| Fanfic : Reminiscence , a múlt felidézése |
Reminiscence , a múlt felidézése
2007.10.09. 15:29
- Jó reggelt London! Ti a Playback FM rádiót hallgatjátok, a mikrofonnál Peter Little. Ma 2043. június 22.-e van. A nap hétágra süt odakinnt, gyerekek, menjetek ki a szabadba, élvezzétek ki a nyár minden pillanatát!
De nem én! –csapom le mormogva az ébresztős rádiót. – Nem hiszem el, hogy egy ilyen szép napon itthon kell maradnom csomagolgatni. Költözés, költözés …, elegem van az egészből. Az ágyamon kívül már mindent becsomagoltam. A szobám még sosem volt ilyen üres. Úr Isten! Anyám hova a viharba csomagolta a gitárom? Jah, ott sarokba, rendben… nem értem miért költözünk át egy teljesen más kontinensre! Teljesen elfogok veszni! Az a sok idegen ember …,mi lesz velem?
- Hát te mióta beszélsz magadba kicsim? –lépett be a szobámba anyám.
- Jajj anya! A srácok már várnak, ott vannak Patrick pincéjében! Már minden be van csomagolva. Ugye elmehetek?
- Látom szépen összepakoltál, de a nagyinak is kellene segítened.
- Miért pont én? Ne má’ anya! –vágtam a párnát az ajtóhoz.
- Gerard James Way! Nem mondom még egyszer, felmész a nagyinak segíteni a padlásra! Most! –és dobta felém vissza a párnát.
Még hogy, …”Gerard James Way” … ,utálom ha így hív…” Nem mondom még egyszer, felmész a nagyinak segíteni a padlásra” … A banda meg ott vár rám …, majd biztos megszólnak … ez a nap is fárasztó lesz…
Nem szívesen, de elindultam a padlás felé. Már évek óta nem jártam ott, sőt nem is emlékszem, mikor voltam utoljára fennt.
Itt ennyi lépcső lenne? A végét sem látom, tényleg rég voltam itt. Már levegőt sem kapok. –ziháltam. Aztán beléptem a padlásra. Öreg volt, régi, és kopott. Pont, mint a filmekben, amiket a nagyi szokott nézni. A falak is el voltak hanyagolva, látszott rajtuk, senki sem foglalkozik velük. Aztán valamire felkaptam mégiscsak a fejem. Belebámultam a falba, ahol furcsa képek lógtak. Ezek a képek valóban különösek voltak, sőt különlegesek! A nagyi is azokat nézte, s közben elfojtott könny szökött a szemébe. Ezek a képek valójában rajzok voltak. Az egyiken egy denevér volt, de volt ott többféle ”horrorisztikus” grafika is. Minden nagyon poros volt, ami beleszállt az orromba, és eltüsszentettem magam. A nagyi hirtelen összerezzent, megijedt tőlem.
- Jaj, kicsim, megijesztettél! –jött oda hozzám, és megcsókolta a homlokomat.
- Ne haragudj! Nagyi, mik ezek a képek? –érdeklődve kérdezem.
- Hát nem gyönyörűek? – kérdésre kérdést kaptam.
- De igen, azok.
- Na, jól van, ideje lenne a pakolni, az idő nem áll meg csak miattunk. –mondta, és még szipogott egy kicsit.
- Milyen furcsa itt minden … - emlegettem, és ledobtam a telefonomat egy viharvert asztalra.
- Ne! Hé, vigyázz!
- Mire? A telefonomra?
- Nem, az pótolható, de azaz asztal nem! Mások számára ez csak egy halom fadarab, melyen az évek már jócskán meglátszanak, de nekem ez az asztal nem csak egy bútor! Tudod kicsim, amikor az ember költözködik, és a padláson van, az olyan, mint egy időutazás. Hiába vagy a jelenbe, a múlt szagát érzed. A pillanat visszarepít oda, ahol már nagyon rég nem voltál. Ha akarod, a mai napon megélheted velem, milyen volt az életem akkor, amikor fiatal voltam…
- Szívesen turkálok veled a múltadban nagyi!
Milyen furcsa darabok vannak itt.
