10. rész

Huh, ha Mikey képes lenne lézersugarakat kibocsátani a szeméből, Gerarddal már mindketten a padlón folydogálnátok. De szerencsére nem tud, így csak csalódottan pislog hol rád, hol a testvérére. „Miért fogalmaz mindig ilyen félreérthetően? Bizonyára élvezi. De most nekifuthatok még egyszer Mikey kiengesztelésének!” Ahogy Mikey-ra nézel, rájössz, hogy most már csak egy módon vidíthatod fel. Vetsz rá egy „Ne higgy neki, ez egy idióta!” mondanivalóval telített pillantást, aztán hirtelen lendületből megajándékozod a szélesen vigyorgó Gee-t egy jól irányzott jobbegyenessel. A támadás olyan váratlanul éri, hogy le is csücsül a padlóra. A kívánt hatás sem marad el, Mikey-ból pár másodperc döbbenet után kitör a röhögés, így te elégedetten  sarkon fordulsz, és távozol. Út közben még hátralesel, és az üvegajtón át látod, ahogy Mikey a nevetéstől könnyező szemmel igyekszik felsegíteni az extázisba esett bratyóját a földről.

„Hm, biztos jó ötlet volt leütni? Lehet, hogy már a biztonságiakkal vár az ajtónál!”- morfondírozol, mikor másnap a munkába igyekszel. Megfordul a fejedben, hogy még egy nap pihenőt kunyerálsz, de eszedbe jut, hogy mára George valami komoly feladatot emlegetett, szóval bizonyára nem örülne, ha kihúznád magad alóla. Így is volt nyugis másfél napod, amit sikerült egy kis pihivel eltölteni. Morfondírozásod közben megérkezel az épülethez, aminek az előcsarnokában már a dolgozók kis csoportja tömörült össze. Te is becsatlakozol a sorba. Megpróbálsz érdeklődni, mi folyik itt, de látszólag még senkit nem informáltak. Pár perc tanácstalan várakozás után befut George, és gyorsan belevág mondandójába:

            - Nagyszerű! Látom mindenki itt van! Ma fontos dolgunk lesz. A My Chemical Romance sajtótájékoztatót fog adni néhány óra múlva, aztán egy kis összejövetelt szervezünk a vendégeknek. Sok híres riporter és mi egyéb lesz majd jelen igen fontos helyekről, szóval mindennek kifogástalannak kell lennie. A mi feladatunk a nagyterem feldíszítése, a terítés, aztán majd az ételek és italok felszolgálása. Mindenkitől maximális erőbedobást várok el. Mindenki ért engem?

Az egyhangú dörmögő „igen”-ek után azonnal a nagyterembe mentek, és nekiláttok a munkálatoknak. Méghogy „kis” összejövetel! Annyi a meló, hogy most gondolkodni sincs időd a dolgokon, csak loholsz össze-vissza. Mindenesetre elég furcsa érzés, hogy a munkád során nem zavar be semmiféle Way-es tényező. Már-már hiányzik…

A nagy sürgés-forgás közben azért néha hallani a kintről beszűrődő hangokat. Halljátok, ahogy megnövekszik a zsibongás, s sejtitek, hogy a tájékoztató a közeli teremben nemsokára megkezdődik. George még inkább sürgetni kezd, hiszen mire annak vége, addigra idebent is mindennek rendben kell lennie. Ahogy telik az idő, a dolog szépen kezd alakulni, s a csoport nagy szusszanással nyugtázza, mikor a terem díszítése és a terítés végre befejeződik.

            - Rendben! Nagyszerű munka!- rázza George is elégedetten a fejét, aztán elindul a fiatalabb lányokból álló kis csoport felé, akik között te is dolgoztál. Éppen próbáljátok feltérképezni a még fájdalommentesen mozgatható izmaitokat a testetekben, amikor odaér:

            - Lányok, most jön a feladat második része. Gyertek utánam!

Fájdalmas grimasszal az arcotokon tápászkodtok fel, és követitek. Egy kisebb öltözőszerűségbe vezet titeket, majd egy kulccsal kinyitja a helyiségben található szekrényt.

            - Ebben itt felszolgáló ruhák vannak. Ti fogjátok az ételt és italt felszolgálni a vendégeknek, szóval hajrá! Mindenki válasszon a méretének megfelelőt.

