Halihó! A nevem Stacie. New Jersey külvárosában élek egy barátnőmmel, Ashley-vel, akivel közösen béreljük a lakásunkat. Szinte testvérek
vagyunk, bár Ashley a divatmacák életét éli és ez néha rám is kihat. Ilyenkor énis olyan leszek, mint ő. Egy szép napon éppen az
ezüstszínú cabriónkkal jártuk az utakat és lestük a butikok kirakatát.
- Nézd milyen édes ruci!! - kiáltotta Ashley vékony hangon.
- A vezetésre figyelj!! Átmentünk a piroson!!
- Jólvan naa! Visszatolatok! - mondta. Alig gurultunk hátrébb, máris koccantunk a mögöttünklévővel.
- Héééé! - hangzott a vastag férfihang, mire mi ilyedten hátranéztünk.
- Buta szőke libák!! Nézzétek!! Most ottvan egy karcolás!! - folytatta egy középkorú, nagydarab huligán-külsejű pasas.
- Én... nem akartam... - pityeredett el Ashley.
- Kifizetjük!! Mennyi kell?? Egy 100-as?? - kérdeztem.
- A legutóbbi ilyen 60 dolláromba került... valószínűleg ez sem lesz több... - mondta a hapsi kicsit nyugodtabb hangon.
Miután elintéztem az egész ügyet, visszaültünk a kocsiba, de ezúttal én vezettem.
- Köszi Stacie!! Nem is tudom milenne velem nélküled! - mondta mosolyogva, aztán megölelt. De én közben vezettem és ezért hirtelen elrántottam a
kormányt. Csak egy hangot hallottunk, aztán egy koppanást. Rátapostam a fékre és a kocsi hirtelen megállt.
- Mi volt ez???? - kérdezte Ashley ilyedten. Kiugrottunka  kocsiból és láttuk, hogy elütöttünk egy fiatal srácot.
- Jólvagy?? - kérdeztük a még eszméleténél lévő fiút.
- Igen...megvagyok...semmi bajom...ááááh!! - mondta és a fejéhez kapott. Egy vágás keletkezett rajta.
- Ashley szedd elő az elsősegély dobozt!! Ottvan az ülés alatt!! - utasítottam. Pár perc alatt elláttuk a sebet.
- Hazavigyünk?? - kérdezte Ashley.
- Igen, az jó lenne. - mondta és beült a kocsiba. Már majdnem kiértünk a belvárosból, amikor hátranéztem a tükörben, hogy lássam jobb-e az
ábrázata, mint előtte, de ekkor hirtelen megálltam.
- Mért álltunk meg?? - kérdezte Ashley. Én némán mutogattam az alvó fiúra.
- Tudod ki ő??? - kérdeztem lassan.
- Őőő...a fiú, akit elütöttünk??
- Részben... Ő Frank Iero!!!  Ashley levette a napszemüvegét és jobban szemügyre vette.
- Ez...ez tényleg ő!! De eddig miért nem tűnt fel??
- Talán csak a helyzetre koncentráltunk, hogy valakit elütöttünk és nem is figyeltük, hogy valójában kit...
- Ha a banda többi tagja megtudja, hogy elütöttük a gitárosukat, biztos nagy bajban leszünk!! - mondta Ashley.
- De nem direkt csináltuk! És nem hagytuk ott az út szélén! Ha ezt tettük volna akkor lennénk bajban!
- És most mi lesz?? - kérdezte Ashley.
- Elvisszük hozzánk! Mást nemtudunk csinálni. Nem fogják kiadni nekünk a tudakozóban, hogy hol szállt meg a banda.
Nem telt el egy óra és már otthon voltunk. Felcipeltük a szobába Frank-et és leraktuk az ágyra.  Másnap reggel még mindig mélyen aludt.
- Ashley nekünk mennünk kell - mondtam - Ugye nem akarod, hogy kirúgjanak?
- De mi lesz vele? - kérdezte Ashley aggódóan.