Hatalmas dobozok voltak a sarokban, amik nagyon alaposan le volt zárva.
- Azok maradnak utoljára! –mutatott rá nagyi, és elég komolyan mondta.
- Oké! Az a te hintaszéked?
- Igen! –mosolygott. – Abban ringattam magam, amikor az édesapáddal voltam várandós. Emlékszem, amikor az apukád pici volt, mindig játszani akart. Volt neki egy Pókemberes figurája, és mindig azzal játszott. „Anyu, nem akarok tanulni, játszani akarok! Anya, nem akarom kitakarítani a szobám, én játszani akarok!” Igen …, jó kisfiú volt.
A nagyi jókat derült ezeken a dolgokon. Minden tárgyhoz volt valami hozzáfűzni valója. És ilyenkor olyan jókat nevetett. A nagyim alapvetően vidám ember, de ennyit még sosem láttam mosolyogni. Ám mégis minden egyes mosoly után volt egy pillanat. Egy megfoghatatlan érzés volt az arcán, a tiszta mosoly mögött láttam a mély fájdalmat, ott volt a szeme sarkában. Mélyen, de én tisztán láttam. Valami összeszorította a szívét, mintha valami hiányozna neki. Minden egyes holmit megszagolt. Azokban a komódokban –a nagyi így hívta őket - furcsa ruhadarabok voltak. Fényes, piros nyakkendők, rongyos fekete gatyák, és valami katonai egyenruhaszerűség. Ezekbe mindig mélyet szippantott. Ő ilyenkor illatokat,… kellemes illatokat érzet. De én? ... …szerintem az dohszag volt.
Nem tudtam eldönteni, hogy örül a dolgoknak, vagy nem? Egyszer sírt, egyszer nevetett. Én már teljesen összevoltam zavarodva tőle. Ki tudja miért, de nem kérdeztem rá a dolgokra. Jobbnak láttam hagyni, hadd merüljön el a múlt tengerébe úgy, hogy közben nem kell feljönnie a felszínre oxigénért.
Tiszta tragédiaként fogtam fel azt, hogy a nagyanyámmal kell töltenem az egész napomat, ehelyett meglepően élveztem a dolgokat. Gyorsan pörgött vele az idő. Már a padlás nagy részét összeraktuk. Még apa Pókemberes figuráját is megtaláltuk.
Ha a nagymamátok megkér arra, hogy segítsetek neki összepakolni a padlást, ne
ellenkezetek. Úgyis jó élménnyel fogtok távozni.
- Hahó, kész az ebéd! Menjetek kezet mosni aztán gyertek le. –hívott minket anyám.
- Oké aranyoskám azonnal megyünk. –válaszolta a nagyi.
Anya lement a lépcsőn, én pedig elindultam utána. Hallottam, hogy a nagyi nem indult meg, nem jött utánunk. Vissza akartam fordulni, hogy megkérdezzem, miért nem jön, de ekkor furcsa neszre lettem figyelmes. Ő volt az, magában beszélt … - ezt tőle örököltem .
- Hiányzol! Nincs nap, hogy ne gondoljak rád. És nincs elalvás a hangod nélkül. Ugyanúgy szeretlek, mint 30 éve. – ezt mormogta, pontosabban pityeregte magában, s közben azt a piros kendőt szorongatta, melybe a könnyét törölte. Sarkon fordultam, és elindultam lefelé. A hosszú út alatt volt időm gondolkodni.
Gondolkodni? De min? Semmit sem értek. Vajon a nagyi kiről beszélt? Kinek a hangját hallja minden nap? Nem értek, tényleg nem értek semmit. Mikor kapok választ a kérdéseimre? Egyátalán meg merem hallgatni azokat?
Elmélkedni nincs időm már az asztal előtt ülök. Az asztalfőnél az apám ül. Kihúzott testel, merev tartással. Ez tipikusan rá jellemző, ez a merevség. Még sosem gondolkodtam el azon, hogy apám miért is ilyen távolságtartó?
Az asztal másik végénél anyám ül. Pontosabban ült volna, de e helyett körülöttünk sürgött- forgott. A nagyi is csatlakozott már, kicsit bágyadt volt, kicsit meggyötört, de akkor is mosolygott.
