inkább ordítottam volna egyet...De én..Hát kussoltam..Bassza meg,ez fájt!!!!
-Bocsi.Nem akartam ennyire..-hajolt közelebb hozzám és ezt mind súgva mondta,álcázva egy nyakra puszival.
-Semmi baj-de én nem puszival folytatom...
-Szóval mi volt az a kis nézeteltérés tegnap óta?-szólt közbe Mikey,mielőtt kínos lett volna számára a helyzet...
-Gee megcsalt.-ezt olyan közönyösen mondta,hogy bennem megállt a vér.
-Mi az??Most mit néztek rám így??
-Hogy mondhatod ezt?-néztem rá-valszínűleg- óriási szemekkel.Egyidőben Mikey pedig hozzámszegezte a kérdést:-Mi a faszt csináltál?Jól vagy te????
-Köszönöm..Jól voltam..Eddig..Rose!!Hova mész??Maradj!
-Nos ..Ha igaz,amit mondott,és te még visszakérdezel sértve..Akkor azt hiszem nem kellene csodálkoznod...

-Mikey!!Én nagyon szeretlek!De kérlek az életembe,pontosabban a magánéletembe ne szólj bele!Ok?!
-Te tudod...-ezzel ő is kiviharzott.
Ránéztem az órára,miszerint már éjfél elmúlt..Mivel most gondolom békülni senki sem akar újra..Lefeküdtem aludni..
-Jött egy sms-ed.-dobta hozzám a telómat Bob.
-Ohh...Reggelt neked is...Melleseleg kösz..Hol volt??
-A konyhában.Egyik széken,és majdnem ráültem,amikor ugyanis csipogott és azt hittem szívrohamot kapok.
-Jah..Most,hogy mondod...Bocs.
-Jól van.Akkor mentem..Jah és Rose a nappaliban sír..
-MI???????????????????????????
De ezt már hiába kérdeztem,valószínűleg Bob hallotta,de szándékosan sem válaszolt...Én meg persze,eszeveszetten rohantam ki.De Rose addigra már eltűnt....