- Hagyunk üzenetet! - mondtam.  El is kezdtem írni egy kis cetlire a következőt: " A munkahelyünkön vagyunk, ha bármi kell szolgáld ki magadat,
ha esetleg baj van hívj fel a 4-es gombbal! Stacie és Ashley "
- Jólvan, indulhatunk!
Nehéz volt ez a nap a munkehelyünkön. Ashley minden második percben megkérdezte, hogy vajon mi lehet Frank-kel. Végül nembírtuk tovább,
elkéreckedtünk a főnöktől és spuriztunk haza. Amikor hazaértünk láttuk, hogy Frank békésen tévézik egy zacskó chips-szel a kezében.
- Helló lányok!
- Szia!! - kiáltottuk egyszerre.
- Köszi, hogy ápoltatok. És aztis, hogy hazahoztatok.
- Nincsmit!! Ez csak természetes - mondtuk mosolyogva.
- Remélem nembaj, felhívtam Gerard-ot. Egy óra múlva ittlesz, aztán hazavisz. Meg gondolom megköszöni, hogy vigyáztatok rám - mondta.
- Ashley! Rendelj pizzát 4 személyre! Én meg elszaladok valami itókáért.
- Öhm... A hűtőtök tele van ücsivel, szerintem bőven elég az. - szólt Frank. Benéztem a hűtőbe és tényleg több doboz kóla volt ott.
- Oké akkor csak pizza kell - gondolkoztam halkan.  Nemsokkal később csöngettek. Ashley összerezzent és az ajtót bámulta.
Odamentem és kinyitottam.
- Itt a pizza! Összesen 5 $ lesz. - mondta a fiatal pizzásfiú. Hallottam, ahogy Ashley megkönnyebbülten kifújja a levegőt.
- Azthittem ő az. Jó, hogy nem. Nem vagyok még felkészülve, hogy egy rocksztár jön hozzánk...mármint mégegy - szólt Ashley.
Nagyjából 5 perc telt el és ismét csengettek. Teljesen biztosak voltunk benne, hogy aki csönget nem más mint Gerard. Megint én nyitottam ajtót.
- Helló! Öhm... Nemtudodm jó-e a cím... - kezde kicsit félénk hangon.
- Szia! Igen, ittvan Frank - mondtam és énis meglepődtem, hogy milyen nyugodt és természetes vagyok.
- Csákány! - köszönt Frank vigyorogva - Nézd, ők a megmentőim! - és ránk mutatott. Egy kis idő után egész baráti lett a hangulat. Még Ashley is
ellazult és bátran felrakta a lábát az asztalra. Megjegyzem sosem csinált még ilyet. Egyre gyorsabban telt az idő.
- Úhh... De késő van már - szólt Gerard.
- Igen... Pedig olyan jól érzem itt magamat! - vigyorgott.
- Énis! - mondta mosolyogva.
- Ash! Nincs kedved eljönni valamikor egy baseball-meccsre? - kérdezte Frank nagy szemekkel.
- Ashley utálja a baseball-t, mert nemérti a lényegét! - súgtam gyosan Gerard-nak, hátha tud segíteni Frank-en, de közben Ashley már válaszolt.
- Persze! Holnap úgysincs semmi dolgom! Ugye Stacie nem terveztünk semmit?
- Nem... Én asszem itthon leszek éééés játszani fogok az xbox-szal!
- Hú ilyet is ritkán hallok, hogy te játszol ilyenekkel! - mondta Ashley csodálkozva.
- És ha mi is elmennénk valahova? Mondjuk egy játékterembe? - kérdezte Gerard.  Nagyon megörültem ennek az ajánlatnak!
- Oké!! - mondtam széles mosollyal!
- Csocsózunk majd és olcsó piát vedelünk! Milyen lesz? - kérdezte nevetve.
Együtt nevettünk mind a négyen, aztán elköszöntünk egymástól. Érdekes nap lesz!