- Még egyszer köszönöm, hogy segítettél kicsim! –fordult felém a mamám.
- Szívesen! –s egy kacsintással biztattam.
- Hogy? Mi? Gerard hol volt? – förmedt fel apám.
- Hát a padláson, miért kérded? –mondta a nagyi.
- Mit keresett ott? Megmondtam, nem mehet oda! Miért engedted fel?
- Miért ne mehetne fel?
- Azt te is tudod!
- Jack Donald Way! Egyszer úgyis meg kell tudnia az igazságot! A múlt nem elrejthető.
- De elfelejthető! –vágta rá apám, s csapott rá az asztalra. – Különben is, nem vagyok már gyerek ne hívj úgy, ahogy az előbb tetted! – anyámmal csak néztük a szócsatájukat. Konkrét nyertes nem volt, de azt hiszem nem is ez volt a lényege. Ez a nap egyre furább, és nem tudom, mi lesz még itt. …
Az ebéd csendesen folytatódott, később pedig végződött. Apám akarata ellenére, vissza lettem küldve a padlásra. – Anya mondta. Valamire célozni próbált szerintem. Azt mondta, hogy én egy igazi Way férfi vagyok, aki előtt nem csak a jövő áll. Mert az ember csak akkor léphet a jövőbe, ha tisztázta múltját-.
Aztán anya elkezdett mosogatatni, apa pedig félre hívta a nagyit. Nem tudom miről beszéltek, de erősen gesztikuláltak.
Felmentem tehát a padlásra. Már szinte mindent kipakoltunk. Csak azok a nagy, barna dobozok maradtak… Egy ideig vártam a nagyit, de nem jött. Aztán a dobozok mögött láttam valami fényeset, megakartam nézni, így tehát megemeltem az egyiket, hogy elérjem azt a fényes valamit. Ám ekkor a doboz alja kiszakadt. Először egy könyvfélére lettem figyelmes. Leginkább arra, hogy a nevem állt rajta, de az is rosszul. Ekkor belépett a nagyim. Felé fordultam:
- Hé, szia! Nézd nagyi asszem ez itt a babanaplóm. Anya emlegette, hogy létezik, de még sose láttam. Viszont rosszul van ráírva a nevem…
- Ne nyisd ki, az nem a tied! –rohant felém ijedt arcal.
- Ne haragudj, én nem akartam kinyitni a dobozt, kiszakadt magától…
- Semmi baj. Kicsim, lehet, hogy apukád most mérges lesz rám, de el kell neked mondanom valamit. Nagyfiú vagy, úgy is megértesz engem.
- Várj! Ennek az egésznek köze van ahhoz, hogy New Jersey-be költözünk? Vagy ahhoz, hogy anya arról vakerált, hogy meg kell ismernem a múltam, különben nem tudok a jövőbe lépni.
- Igen! Bölcs asszony az anyád, nagyon igaza van!
- Én nem akarok! Nem akarok Jersey-be költözni!
- Igen, talán csak az én álmom teljesül azzal, hogy visszatérhetek a gyökereimhez. Tudod kicsim, abba a házba fogunk költözni, ahol a nagyapád, az apukád apukája felnőtt.
- Nagyapám? –elhagyta a szó a számat, mely olyan nagyon idegenek tűnt.
- Igen. Ez az ő naplója, róla lettél elnevezve.
- Róla? Az ő neve…
- Igen az ő neve Gerard Arthur Way. Az én szerelmem.
- Mi van vele? Hol van ő most?
- Már meghalt. Nagyon régen. Már több mint 30 éve. – s maga elé nézett szomorúan.
- Hogy? –kérdezem.
- Erről most ne! –kérlelt. –Viszont ha ezt a könyvet elolvasod, sok mindent megtudhatsz belőle, róla, a nagyapádról.
- Miért nem beszéltetek róla sohase?
- Apád miatt. Fájt neki, hogy elvesztette. Ő sem ismerhette, mert már a születése előtt meghalt. Talán ezért lett ilyen hűvös ember az apádból…
- Én nem merem elolvasni, felolvasod nekem nagyi?
- Persze.
