6. rész

A nagy csönd hatására Liza zavarba jön, majd egy kérdő pillantást vet rád, amitől kissé feltámad mélyre elásott bűntudatod. Aztán elengedi Gerard nagyra becsült testrészét, és kirohan az irodából.

            - Huh, öcsém! Mért nem mondtad, hogy dezodort váltottál? Nekem is kell ilyen!- tör ki Frankből hirtelen.

            - Ugyan már, Frank! Ez csak a személyes vonzerőm- tér vissza Gerard arca a megszokotthoz. Úgy látszik, megszokta már az efféle lerohanásokat.

            - Oké, örülünk, hogy újabb hódításodnak lehettünk szemtanúi, de ideje lenne megdumálni pár dolgot- veti oda Mikey ingerülten.

            - Oké, öcsi, nyugi, ne kapd fel úgy a vizet!

Hát, ez a húzásod nem nagyon vált be. Annyit azonban elértél vele, hogy valószínűleg Liza az első adandó alkalommal a torkodnak ugrik. Nincs mit tenni, más munkát kell kunyerálni. Lehetőleg most már Gee-menteset, akkor talán lehet egy nyugodt napod, és kidobhatod az elmeosztályra szóló beutalódat.

            - Oké, akkor én addig kiviszem a szemetet- mondod csak úgy mellékesen. „Gyerünk, keressük meg George-ot!” Azzal elindulsz az ajtó felé.

            - Khm…- hallod Gerardot magad mögött. Felé fordulsz. Na most meg mit akar?- Bocsi, lehet hogy konzervatív vagyok, de a szemétkivivéshez szemét is kell, nem? – S közben a Mikey íróasztalának támasztott nagy szemeteszsákra mutat. Ismét fülig bepirosodsz. Odamész, megragadod a zsákot, s a vihogó bandát magára hagyva elhagyod a helyiséget. „Utálom! Utálom!” Elhaladsz egy kis raktár mellett, ahonnan egy egérvékonyka hangú szipogás szűrődik ki. Zaklatottan trappolsz tovább. Magad elé bambulva azon gondolkodsz, mennyi hülye dolgot tettél már ez alatt a pár nap alatt, és mindennek Gee az oka. Hirtelen beleütközöl valakibe. Ijedten felpillantasz. George az.

            - Nem is tudtam, hogy a szemetescipelés ilyen nagy koncentrációt igényel.

            - Ne haragudj. Csak elgondolkodtam. Egyébként pont téged kereslek. Szeretnék valami más munkát kérni, valahol máshol.

            - Hm, valóban? Megkérdezhetem, miért?

            - Hát…öö..nem igazán jövök ki a társammal. És talán már a bandatagok ilyen gyakori látványa is sok egy kicsit.

            - Nos, ami azt illeti, a koncertre valakinek fel kéne festenie az MCR logót a vászonra…

            - Vállalom!

            - Rendben- mosolyog George.- Már elő van rajzolva. Csak fogd a festéket, és fesd ki! Viszont ma már kész kell lennie, szóval amíg nincs kész, maradnod kell. Gyere, megmutatom a helyet!

Huh, király meló! Csak szépen festegetsz itt kellemes magányodban, és sehonnan sem ugrálnak elő kis Gee-k és egyéb kellemetlen személyek. Igaz, már nagyon későre jár, de élvezed a pár óra nyugalmat. Egyébként is mindjárt kész. Miután az utolsó ecsetvonással is megvagy, büszkén szemléled a művedet. „Rendben, már csak száradnia kell. Nyomás haza!” Összepakolod a kevés kis cuccodat, és elhagyod a szobát. Miközben a folyosón mész végig, a Cancer hangfoszlányait hallod az egyik nagyobb teremből kiszűrődni. A szíved nagyot dobban. Mióta itt vagy, az MCR közvetlen közelében, egy számukat sem hallottad még egyszer sem. Erős kísértést érzel, hogy benézz… De nem! Ha Cancer, akkor Gerard, ráadásul még énekel is, szóval ha benézel, menthetetlenül szétfolysz majd a padlón.. irány inkább haza.!

Már majdnem eléred a kijáratot, amikor hirtelen nagy sötétség támad. A hirtelen vakságtól megszédülsz, és nekimész a bejárati ajtónak. Bizonyára elment az áram. A kilincsre teszed a kezed, lenyomod… de az ajtó nem moccan. Megpróbálod erősebben. Nem megy. Csak nem bezártak? De hát még a többiek is itt vannak! Legalábbis Gerard biztos…

Nincs mit tenni, a vaksötétben visszabotorkálsz a nagy terem ajtajához, és benyitsz. Odabenn is koromsötétség fogad.

            - Hé, meg kéne néznünk a biztosítékot!- hallod Ray hangját. Megnyugszol. Tehát nem csak Gee van itt.

            - Igen, jó ötlet….te tudod, hol van?- szólal meg Gerard is. Óvatosan elindulsz a hangok irányába, vigyázva, nehogy nekimenj valaminek.

            - Hé, Gee, te nem hallasz lépéseket? – vált suttogó hangra Ray. Rövid csend.

            - Most hogy mondod, hallok- suttog vissza Gee. – Te jó ég! Csak nem kísértet? Te Ray, fogd meg a kezem!

            - Hülye, a szellemek lebegnek, nem lépkednek!

            - Nyugalom, csak én vagyok- szólsz oda nekik. Örömmel tapasztalod, hogy sötétben egész határozott a hangod.

            - Ja, csak a kis buldózer. Várj, akkor még jobban kell félnem- hallod most már egész közelről Gee hangját. Tehát odaértél hozzájuk.

            - Nem tudjátok, mi folyik itt?

            - Valószínűleg áramkimaradás- állapítja meg Ray. – Te mit keresel még itt?

            - Elhúzódott a munkám. Épp indultam hazafelé, de a bejárati ajtó zárva van. Kiengednétek?

            - Mégis hogy? A szellemi erőnkkel nyissunk külön átjárót? – cseng Gee vidám hangja.

            - Nekünk nincs kulcsunk – teszi hozzá Ray. – Gerard még szerette volna párszor lenyomni a Cancert, szóval még maradtunk. De mondtuk a többieknek, hogy szóljanak erről a biztonságiaknak.

            - Az a dinnyeléagyú öcsém biztos ezt is elfelejtette!

            - Oké, akkor most mi lesz? – teszed fel a logikus kérdést.

            - Fény kellene- tanácsolja Gee. – De honnan?

            - Menjünk, a szekrényemben van gyertya- ajánlja Ray.- Ööö… tudjátok, szenvedélyes gyertyagyűjtő vagyok. Van egy csomó gyertyám, van amelyik meditációhoz való, de vannak szektásak is, meg minden egyéb.

            - Zárnyitó nincs?- morgod alig hallhatóan.

            - Jesszusom Ray! Azt hittem, ismerlek! Na mindegy, keressük meg azokat a gyertyákat!

            - Oké. Gyertek utánam! Már ha láttok valamit.

Hallod, hogy Ray elindul, de nem afelé az ajtó felé, ahol bejöttél. Aztán Gee lépteit is meghallod, és megpróbálod követni. Hirtelen lépcső kezdődik, ami váratlanul ér, megbotlasz, és nekiesel valaminek, ami nagy valószínűséggel maga Gerard.

            - Na jó, ezt az egy merényletet még elnézem neked, tekintve, hogy vaksötét van, és nem ismered a terepet. Gyere, segítek!- Kitapogatja a kezed, megfogja, és vezet maga után. Huh, még jó, hogy sötét van, és nem látja a vörösen izzó arcodat…

Folyt. Köv.