Alicia és Mikey a színpad szélénél álltak, és azt figyelték, hogy hogyan hangolnak be a fiúk.

-De hiányzik már ez!-sóhajtott Mikey.

-Hm?Mire gondolsz?

-Hát a zenélésre!Gerarddal már játszottunk egy közös bandában…csak aztán nem lett belőle semmi…-magyarázta a fiú enyhe keserűséggel a hangjában.

-Komolyan?Na és te mit csináltál benne?-kérdezte felcsillanó szemmel Ali.

-Én voltam a basszusgitáros!

-Wow!Én is basszusgitározom!-csodálkozott Alicia,majd a következő 20 percben erről beszélgettek.Fel sem tűnt nekik,hogy Frankie kivételével már mindenki a színpadon van.Hambona összehúzott szemmel fürkészte a tömeget, és szinte érezte a feszültséget a levegőben.Ennyien még soha nem voltak egyetlen Pencey koncerten sem.Boldogan sóhajtott fel,gondolatban pedig már az első album borítóját tervezgette.Aztán az órájára nézett,és mivel csak percek voltak hátra kezdésig,körülnézett,hogy mindenki megvan-e.Ekkor tűnt fel neki Frank hiánya,így odalépett Nielhez,aki épp a gitárját hangolta.

-Frankiet nem láttad?

-Á-á!Szerintem valahol hátul van még.-pillantott fel elfoglaltságából a srác.

-Höh….kösz!-mondta bosszúsan Hambone,majd Frankie keresésére indult.Remélte,hogy nem akció közben fogja megzavarni,főleg hogy Jamiával tűnt el már jó ideje.De aztán elhessegette a gondolatot,Jamia nem olyan lánynak tűnt,aki képes rögtön a második alkalommal lefeküdni valakivel.És Frankien is azt látta,hogy ezt most tényleg komolyan gondolja,szóval valamivel nyugodtabban lépett az öltözőkhöz vezető folyosó kövekkel kirakott padlójára.Ahogy a csukott ajtók elött lépkedett,semmi zajt nem hallott.Fejcsóválva haladt tovább, mígnem beszédfoszlányok ütötték meg a fülét.Bekopogott hát az ajtón,majd óvatosan benyitott.

-Hé Frankie!Itt vagytok?-kérdezte,mielött belépett volna.

-Ööö…ja…gyere be!-szólalt meg Frankie a szoba hátsó feléből.

-De ugye van rajtatok ruha?-vigyorgott Hambone,majd belépett  a szobába.

-Hááát…Jamia épp az imént tépte le rólam az összeset,de azért gyere csak nyugodtan!-nevetett Frank Jamiával.

-Huh!Bazzeg!Má’ majdnem elhittem!-huppant le Hambone egy mellettük lévő székre.

Jamia egy gitárral az ölében ült Frankie mellett a kanapán,és kicsit esetlenül próbált lejátszani rajta egy dallamot.Frankie szinte csodálattal figyelte,és ettől Hambone önkéntelenül is elvigyorodott.

-Én tényleg nem akarom megzavarni a gitároktatást,Frankie,de most már jó lenne ha kijönnél,mert kezdenénk!-mondta nyomatékosan Frankiere pillantva.Erre ő a fejéhez kapott,majd ránézett az órájára,és a szeme elkerekedett a döbbenettől.

-Hogy a…az előbb még nem volt ilyen késő!

-Hát ez már csak így megy!Ha jól érzi magát az ember,csak úgy repül az idő!-vigyorgott Hambone,mire Frank fejbevágta.Aztán pedig futott is a fiú elől,egyenesen ki a folyosóra.Hambone fejcsóválva követte,majd Jamiát előreengedve kiléptek a szobából.Frankie vigyorogva várta őket a színpadhoz vezető ajtó előtt,majd mikor Jamia odaért hozzá, kedvesen átnyújtotta a fiúnak a gitárját,Frank pedig édesen mosolyogva vette magához hangszerét.

-Hát akkor hajrá!-kacsintott Jamia a fiúkra,majd Alicia felé vette az irányt,aki Mikeyval együtt már türelmetlenül várta a koncert kezdetét.Frank csak sóhajtozva nézett Jamia után,majd mikor Hambone figyelmeztette hogy idő van,kilépett a színpadra.Amint végignézett az embereken,most is az a hihetetlen és megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába,amit minden fellépése alatt érzett.Néhány szóban köszöntötte a közönséget,majd Jamiát kereste a tekintetével.A lány sajnos annyira szélen állt,hogy szinte semmit nem látott belőle.Mikor pedig a világítást is lekapcsolták,a reményt is feladta,hogy a koncert alatt akár