Átadtam neki a könyvet, ő pedig megfogta. Ahogy felé nyúlt a remegő kezével, észrevettem a gyűrűjét. Akkor tudatosult bennem, az miért is van ott. Nem tudom, miért nem jutott eszembe, hogy a nagyapám után érdeklődjek. Tényleg szó szerint nem is tudtam a létezéséről. Viszont most már felvagyok spannolva, érdekel, ki volt az én nagyapám. És a nagyi el is kezdte mesélni:
„ Nem is tudom, miért írom ezt a könyvet, talán azért, hogy az utókor emlékezzen rám. Tudod, ha már nem leszek. Hogy ez által talán sikerül egy kicsit jobban megismernie annak, aki soha nem látott, vagy találkozott velem. Remélem egyszer az unokám, vagy a dédunokám is kezébe veszi e könyvet, és büszke lesz rám.”
Olvasta a nagyi, s közben rám kacsintott.
„A nevem Gerard Arthur Way. New Jersey-ben, Belleville-n lakok, itt is nőttem fel. Szeretek rajzolni, zenélni …, imádom a horrorfilmeket, és a képregényeket. Jah, és szeretem a családom. Egyelőre ennyi. „ –
„ Ma 2001.09.11. –e van, a terrortámadás ma volt New York-ban. Félelmetes volt. Ahogy azok a kétségbeesett emberek az ablakon ugrálnak ki… . Az állásinterjú miatt voltam ott. A Cartoon Network –nél fogok talán rajzolni –legalábbis így lett volna -, de nem! Ma észhez kapok. Alapítok egy zenekart! Énekelni fogok. Adok még egy lehetőséget ennek a dolognak. Már Matt-et is felhívtam, benne van. Holnap beszélek majd rég nem látott cimborámmal, Ray Toro-val, aztán beszámolok róla … Jah, és az öcsi is benne van – ha megtudja, hogy így hívtam, kinyír-.”
„ Normális vagyok én egyáltalán? Nem hiszem. ebből vajon mi lesz? Szerintem a hátam mögött mindenki kinevet, nem hiszik el, hogy ezt végig akarom csinálni. Csak tudod, a legszánalmasabb az, hogy én sem hiszek magamnak!”
- Énekes? Rajzoló? Azokat is ő csinálta? – mutattam rá a falon logó képekre.
- Igen!
- És várjunk, azt írta öccse! Ő hol van?
- Majd az is kiderül…
- Kíváncsi vagyok, hogy énekelt?
- Láttam itt egy dvd, majd együtt megnézzük! Rendben?
- Jó, de folytasd a történetet!
- Ja, igen!
„ Jó rég nem írtam! A banda meg van. Mikey-tól már a nevet is megkaptuk! My Chemical Romance…, hát nem gyönyörű, hát nem nagyszerű? Pont most, amikor szükségem van mindenre, ami támaszt adhat ezekben a sötét napokban…”
…
„ Néha annyira nehéz élni, de küzdök. Ott az a három srác, akik kétségbeesve néznek rám, és biztos, hogy azt kérdik magukba: ”Most akkor mi lesz?”, én meg erre, ’’ Mi lenne, felállunk, és elindulunk.’’ Pedig nehéz, ó, bárcsak ne lenne az. Néha teljesen közel érzem magam ahhoz a ponthoz, amelyet ha átlépek, vége van mindennek. Próbálok a rossznak ellenállni, de vajon ez mindig sikerülni fog? Akkor is lesz akaraterőm, amikor már nem vagyok a tudatomnál? Mert igenis, ha így folytatom, kitérhetek a ’’ biztos’’ pozíciómból, és belezuhanhatok a mélybe. A mit sem sejtő mélybe ...”
…
„ Vajon tudják rólam? Tudod, hogy kezdek süllyedni, hová vezet ez az út? Persze, még közel sem ilyen vészes a dolog, csak, ismerem magam …”
„ Can you hear me?”
„ A srácokkal épp egy partira vagyunk hivatalosak. Hogy hova, ne kérdezd, azt sem tudom most hol vagyok!”
- Most meg miről beszél? Kezdett süllyedni, e miatt halt meg, mert teljesen lesüllyedt?
