Éppen Lizzel, a legjobb barátnőmmel msneztem, amikor észrevettem, hogy egyik ismerősöm, akivel ezer éve beszéltem, üzenetet küldött. Megnyitottam hát az üzenetet,de csak ennyi állt benne:

 Köszi

 Ok, de mit?-írtam vissza. Aztán megnéztem korábbi beszélgetéseinket. Valaki a nevemben olyanokat írogatott Kovinak, hogy kapd be, hülye köcsög, de voltak ennél durvábbak is. Azonnal visszaírtam szegénynek:

Ja, bocs a korábbiért, de az nem én voltam. Sztem vki elszedte a jelszavam, és a nevemben szórakozik  :S

Hahha, nem is, én voltam!!!! -  jelent meg a beszélgetés ablakában, az én nevem alatt, pedig nem írtam semmit. Gyorsan tisztáztam hát a helyzetet.

Ez nem én voltam, mondom, vki hülyéskedik!

Most akkor meg mi van?- kérdezte joggal Kovi.

Áá, semmi, csak néha szétszórt vagyokJ- írta valaki ismét az én nevemben.

Oh, bazz meg, le foglak tiltani, mert vki szórakozik! hülye fasz, aki a nevemben írogatsz, húzz a 3,14csába!!!

Hajrá...  - válaszolta Kovi

Aztán valaki megint írt: Na jó, csak én voltam xD

Lécci tiltsál le!-írtam Kovinak, ő pedig cselekedett.

Lejöttem msnről, és nagyon felhúztam magam. Jó, valaki megszerezte a jelszavamat, nem volt nehéz, könnyen ki lehetett találni, rendben. De az meg hogy lehet, hogy egyszerre két helyen fenn van valaki? Egyszerre csak egy helyen lehet bejelentkezni, nem? Ezerrel pörgött az agyam, hogy mi lehetett, de aztán végül is egy régebbi msn címet használtam,  csakhogy ezen is fenn volt az a csaj vagy pasi aki az ismerőseimet zaklatta. Egyre kevésbé értettem a dolgot...

Másnap a suliban fizikával kezdtünk. Az osztályban a feszültség igen nagy volt, mivel a múlt órán írott dolgozatokat osztotta ki a fizikatanár. Liz, a padtársam már tövig rágta  körmeit, mivel eléggé elszarta ahhoz, hogy kettesnél rosszabb jegyet kapjon. Én bezzeg elégedetten dőltem hátra a székben, engem semmi veszély nem fenyegetett,ugyanis múlt órán hiányoztam betegség miatt.

A tanár odaadta a heteseknek a dogákat, azok meg osztani kezdték. Egész jót röhögtem azon, hogy parázik Liz - tudom, hogy nem volt szép dolog tőlem.

- Jajj, ne, egyketted, ezt nem hiszem el!- nyafogta, én pedig vállvonogatva elfordultam.

Bár ne tettem volna! A hetes ugyanis letett egy elégtelen felmérőt a padomra. Te jó isten, gondoltam, hogy kerül ez ide? Biztosan csak valami tévedés lehet! Én nem is voltam ott az előző órán. Pedig – semmi kétség – a dolgozaton a nevemet is feltüntették, a kérdések és a válaszok felett, a jobb felső sarokban. Az egész dolgozat első ránézésre az enyém is lehetett volna, de nem az én íráson volt a papíron. Jelentkeztem, hogy jelezzem a  tanárnak az félreértést.

- Tessék, Miss Andrews.

- Tanár úr- kezdtem- én nem voltam a múlt órán, és ezért nem írtam dolgozatot.

- Igen, tudom. Délután jön felelni, nemde?

- Igen, de akkor ez meg hogyan lehetséges? – kérdeztem, és felmutattam a magasba az ominózus lapot. Tetteimet döbbent csend követte. A tanár felállt a tanári  asztaltól, az asztalomhoz jött, és elvette tőlem a lapot. Lassacskán végigtanulmányozta, majd végül csak ennyit mondott:

- Ez különös... Felettébb különös...

Elkérte a naplót a hetestől, és áttanulmányozta.

- Nos, a napló szerint maga hiányzott a múlt órán, és ezért nem lehetett jelen a dolgozat megírásánál. Hogyan magyarázza akkor a dolgozatot?

- Ez egyszerű: - válaszoltam- valaki más írhatta meg helyettem. Nézze: ez itt nem az én írásom. – mondtam, és előhúztam egy másik dolgozatot, amit viszont én írtam. Néma csönd. Elég hatásvadász voltam, és büszke lehettem magamra.

Az óra alatt rengeteg levelet kaptam. Én lettem az osztály hőse.

Tök jó voltál. Briggset az ujja köré csavartad. Le a kalappal! J

G.

Amint elolvastam a levelet, felvette az arcom azt a bizonyos bíborvörös színt. Felnéztem és elfordítottam a fejemet, hogy tekintetem találkozhasson a levél írójának smaragdzöld tekintetével. Gerard rámmosolygott, én meg vissza Rá. Ha létezik ilyen, még jobban elpirultam...