A My Chemical Romance koncertje közben a közönség számára is érezhető feszültség uralkodott. Legalábbis Gerard és Frank között. Gerard most nem szórakoztatta az embereket, nem nyúlkált magához, teljesen közömbösen énekelt. Frank meg – mindenki nagy ámulatára- aznap semmit sem csinált. Nem próbálkozott Gerardnál, nem ugrált, egyáltalán nem produkálta magát.

Valahogy a többiek sem tűntek valami élénknek.

Az igazság az, hogy a koncert előtti napon Gerard és Frank összeveszett.

Frank azt akarta, hogy a szilvesztert töltsék együtt – kettesben. Gerard viszont Mikey-ékkal szeretett volna bulizni. Ami még rosszabb volt, hogy azóta egy szót sem szóltak egymáshoz.

 Mikor az utolsó számmal is végeztek, Gerard levette a mikrofont az állványról, hogy megköszönje a rajongóknak, hogy eljöttek és végigtomboltál velük az egész koncertet, mikor Frank egy szó nélkül, dühös arccal elviharzott a színpadról. A közönség heves sikolyai egy pillanat alatt elhalkultak. Gerard kétségbeesetten nézett először Mikey-ra, majd Ray-re és Bob-ra. Ők majdnem ugyanolyan kétségbeeséssel néztek rá vissza. Gerard tudta, ha nem cselekszik, Frank még valami kárt tesz magában, vagy valami baj történik vele. Egy gyors „thank you” után otthagyta a rajongókat. Mikey-ék aggódva, de sokat mondóan egymásra pillantottak. Ők is leléptek.

Gerard zihálva futott a turnébusz felé. Nem érdekelte sem a fáradtsága, sem az, hogy otthagyta a többieket. Ebben a pillanatban csakis Frank érdekelte.

Minden meggondolás nélkül kitépte a busz ajtaját.

- Frank… hidd el, én… -A látvány beléfojtotta a szót: Frank a padlón kuporgott, térdeit felhúzva és átkarolva. Nem szólt semmit, csak meredt maga elé.

- Frank… -Gerard ijedten szólongatta, és alig tudta elhinni, hogy Frank most miatta van így letörve.

A bekövetkezett csönd csak még jobban megrémítette Gerardot.

Aztán egyszercsak…

- Mit akarsz?- kérdezte Frank rekedten, és cseppet sem barátságosan.

- Mi a bajod? Mostanában olyan furcsán viselkedsz…-Gerard könyörgő tekintettel nézett Frankre –Áruld már el…

Frank megmakacsolta magát, mint egy durcás kisgyerek, akit megbántottak, és megint nem szólt semmit.

Ekkor sugdolózás hallatszódott kintről. Bizonyára most érkeztek a buszhoz Ray-ék. Egyikük elcsendesítette a bandát, majd óvatosan bekopogott. Frank abban a pillanatban felpattant, kivágta az ajtót és elrohant.

- Frank! NE!- kiáltotta Gerard, és Mikey-t arrébb lökve ő is futásnak eredt.

Bob és Mikey meghökkenve Ray-re néztek magyarázatot várva…

- Tudom, mire gondoltok, fiúk… De ezt nekik kell megoldaniuk… Mi semmit sem tehetünk… Oké, megpróbálok beszélni velük… de nem biztos, hogy sikerül…- mondta Ray gondterhelt arccal.

Eközben Gerard csak rohant. Nem messze a busztól volt egy erdő. Minden bizonnyal Frank oda menekült előlük. Gerard csak most eszmélt rá arra, hogy koromsötét van és nagy pelyhekben hullik a hó. Olyan gyorsan futott, ahogy csak bírt, és semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy most Frank valahol az erdő mélyén van, teljesen összetörten és ráadásul egy szál ingben és farmerban ebben a csontighatoló hidegben…

Szerencsére nem kellett sokat keresgélnie, Frank ott gubbasztott egy fa tövében, ugyanabban a pózban, amiben koncert után is rátalált Gerard.

- Frank, nagyon kérlek, gyere vissza! Meg fogsz fázni… nem élném túl, ha valami bajod esne…

- Ugyan mit foglalkozol te velem? Nyugodtan menj vissza a buszba. Érezd magad jól velük.

