4.rész

Gee a nevetéstől könnyező szemmel elindul, hogy felsegítsen, de Mikey akkorra már ott terem, és kirángat a papírkupacból.

            - Jól vagy? Nem ütötted meg magad? Nem tört el semmid?- kérdezgeti aggódva.

            - Nem, köszi, jól vagyok-feleled zavartan, miközben a szemed sarkából Gerard arcának színelváltozásait szemléled a bennrekedt feszültségtől. „Nem lehet igaz, hogy ahányszor itt van, időzített bombává változom. Mikor lesz már vége?”

            - Khm, jól vagy?- hallod Liza hangját, aki bár hozzád intézi szavait, le se veszi a szemét Gerardról. – Ha megsérülnél, rám maradna minden, és kétszer annyi ideig kellene maradnom.

            „Mit ne mondjak, nincs sok keserűség a szavaiban!”- morfondírozol, miközben egyre inkább kezd zavarni, hogy Gee-t stíröli.

            - Heló, téged eddig még nem láttalak itt- fordul felé széles mosollyal Gee. – Szóval ezentúl nem lesz magányos a kis buldózer. Viszont még nagyobb veszélynek leszünk kitéve, mint eddig.

            Gyorsan körbepillantasz, valami hegyes tárgy után kutatva, amivel célbadobni is lehet, de mivel nem jársz sikerrel, csak egyre vörösödő fejjel hallgatsz tovább.

            - Nos, meg kell mondjam, sokan dicsérik a kávémat, és masszírozni is nagyon jól tudok. Ha esetleg igényt tartasz rá- ajánlja Liza, miközben enyhe pír jelenik meg az arcán. „Bezzeg ő tud diszkréten pirulni. Nekem meg vörösbe kapcsol a fejem egyből, ahogy meglátom.”

            - Persze, feltétlenül. Tudod, igazán stresszes mostanság az életem. („Hé, csak ne célozgasson!”) Egy üdítő masszázs mindig jól jön.

            „Ezek nyíltan flörtölnek a szemem előtt?!”- gondolod, miközben gyilkos pillantásokat vetsz feléjük. Aztán a szemed sarkából meglátod, hogy Mikey téged figyel. Azonnal átrendezed az arcodat. „Tuti, hogy rájött!  A vak is láthatja, hogy puding lettem! Ő előre megmondta.”  Felé fordulsz, és megeresztesz egy ártatlan vigyort. De ő még mindig gyanúsan néz rád.

            - Beszélhetnénk egy percet?- szólal meg végül.

            - Persze, hogyne- mondod letörten. Hiszen tudod, mi következik. Vetsz egy utolsó pillantást Gee felé, akinek Liza épp a Thaiföldről szerzett masszázstudományának technikáját ecsetelgeti, és követed Mikey-t a folyosóra.

            - Szóval? Igazam van?- szegezi neked a kérdést, miután becsukódik mögöttetek az ajtó. – Láttam, hogy már Gee woodoo-babájának tervrajzán dolgoztál gondolatban.

            - Jól van, kicsit szemet szúrt ez a Liza-ügy. De csak mert az MCR a kedvenc bandám, és mindnyájatokra féltékeny vagyok kicsit- kezdesz egy nem teljesen igaz magyarázatba. – Oké, belátom, a bátyád nagyon helyes, és nem lehet figyelmen kívül hagyni, de ez csak az újdonság hatása, és el fog múlni. Nem leszek puding, ígérem.

            Mikey elmosolyodik az ígéret hallatán. – Jól van, meglátjuk. Egyébként kösz hogy tegnap belerángattál egy kellemetlen interjúba- kezdi tettetet rovó hangon.

            - Na persze, ne mondd, hogy nem élvezted! Úgy belemerültél, hogy észre se vetted, mikor leléptem.

            - Na jó, való igaz, nem volt rossz. De tényleg, te meg miért mentél el olyan hamar?

            - Hát, tudod, elég kimerítő nap volt a tegnapi. Nem igazán vágytam a nyüzsire. „És Gee további társaságára.” Talán máskor majd tovább maradok. Szívesen beszélgetnék még a többiekkel.

            - Hát, bizonyára lesz még rá alkalom. Hidd el, ha megismered őket, le sem fogsz majd szakadni róluk.

            - Biztosan - feleled mosolyogva. Ekkor hatalmas erővel kicsapódik az ajtó, és mit ad Isten, te pont mögötte állsz. Vagyis csak álltál, mert az ütés hatására, ami a fejedet érte, most már a földön ülsz.

            - Fúú, rohannom kell!- lép ki Gerard az ajtón, aztán meglát téged. Néhány pillanat múlva leesik neki a dolog, és gyorsan melléd guggol.

            - Jaj, ne haragudj! A két irányba nyíló ajtók átka! Nagyon fáj?- mondja, miközben a fejedre teszi a kezét. De jó lenne, ha tudnál reagálni a kérdésére! De csak ülsz, mint egy szobor, aminek az arcát véletlenül jóval vörösebb árnyalatúra festették, mint kellett volna, miközben Gee keze a fejedet fogó kezeden nyugszik.

            „Szedjük össze magunkat, még Mikey is itt van!”- sürgeted magad, aztán elkezdesz gondolkodni, hogy is kell formálni a „Jól vagyok” szavak betűit.

            - Ööö..öö..se..semmi ba…bajom- nyögöd ki végül. Gee enyhén elmosolyodik. – Ez biztos? Akkor jó. Ezentúl hívhatsz ajtós gyilkosnak.

            Érzed, hogy lassan atomjaidra bomlasz a meleg tekintetétől. Tuti, hogy Mikey most már nem pudinghoz, hanem tojásleveshez fog hasonlítgatni. Mért nem tudsz uralkodni ilyenkor az eszeden?

            Gerard leveszi a kezét a fejedről és feláll. – Most már tényleg rohannom kell. Te nem jössz, Mikey?

-          De, azonnal – kiált a száguldó tesója után, aztán feléd fordul. – Elmúlik?

-          Ööö, micsoda? Ja, persze! Elmúlik - mondod bizonytalanul.

-Á, hát visszajöttél? Merre jártál? – kérdi Liza. Belekezdenél valami slampos magyarázatba, de mielőtt levegőt vennél, folytatja. – Végülis mindegy. Képzeld, Gerard megdicsérte a hajcsatomat! – nyöszörgi ismét egérkés hangján. „Érdekes, mikor Gee-vel beszélt, normális hangja volt. Legalább azzal beéghetne, hogy cincog egy sort neki! De nem. Jó neki, hogy kontrollálni tudja.” –Mit gondolsz, bejövök neki? Annyira kedves volt!! – Hirtelen eszedbe jut az ajtós jelenet, és méla mosolyra húzódik a szád. – Rákérdeznél, hogy mit gondol rólam?

- Micsodaa?? Én? – eszmélsz fel.

- Aha, léccii! Mért, neked is bejön?

- Ja, nem, dehogyis! Én Mikey-párti vagyok - hazudod.

- Akkor ennyit igazán megtehetsz.

- Jó, persze. Majd ha egyszer összefutok vele- és eltökéled, hogy kerülni fogod, mint tűz a vizet.

- Remek. Azt mondta, lesz valami tájékoztatója, aztán még visszajön ide. Majd akkor valami ürüggyel lelépek, és kikérdezheted. Jó lesz így?

- Kitűnő- nyögöd halálsápadtra váló arccal.

 

Folyt. Köv.