- Nem, nem emiatt halt meg. Tudod, a süllyedés afféle metaforaként funkcionál. Arra gondolt, hogy ha tovább iszik, esetleg emellett mást ’’ kipróbál ’’, talán elveszít mindent! A bandát, a barátait, a családját… Persze, ez nem feltétlenül jár együtt. Mármint az, hogy ha alkoholista vagy, elveszíted a családot…, de ő, ezt hitte, hogy nincs aki segítsen neki. Ez a gödör –amibe belezuhant- , oly mély, hogy onnan a leghosszabb kar sem tudja kihúzni… Azt hiszem erre gondolt, de szerencsére tévedett.
- Értem. Olvasd tovább, mit ír?
„ Megismertem egy srácot! A neve Frank Iero - remélem jól írtam le - . Nagyon jó fej, van egy bandája. Iszonyatosan jó zenét játszanak. Kemény punk-rock banda ez. Szégyen, de most nem ugrik be a nevük. Szóval ez a srác, Frank, nagyon csípheti a buránkat, hiszen tudott helyett szerezni, ahol próbálhatunk.”
„ Az mondta, hogy a McR demóját hallgatják a fellépések előtt, ez brutális… !”
…
„ Nagyon boldog vagyok. Most volt az első fellépésünk, amit az a Frank gyerek szervezett. Az unokatestvérét kérte meg, hogy hadd léphessünk fel. Nagyon izgultunk. Aztán a kaptunk egy meghívást a Pencey Prep-től –az a banda neve, azóta már istenitetem őket .
Ja, úgyhogy Mikey-val beültünk a buszunkba, és mivel rettentessen izgultunk, ezt az érzést, az alkohollal próbáltuk enyhíteni. Ja, teljesen lerészegedtünk. Aztán persze úgy léptünk fel. Nagyon fasza volt az egész! A srác, Frankie, az egész koncertet egy széken állva tombolta végig. Felejthetetlen élmény volt az egész…”
„ Azért remélem nem most látom Frank-et utoljára, jó gyerek, és kiváló zenész!”
…
„ Nem fogjátok elhinni, hogy kit kértünk meg arra, hogy legyen a My Chemical Romance tagja… hát Frankei-t! Aha, jól hallod. Jött ez az ötletem, rákérdeztünk ő pedig boldogan belement. Igen, boldogan – szó szerint . Persze Raymond barátom parált a dolgoktól. Mert, hogy ő egy metálosabb srác, Frank pedig punkos. Hát, nem tudom mitől, de működik a dolog. És ha nem szúrjuk el, legendásak is lehetünk. Szóval így teljes a banda. Öten vagyunk.”
„ We are My Chemical Romance!”
„This is a band that will save your life!”
…
„ Basszus, annyira fáj a fogam… Már voltam egy csomó orvosnál, de senki nem tud vele mit kezdeni…, valami kelés van benne, vagy mi. Asszem így kell felvenni az album utolsó pár számát…”
…
„Elküldtük a demónkat egy két helyre. Ja, és az Eyeball Records felfedezett minket. Ha nem meséltem volna még, íme, egy jó hír: Elkészült az; I Brought You My Bullets You Brought Me Your Love, ami az McR első hivatalos albuma! Franket ezekről a partikról ismerjük. Ekkor még nem volt számba véve, hogy ő is bandatag lesz. Ja, szóval belépett Frank, és már mehettünk is a felvételekre. Azt az örömöt, amit a öcsém arcán láttam, soha nem fogom elfelejteni …, boldog voltam már attól, hogy láttam ezt az négy srácot, akik annyit ugráltak ott, és annyira örültek ennek az egésznek …!”
„ Amikor az első lemez készült, az egy pillanatot ragadott meg az időben, és persze kellett,hogy legyenek dalok a turnézáshoz. A cd-n tényleg megragadtuk a banda születését. Amikor a cd kijött, még csak három hónapja dolgoztunk együtt, és csak annyi számunk volt akkor, amennyi a cd-n rajta volt.”
…
„ A lemezt John Naclerio - nál vettük fel, aki fantasztikus ember. Az anyukája házában alakította ki a stúdiót, lenn a pincében …! Azért, ez azt hiszem nem semmi!”
