Lelkiekben felkészülsz a teljes megsemmisülésre, mikor hirtelen egy kéz ragadja meg Amanda kezét.

            - Jaj, bocsánat, csak én voltam! – hallod Gerard sajnálkozó hangját. – Felkérhetlek egy táncra?

            - De hát még nem is fejeztük be a vacsorát!- hallod Amanda hangját, ami immár csak egy tányér folyós puding tocsogására emlékeztet. Na igen, Gee biztos bevetette a lehengerlő vigyorát is.

            - A vacsi még várhat.

            - Rendben, meggyőztél! „Hú, ez a győzködés aztán sokáig tartott!” – mérgelődsz az asztal alatt, miközben újra nyersz két pár lábnyi helyet.

            - Hm…úgy látom, a kislányom elnyerte a bátyád tetszését – hallod Edward hangját, s lelki szemeid előtt látod, ahogy merengve bámul utánuk az esküvőjüket tervezgetve. Ettől a képtől a szőr is feláll a hátadon.

            - Ööö…khm…minden bizonnyal…- mondja Mikey zavartan.

            - Hát, azt hiszem, én is szüneteltetem a vacsorám amíg visszaérnek. Kijössz az erkélyre elszívni egy szivart?

            - Ööö…köszönöm, nem élek vele.

            - Hát jó, akkor nemsokára visszajövök. – Azzal a harmadik láb is eltűnik. Pár pillanat múlva megjelenik egy kéz az asztal alatt. Megragadod, és Mikey segítségével kikászálódsz a csöppet sem kényelmes búvóhelyről. Fújtatva huppansz le mellé egy székre.

            - Ha netalán egyszer neked is bujkálnod kell…huh…válaszd inkább a szekrényt!

            - Meglesz – vigyorog Mikey. – Te aztán nem vagy semmi. Amúgy megkérdezhetném, mit kerestél az asztal alatt?

Hirtelen kezd irtóra meleged lenni.

            - Ööö..hát ..ez egy elég hosszú történet…hehe. – Miközben zavartan hablatyolsz, a szemed a táncolókra téved, ott is épp Gerardra, és a rá piócaként tapadó Amandára. Ettől a képtől a szád két sarka úgy dönt, inkább a lefelé vezető utat választja.

            - Van egy olyan megérzésem, nekik elég sok közük van a dologhoz – int Mikey feléjük.

            - Dehogyis, én csak …takarítottam..

Mikey megrovó pillantásából kiolvasod, hogy nem igazán vette be ezt a badarságot.

            - Hát nem is tudom…a mosdó-takarítókat sem láttam még félig kint csüngve a WC-ből.

            - Na jó…csak megdobtam Amandát egy csirkecombbal és… ez volt a menekülés egyetlen útja.

            - Micsoda? Te vagy Frank reinkarnációja vagy mi?

            - Nem, inkább a tanítványa…na jó, tudom hogy gyerekes dolog, csak annyira nem bírom azt a csajt…

            - Hm..na és vajon mért nem?- húzza fel a szemöldökét.

            - Mert ti sem bírjátok! Frank is megmondta.

            - Szerintem inkább azért, mert ő viszont nagyon csípi Gee-t.

            - Ööö…én inkább úgy mondanám, hogy markolássza – mondod, vetve egy gyors pillantást a táncolókra. Mikey követi a tekinteted.

            - Te jó ég! Ezt ilyen nyilvánosan?!

            - Na jó, én inkább megyek és szétnézek a konyhában – mondod, s már a konyhában vagy, mire Mikey nyög egy sziá-t a hűlt helyednek. Azonban nincs szerencséd. Odabenn már minden üres, az összes kaja a helyén, s a személyzet is odakint bulizik, vagy épp gürizik. Na jó, ha nincs munka, akkor inkább lepihensz itt kicsit. A köténykédet az asztalra dobod, majd besüppedsz egy sarokba, és élvezed a csendet, amit azért a kintiek nyüzsgése kicsit megzavar. Becsukod a szemed, és megpróbálsz egy kicsit lenyugodni. Olyan fáradt vagy, hogy még talán el is tudnál aludni. Csak ne zavarna annyira az a nő. Végigmelóztad a napot, és kezd nagyon Gee-hiányod lenni, ami fölöttébb zavar, mert pont az lenne a célod, hogy leszokj róla. Már csak Mikey miatt is. Fűznéd tovább a gondolataidat, egy váratlan ajtócsapódás azonban felzavar. Felnézel, és Bobot látod belépni.

            - Ó, hello! – mondja mosolyogva. – Valami gond van?

            - Nem, köszi, nincs semmi gond. Csak egy kis csendre van szükségem.

            - Á, értem. Nem tudod véletlenül, találok-e errefelé valami csokifélét?

            - Ööö..nem tudom, miért? – húzod fel a szemöldököd.

            - Csak fogadtam Frank-kel, hogy az a csaj Gee-ről mártással lejön. Vesztettem.„Hát, csirkével sem jön le.”

            - Ja értem – mondod nevetve. – Hát, a hűtőbe beleshetsz, de nem valószínű hogy sikerrel jársz.

            - Valóban nem. Akkor viszont extra adag sütit kell szereznem. Azért kösz. Nem jössz ki?

            - Ööö…azt hiszem még maradok.

            - Rendben – mondja Bob, aztán eltűnik.

„Hogy ezek a fiúk milyen idióták!”- gondolod mosolyogva, aztán visszasüppedsz a punnyadás homályába. Azonban ismét megzavar valaki. Most George az.

            - Hát te mit keresel itt? Nyomás kifelé!

            - Miért, dolog van? – sandítasz fel.

            - Ugyan már! Ez most már a szórakozás ideje. Nem akarom látni, hogy itt gubbasztasz!

Aztán már azon veszed észre magad, hogy kilök az oroszlánok elé….na jó, csak a vendégek közé. Körbenézel, kiszúrod Mikey-t a közelben, és hozzászegődsz. A további nézelődést az állapotodra való tekintettel befagyasztod, és megpróbálsz csak arra koncentrálni, amit mond. Úgy érzékeled, éppen valami kajacsatát emleget Frank és Bob között, mikor a szemed sarkából látod, hogy Gee közelít felétek /Amandás matrica nélkül/.

            - Segítség! – nyögi ki, mikor hozzátok ér. Elég nyúzottnak látszik. – Mentsetek meg!

            - Merre van Amanda? – kérdi Mikey.

            - Azt hiszem a WC-n, de mindjárt visszaér. Kérlek Mikey foglald le, már állandóan ott érzem a kezét a seggemen! Huh, már jön is! Gyere gyorsan táncolni! – ragadja meg a kezed. Hirtelen Mikey-ra nézel, s meglepődsz a látványon. Úgy tűnik, meghatotta a bátyja szenvedése, mert csak halványan rámosolyog és bólint egyet. – Na jó, most az egyszer.

Aztán elfordul, és elindul Amanda felé.

            - Ezer hála! Ígérem, többé nem mondom el senkinek, hogy még mindig a plüssmaciddal alszol! – kiált utána Gee.

            - Nincs is szükség rá, most már mindenki tudja! – ordít vissza Mikey dühösen.

            - Hupsz, bocsi!- kuncog Gee, aztán behúz a táncolók tömegébe. Csak abban reménykedsz, hogy a remegő lábad fogja bírni a strapát.

Folyt. Köv.