- Könyörgöm, ne csináld ezt… Tudod, hogy nem úgy gondoltam…

- Hát hogy gondoltad!?- vágott a szavába Frank.

- Frank… ez rosszul esik nekem… hagyd abba…- Gerard szemei csillogni kezdtek a könnyektől.

- És nekem szerinted hogy esett? Szerinted hogy esett, mikor azt mondtad, hogy inkább Mikey-ékkal lennél!? Hogy az egész nem jelent semmit…- Frank hangja elcsuklott, és teste minden porcikája remegett. Egy pillanat múlva azonban összeszedte minden erejét, és folytatta:

- Szóval neked csak szórakozás volt az egész?! Hát tudod mit, inkább takarodj innen! Utálom, hogy hazudsz! Utállak téged is!!!- Frank az utolsó mondatot már zokogva mondta. Nem bírta elviselni, hogy Gerard ezt teszi vele.

Gerard hitetlenkedve nézett Frankre. Frank feltápászkodott, és halkan, megsemmisülten odavetette Gee-nek:

- Hagyj békén- és elment.

Gerard csak állt. Nem tudta, hogy mit tegyen. Ha Frank után megy, talán még jobban ront a helyzeten. Némi gondolkodás után belátta, hogy mindenről ő tehet. Miatta lett Frank tiszta depressziós, miatta vannak most ilyen kapcsolatban. Gerard teljesen a padlón volt, és nulla életkedvvel elindult vissza a buszhoz. Szinte beesett az ajtón. A többiek néma csendben bámultak rá, jóllehet, inkább nem kérdeztek semmit.

-         Piát!- parancsolta Gerard.

-         De Gee… - Próbálta Mikey lenyugtatni, de sikertelenül.

-         Adjatok már piát!- Gerard mostmár dühös volt. Dühös volt Mikey-ra, dühös volt Bob-ra is, amiért így bámulja őt, dühös volt magára, amiért így viselkedett Frankkel, dühös volt az egész világra.

 Ray gyorsan kapcsolt, és némi keresgélés után Gerard kezébe nyomott egy üveg bort.

 Úgy gondolta, Gerard iszik néhány kortyot, majd a fáradtságtól azonnal elalszik, és másnapra már kutya baja sem lesz. Gerard vedelni kezdett, mire a többiek inkább elhúztak aludni. Gee egyedül maradt a gondolataival… Miért nem jön már vissza Frank? Nyomasztotta az a tudat, hogy ilyen lelketlen vadállat módon bánt vele… Igazán nem akarta, hogy fájjon Frank-nek… az a szilveszteres dolog azért volt, mert nem akarta, hogy mindenki rosszat gondoljon róla, Gerardról. De most már mindegy. Mindegy, hogy milyen sokat jelent neki Frank. Teljesen mindegy, hisz Frank még szóba se akar állni vele, inkább a pokol legmélyebb zugába kívánja őt.

Gerard megitta az utolsó korty bort is. Szédülni kezdett, de nem törődött vele. Inkább újabb üveg bor után nyúlt. Egyre többet és többet ivott. Mindaddig, amíg el nem nyomta az álom. Másnap reggel Bob talált rá Gerardra. A padlón feküdt, de szemei nyitva voltak. Csak meredt a plafonra. Bob azonnal hívta a többieket, s velük együtt felsegítették Gee-t. Veszettül fájt a feje, de csak egy dolog érdekelte:

-         Hol van Frank?- nyögte elhalóan.

-         Nem tudjuk… tegnap óta nem jött vissza… pedig vagy százszor hívtuk telón…- Mikey nem tudta, hogy ezt nem kellett volna mondania…

-         Micsoda!?- Gerard nagyra nyitotta a szemeit – és ti… ti nem is csináltok semmit?? Csak ültök és várjátok, hogy…- be sem fejezte a mondatot, már indult is kifelé. Amint kilépett az ajtón, Frank-kel találta magát szembe. Majdhogynem neki is ütközött.

 Frank ugyanazt a ruhát viselte, amit tegnap: a fekete inget a piros nyakkendővel, és a farmerját. Arca kipirult, zihálva lélegzett- mintha lázas lenne. Szemei megdagadtak, és vörös színűek voltak. Gerard még soha nem látta Frank-et ilyen komolynak. Egy pillanatra farkasszemet nézett Frank-kel, akiről csak úgy sugárzott az elszántság.

