I. rész

Újra otthon:

Hideg és csípős idő ereszkedett New Jersey utcáira. Az utak szélén befagyott tócsák felszínén az éjszakát felváltó szürke hajnal fényei csillogtak. Csendesnek és békésnek látszott minden így vasárnap hajnalban, úgy tűnt Jersey lakói még az igazak álmát alusszák és csak néhány ház ablakából pislákolt hívogató fény. A Way ház is ezek közé tartozott, noha csak Mikey settenkedett a konyhában, mert szülei és bátyja még aludtak. Éppen reggelit készített a ház többi lakójának és persze kávét főzött, mert anélkül sohasem indulhatott el a nap. Igyekezett minél kevesebb zajt csapni, mert senkit sem akart felébreszteni. A tűzhely felett lévő kis szekrényből előhúzott egy serpenyőt, melyben gondosan felmelegített egy kis olajat és tojásokat ütött rá, mellé pedig bacon csíkokat fektetett. A forró olajban sercegő étel finom illata az egész házat átjárta. Miután elkészült az étel, már csak a tálalás maradt hátra. Levette a tűzhelyről a serpenyőt és egy tányérba próbálta átügyeskedni a tükörtojásokat, ez azonban bonyolultabbnak bizonyult Mikey számára, mint amilyen az valójában, mert a tojások nagy részének kifojt a közepe, és volt, amelyiket sikerült kipiszkálnia a serpenyőből, ami aztán egyenesen a padlón landolt.

- Sebaj! - gondolta magában. – Az íze így is nagyon jó. – és lenyalta kezéről a rácseppenő ízes olajat.

Még egy darabig igazgatta a tojáscafatokat a tányéron, jobbra, balra tologatta, de valahogy sehol sem mutatott túl jól. Mikey kreatív munkáját a tűzhelyen élesen visító kávéfőző hangja zavarta meg. Elindult, hogy lekapcsolja a gázt a kávéfőző alatt, illetve indult volna, mert a második lépésig már nem jutott el. A tálalásnál földre ejtett tojáson megcsúszott és az asztalterítőt is magával rántva hanyatt vágódott. A konyha kisebb légi támadás jelét mutatta, mindenhonnan tojás és bacon csíkok lógtak és az eltörött poharak, tányérok szilánkjai még erősítettek ezen a hatáson. Mikey felült, és nagyokat pislogva körülnézett, kémlelte az eseményeket, melyeket ő maga okozott. Arra gondolt, hogy gyorsan rendet kell raknia mielőtt még valaki észrevenné, hogy mit művelt a konyhával. De Mikey sosem volt az a típus, aki eltudott volna akármit is sumákolni vagy megúszta volna a dolgokat, amikor egy pillanatra felnézett a konyha ajtajában Gerard állt, aki nevetését visszafojtva figyelte Mikeyt.

- Vissza ne fojtsd magad, nyugodtan nevess! – mondta kissé csüggedten Mikey Geenek.

- Reggelit készítettél? Ez olyan rendes tőled. – mondta majd Mikey mellé állt és a fejéről lelógó bacon csíkot lekapta és ugyanazzal a lendülettel be is kapta. - Hmm, és milyen finom…

- Láttad az esést? – kérdezte félve Mikey, nagyon reménykedett benne, hogy ezt a kellemetlen pillanatot nem látta senki.

- Hááát… ööö… - forgatta Gee szemeit, hogy Mikey pillantását elkerülje. – Nem, nem láttam semmit. - hazudta, mert nem akarta Mikeyt megbántani. – Szóval, ha már reggelit nem kapok, egy kávét azért adsz, ugye?

- Hát persze a kávé! – kapott a fejéhez Mikey és a tűzhelyen még mindig vadul visító kávéfőző felé nyúlt.

- Miért abba az ósdi kávéfőzőbe főzted a kávét? – értetlenkedett Gee. – Tavaly karácsonyra vettem anyának azt a kávéfőzőt… - mutatott a kredenc felé ahol egy nagyon modern, új típusú kávéfőző állt.

- Az nem jó! – legyintett Mikey. – Hiába modern meg mit tudom én hány száz funkciója van ez a kávéfőző mégis más. – mondta igen meggyőzően és szeméhez közel rakva csodálta a kicsit régi masinát.

- Az még Elena nagyié volt, igaz? – kérdezte kissé szomorkásan Gee.

- Igen. Ez az övé volt. – mondta Mikey miközben a szekrényben két bögre után kutatott. Az egyik bögrét Gee elé tette és öntött neki a finoman gőzölgő fekete italból. – És tudod Gee nemcsak azért különleges, mert Elena nagyié volt, hanem azért is, mert ez a kávéfőző főzi a világ legjobb kávéját. – mondta és Gerarddal szemben az asztalhoz ült.

Gerard mélyet szippantott a kávéból és szájához emelve a poharat lassan kortyolgatott az élénkítő italból.

- Ez tényleg nagyon finom… - gondolkozott el. – Tulajdonképpen még sosem ittam ilyen finom kávét.

- Na, ugye én mondtam. – mondta büszkén Mikey és ő is ivott a kávéból.