A többiek azonnal nekiesnek a válogatásnak, s te jobbnak látod megvárni míg végeznek, ha még nem elszakított ruhát szeretnél szerezni. Mikor kis rés támad, te is bekukkantasz.

„Nagyszerű! Miniszoknya! Még mit nem! Miért nem lehet egyszerűen nadrágot venni?”- húzod el a szádat, de azért csak kikeresel egy számodra megfelelő méretet, és felöltözöl. Enyhén kényelmetlenül érzed magad a viseletben, főleg mikor George kis kötényekkel állít be, hogy arra is szükség lesz. „Király! Úgy nézünk ki mint a cselédek. Azt hittem, már nem élünk rabszolgatartó társadalomban.”

            - Ugyan már lányok! Ne húzzátok a szátokat, nagyon cukin mutatnak rajtatok! – kezd bele George egy sikertelen vigasztalásba. – Most pedig irány a konyha!

Az orrotokat a földön húzva követitek. Mikor beértek a konyhába, hatalmas kajatömeg fogad benneteket.

            - Először a pezsgőt kell felszolgálnotok. Aztán majd ha az emberek helyet foglalnak az asztaloknál, jöhet a többi. Hű, úgy hallom, véget ért a tájékoztató! Mindjárt utánanézek.

Azzal elviharzik, de néhány pillanat múlva már vissza is tér.

            - A vendégek megérkeztek- jelenti be, amit már a hatalmas zsibongásból is előre sejteni lehetett. – Jöhet a pezsgő!

Mindannyian nekiestek egy pezsgővel töltött poharakkal teli tálcának, és kisorjáztok az ajtón. Mikor kiérsz, először is körülnézel. Hatalmas embertömeg tölti be a termet, mindannyian öltönyben és estélyiben. Hát, az ízlésesen öltözöttek díját most nem te nyernéd. A társaid szétszélednek, és te is elindulsz egy irányba, miközben az emberek orra alá dugod a tálcát. A poharak szépen fogynak, s te lassan haladsz előre, amikor közvetlenül magad előtt megpillantod Gerardot…egy fekete, szűk csillogó estélyibe öltözött dívával…épp valami humoros témájuk lehet, legalábbis a csaj annak tarthatja, mert nagyon mosolyog Gee-re.. Az öltözékedre és a tegnapi eseményekről őrzött emlékeidre való tekintettel 180 fokos fordulatot veszel, és már elindulnál, mikor éles hangot hallasz a hátad mögül…

-         Khm, már elnézést, mi nem kaphatunk a pezsgőből?

Vörösen izzó arccal hátranézel. Jól gondoltad, az a nőszemély szólított meg. Letörten megfordulsz hát, hozzájuk lépsz s feléjük nyújtod a tálcát, kerülve a nő fölényeskedő és mélyen lenéző tekintetét..

            - Oh, megtisztel, hogy észrevett!- veti oda, aztán leemel egy poharat. Gee is így tesz, de te nem mersz ránézni. – Egyébként mi ez a bugyuta öltözék? Talán cselédesdit játszanak?

Szúrós tekintettel nézel föl, s észreveszed, hogy Gerard (akinek jelenleg a bal szeme környéke kissé sötétebbnek tűnik a másiknál) is alaposan végigmér, ami ismét irtóra zavarba hoz…

            - Hm, jól áll! Már amennyire az ép jobb szememmel ki tudom venni- állapítja meg végül, mire a nő csodálkozva rátekint. – Nem koccintasz velünk? Légyszíí!

Mélyen megindít, hogy ilyen kedvesen bánik veled, s belemész az ajánlatba. Leemelsz egy poharat, koccintotok, majd vonakodva a nő is megteszi. Aztán folytatja a beszélgetést:

            - Szóval, kedves Gerard, hol is tartottam? Ja igen. Épp azt akartam mondani, hogy a sikeres közös munka érdekében kész vagyok a legmélyebb dolgaimat is feltárni előtted…ha érted mire gondolok..

Te éppen a pezsgődbe kortyoltál, de ennek a kijelentésnek a hallatán hirtelen megfelejtkezel a nyelés tudományáról, s a korty szép sugárban kizúdul a szádból, egyenesen a nő gyönyörűen csillogó ruhájára…

Folyt. Köv.