egyszer is láthatja őt.Ahogy Hambone belekezdett az első akkordokba,gondolatai máris egész máshol jártak.Frankie imádta ezt.Senki és semmi nem befolyásolta,csak a zene.Érezte a közönséget,a barátait a színpadon,a ritmust, a lüktetést.Szívből énekelt és játszott le minden egyes dallamot.Ilyenkor teljesen felszabadult,nem érdekelte semmi.Tudta,hogy élvezik azt,amit csinál.Annyi bandája ment már szét,de most mindennél jobban vágyott arra,hogy ez jó legyen!Észre sem vette,és a számaik többségét már le is játszották.Hátra volt még az Attention Reader.Ez volt jelenleg a kedvenc száma.Minden koncertet ezzel a számmal zártak.Ahogy Shaun belekezdett a szintetizátoron a kezdődallamba,letette gitárját,és érezte hogy beleborzong a dalba.Félszemmel látta,ahogy Ray átveszi a helyét,és ő is belekezd a dallamba.Minden másodperccel nőtt benne az izgalom és a feszültség.Aztán énekelni kezdett.A közönség vele énekelte,majd üvöltötte a dal összes szavát.Kiadott magából minden felgyülemlett szorongást és feszültséget.Érezte magában a zenét,az agya pedig teljesen kikapcsolt.A dal végén felállt az egyik dobra,kirugta az állványt,majd bezuhant a dobok mögé.Egy pillanatig csak feküdt ott,de aztán felállt,és elsőként hagyta el a színpadot.Hallotta ahogy őrjöng a közönség, és vigyorogva dobálta le magáról átizzadt ruháit.Rögtön a zuhany felé indultak,majd egy pár perces hideg zuhanyt követően, frissen üldögéltek az öltözőben.Gerardék is csatlakoztak hozzájuk,majd végül Mikey is betoppant a két lánnyal.Frankie azonnal bemutatta Jamiát barátainak,hiszen legtübbjükkel még nem találkozott a lány.Mindenkivel kezet rázott és bájosan mosolygott,de igazából szörnyen érezte magát.Úgy érezte, hogy menten szétrobban a feje,és túl forrónak érezte a homlokát,de nem akart lelépni.Frankie azonban észrevette hogy valami baj van,és félrevonta kicsit.

-Jamia!Mi a baj?-kérdezte aggódva.

-Semmi.-válaszolta nem túl nagy meggyőződéssel a lány.

-Aha,látom!Nem tetszett  koncert?

-Jaj dehogy!Frankie hihetetlen jó volt,komolyan!Fúúú…nem is tudom mit mondjak…hihetetlen jók voltatok!-mosolygott őszintén a lány,de hirtelen megszédült.Szerencsére Frankie időben elkapta,így nem esett össze.

-Oh…na jó,nem vagyok jól…asszem nem ártana egy kis friss levegő…-pihegte Jamia alig hallhatóan.Belekarolt Frankiebe,és így mentek ki egy hátsó kijáraton az utcára.

-Jobban vagy már?Rohadtul megijesztettél!-mondta Frankie még mindig eléggé rémülten.

Jamia csak bágyadtan mosolygott,majd megdörzsölte szemeit.

-Szerintem lázas vagyok!Jobb lenne ha hazamennék!Megmondanád Alinek,hogy…

-Hé hülye vagy?Egyedül úgysem engedlek el!Várj,hozok neked valami vastag pulcsit!-rohant el Frank,mielőtt Jamia megszólalhatott volna.Alig fél perc múlva már kinn is voltak újra,és elindultak együtt a sötétben.Jamia mostmár teljesen erőtlennek érezte magát,így teljes súlyával a fiúra támaszkodott,aki továbbra is aggódva figyelte őt.A kínzó fejfájás, könnyeket csalt Jamia szemeibe,amelyek végigfolytak a lány arcán,és a földre hulltak.

-Jamia!Semmi baj!Mindjárt otthon vagy!-próbálta nyugtatni Frankie.Az is megfordult a fejében,hogy egyenesen egy orvoshoz kéne vinnie,de amint megemlítette ezt a lánynak,ő hevesen tiltakozott.Mikor végre a házhoz értek,Frankie csengetni akart, de Jamia arra kérte,hogy inkább kísérje fel a szobájába.Frank minden piszkos kis gondolatot félretéve támogatta fel a lányt emeleti szobájába.Ott aztán lefektette az ágyra,betakarta,majd gyengéden kisimított arcából egy tincset,és homlokon csókolta a lányt.

-Szép álmokat!-suttogta,de Jamia már el is szenderedett.

Egy darabig még csendben figyelte az alvó lányt,aztán lassan kiment a szobából,le a lépcsőn,majd ki a házból.Távolodó alakját fokozatosan nyelte el a sötét éjszaka.