- Mikey, azt hiszem a konyhai baleseted után jobb lenne, ha visszavennéd a szemüveged. – mondta aggódva Gerard. - Így mindenkinek biztonságosabb lenne. – nevette el magát.

- Igazad lehet. – bólintott Mikey. – Úgyis hiányzott már.

Jókat sztorizgatott  a két testvér nagyokat nevettek és folyton egymást ugratták. Közben Donna a Way testvérek édesanyja megébredt és a konyha felé vette az irányt, bár ne tette volna. Az ajtóhoz érve, mint egy szobor megdermedt a konyha állapotát látván.

- Hát itt meg mi történt? – nézett körbe. - Mikey csak nem reggelit csináltál? – nézett kedves mosollyal az arcán Mikeyra. – Olyan jó újra itthon látni titeket, mint régen … - merengett el Donna és két kedves puszit lehelt fiai arcára.

- Mi is örülünk, hogy itthon lehetünk. – mosolygott gyermeki tűzzel a szemében Mikey. – Apa még alszik?

- Igen. Tegnap egész nap barkácsolt. – mesélte Donna, miközben a mosogató felé vette az irányt. – Úgy volt, hogy kitakarítja egy kicsit a garázst, meg előveszi a karácsonyi díszeket, hiszen hamarosan itt a Karácsony. Tényleg fiúk, itthon karácsonyoztok?- nézett hátra Donna Gee-re és Mikey-ra.

- Hát, persze! – vágta rá egyből Mikey, és Gerard is bőszen bólogatott. – Hisz a Karácsony a szeretet ünnepe és azokkal kell tölteni, akiket szeretünk. – mosolygott Mikey.

- De nem értem. – rázta a fejét Gee. – Ha apa díszeket keresgélt meg takarított, akkor hogy jött a barkácsolás?

- Hát Gerard, emlékszel még arra a hintalóra, amit 5. szülinapodra kaptál?

- Persze, hogy emlékszem, mennyire szerettem… - emlékezett vissza Gerard. – De kár, hogy eltört… -sóhajtozott.

- Szóval Donald megtalálta és úgy gondolta, hogy megjavítja neked, és ha majd lesz gyermeked, neki tudod ajándékozni. – mosolyodott el. -  Hosszú volt ez az év fiúk. – váltott témát Donna, miközben a piszkos edényeket kezdte el mosogatni.

- Bizony az volt és milyen eseménydús, de most végre pihenhetünk. – mondta elégedetten Gee.

- Akkor már több fellépésetek nem lesz, ugye? – kérdezte Donna.

- Nem, szerencsére nem. - vágta rá Gerard.

- Dehogynem! – szólt közbe Mikey. – Még holnap New York-ba kell utaznunk egy stúdiófelvételre.

- Tényleg, teljesen kiment a fejemből. Akkor még holnap van egy kötelezettségünk, aztán jöhet a jól megérdemelt szabadság. – nyújtózkodott Gee és a kávéfőző után nyúlt, hogy megüresedett poharát megtöltse.

- Túl sok kávét iszol Gerard. – csóválta fejét aggodalmasan Donna.

- De már csak ez tart életben. – ráncolta össze a homlokát Gerard.

- Pont erről beszélek kicsim… - nézett szomorúan Donna Gee-re.

- Jó reggelt mindenkinek. Szia drágám, sziasztok fiúk. – lépett be a konyhába Donald.

- Szia Donald, hogy aludtál? – indult Donna Donald felé és kedvesen átölelte.

- Nagy családi ölelés! - lelkesedett Mikey és az asztaltól felállva ölelkező szülei felé vette az irányt. -  Gyere te is Gee. – bíztatta testvérét.

- Hmm, milyen finom illat van. –szippantott nagyot a levegőbe Donald, miután elengedték egymást a szoros ölelésből. – Ha jó érzem, akkor ez bacon… - szaglászott tovább. - … és tükörtojás. Farkaséhes vagyok. – nyalogatta szája szélét Donald.

- Hát a reggelivel még várnod kell Donald, mert történt egy kis baleset. – kacsintott Donna Mikeyra. – De mindjárt összeütök valamit, addig ülj le és igyál egy jó forró teát.

- Inkább kávét kérek! - nézett körbe Donald. – Ugye van még?

- Persze, hogy van. Úgy látszik, hogy a kávé a Way férfiak gyengéi. Adok egy poharat, várj. – mondta Donna és egy poharat rakott Donald elé.

- Na, meséljetek valamit fiúk. – nézett a Donald Gerardékra.

- Hát úgy döntöttünk, hogy idén itthon karácsonyozunk. – mondta Mikey és Gee szinte egyszerre.

- Ennek nagyon örülök. – mosolygott kedvesen Donald. – És Frank, Ray meg Bob, hogy vannak? Jut eszembe, áthívhatnánk őket holnap ebédre.

- Az pont jó, mert akkor együtt megebédelhetnénk és utána indulhatnánk New York-ba. – javasolta Mikey.

- Rendben, akkor felhívom a srácokat. - mondta Gee és elővette telefonját.

…