-         Miért tetted ezt?- kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon - tudhattad volna hogy…  A végét nem tudta befejezni, mert köhögni kezdett.

-         Úristen, Frank! Hiszen te beteg vagy!!! Azonnal feküdj ágyba!- Gerard nagyon megijedt.

     - Nem! Hallgass meg! Butaságot csináltam, én vagyok a hibás!- Frank-ből ömleni kezdett a szó – megértem, ha nem akarsz velem lenni…

Ekkor összeesett és ismét köhögni kezdett. Mikey sikoltott egy éleset, Gerard pedig odaugrott Frank-hez, és felsegítette. Ám Frank-nek még annyi ereje sem maradt, hogy fel tudjon állni, teljesen legyengült. A láz miatti forróság mardosta belül, meg a félelem is, hogy esetleg elveszíti Gerard-ot…

-         Figyelj… ágyba fekszel, csinálok neked egy jó kis teát… Semmi baj… Nem lesz semmi baj… meggyógyulsz, ne félj…- Próbálta nyugtatni Frank-et Gee.

Gerard lefektette Frank-et és ő, maga az ágy mellé térdelt. Frank nagy nehezen Gee felé fordította a fejét, és nyöszörgött egyet. Gerard nem mozdult, csak megfogta Frank kezét, és sóhajtott. Frank feljebb tornászta magát az ágyon, majd hirtelen egy puszit nyomott Gee arcára, és csak nézett rá a bánatos szemeivel. Gerard finoman elmosolyodott, és megkérdezte:

-         Ugye ilyet többet nem teszel?

Frank fektében megrázta a fejét. Ekkor Gerard megígérte magának, hogy bárhol és bármi történjék élete során, mindig ott lesz Frank mellett, vigyázni fog rá, és nem engedi, hogy baja essen. Majd közelebb hajolt, és csókot lehelt Frank ajkaira.

Gerard napokon keresztül ápolta őt, s Frank testi és lelki sebei szép lassan begyógyultak. Ray, Mikey és Bob között nem esett erről több szó, s a My Chemical Romance-ben újra helyreállt a béke.

Egy héttel később:

- Odanézz, Frank! Esik a hó! Gyere ki, játsszunk egyet!

Gerard nagy igyekezettel Frank arcába húzta a sapkáját – amit Frank még karácsonyra kapott Gee-től - és boldogan kiszaladt.

-         Én vagyok az első! Gyere kapj el!

-         Hé! Ez nem ér! Gerard! Ez így nem igazságos!- nevetett Frank, és azon munkálkodott, hogy egy frissen összegyúrt hógolyót dugjon Gerard gatyájába, aki viszont nem díjazta az ötletét:

-         ÁÁÁ!!! Frank! Térj észhez! Ne tedd!!! WÁÁÁ!!!- Markolászta elől a nadrágját Gerard, mivel Frank hógolyója célt ért.

-         Na várj csak, mit fogsz kapni ezért! – fenyegetőzött Gerard.

-         Na mit? – vigyorgott Frank ártatlanul.

Gerard nekiment Frank-nek, ezzel ledöntve őt a lábáról. Kihasználta a pillanatnyi meglepettségét, és amíg Frank a hátán feküdt, Gerard rámászott, és lefogta Frank csuklóját.

-         És most mi lesz? Itt helyben megerőszakolsz?- nézett Frank kacéran Gee-re.

-         Azt éppen nem…- Gerard is mosolygott és megcsókolta Frank-et.

Miután Gerard hajlandó volt lemászni Frank-ről, folytatták a játékot: hógolyóztak, kergették egymást, közben nevetgéltek és jól érezték magukat.

Azt észre sem vették, hogy már jó ideje nézik őket. Nem messze tőlük három alak állt.

-         Szerinted fognak még valaha felnőttként viselkedni?- kérdezte Ray.

-         Viccelsz? Ezek után? Nem hinném… - szólt Mikey, le sem véve szemét a bátyjáról és Frank-ről.

-         Hagyjuk őket. Azt hiszem rájuk fért már egy kis vidámság- helyeselt Bob.

THE END

2007.12.16.