…
„ Meséltem már a producerünkről? Hát, igen, olyanunk is van! A neve: Geoff Rickley! Jófej pasas. Nem tudok elég köszönetet mondani neked! Leültünk közösen, és összehoztunk egy nagyszerű lemezt! Köszönöm az McR nevében is!”
…
„ Már eladtunk egy-két lemezt, viszik, mint cukrot!”
„ Nem tudom, hogy a lemez mennyire lett kész, de mi készek vagyunk. Készek vagyunk arra, hogy meghódítsuk a világot! Egyre több ügynök akar megkapni minket, végül Brian mellett döntöttünk. Ő volt turné menedzserünk. Valószínű, hogy most nem fogok olyan sokat írni, mint eddig, hisz jön a turnézás.”
- Tehát akkor ők egy híres banda voltak? –kérdezem.
- Igen. Már akkor is, és ez csak fokozódott.
- Én is zenélek! Sokan azt mondták, nagyon jól gitározok, annak ellenére, hogy 13 éves vagyok!
- Igen, ezt biztos Mikey-tól örökölted. Nagyszerű gitáros volt! ... – és a nagymama ismét sírt. Mostmár valahonnan, nem tudom honnan, de belőlem is könnyek jöttek. Nem ismertem, soha nem ismerhettem meg a nagyapám, mégis szeretem. Ez amolyan emberi ösztönszerűség lehet. Ő az én ősőm, az ő vére bennem csorog tovább. Érzem, létezett. A gondolatai is olyanok, mintha néha az enyémek lennének…
- Olvasd tovább! –kérlelem.
- Jajj, kezdek elfáradni, és már kezd sötétedni is, mi lenne, ha holnap folytatnák?
- Nagyon kiváncsi vagyok rá …!
- Odaadom a könyvet. Olvasd tovább a szobádban, ha úgy érzed, de apád meg ne tudja! –majd odadta, és kisétált. Ekkor eszembe jutott, hogy össze kellene takarítani azt, amit kiborítottam. Nekiálltam, és sok mindent találtam. Leveleket, Cd-ket, DvD-ket, stb. Mind elvittem magammal. Bementem az üres szobámba. Pontosabban már csak a tévém, a gitárom, és az ágyam volt benn. Még nem voltam fáradt, nagyon nem. Taláromra beraktam az egyik DvD-t, kiváncsi voltam az arcukra. A DvD-n a következő állt; 2005. My Chemical Romance , Warped Tour.
A nagyi nem írta körül, hogy hogy néztek ki, tartottam tőle, nem ismerem fel. Na meg attól is, hogy a lejátszó, nem indítja el.
De szerencsém van! Elindult! Nos, lássuk.
És elindult. A tömeget mutatták, a tömeg, mely olyan hatalmas volt,olyan messzire elnyúlt, hogy nem lehetett látni, hol kezdődik az ég alja, és hol ér véget a tömeg. Mind ujjongott, aztán, egy hang szólalt meg!
„- Hello Jersey! Hello mindenkinek, mi vagyunk a My Chemical Romance. Azért vagyunk itt, hogy eljátszunk nektek pár számot, és hogy eldobjátok tőlünk az agyatok! Kezdődjék a show! GOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO!”
Mondta a férfi hang, de még nem bújt elő!
Hol vagy már? Gyere elő! –kérleltem! Aztán jött egy pasas.
Hát te lennél a nagypapám? Szia! De furán nézel ki! Jó a ruhád, remek ez a fekete öltöny, ezzel a piros nyakkendővel…, fura a sminked! De miért vagy így kifestve? Kár hogy nem tudsz válaszolni. Aztán elindult a zene! Azon kapom magam, hogy a büszkeséggel dagadó mellemet, kihúzom és egész közel megyek a képernyőhöz …. Nagyon jó zenét játszottak. Tök pörgött az egész! Valami olyasmi a reflén, hogy ’ Nem vagyok jól, nem vagyok jól.’
I’m not okay, i’m not okay, i’m not okay, you wear me out! – vele énekeltem. A hangja nagyszerű volt. Erős, mégis gyengéd …, életemben nem hallottam még olyan szép hangot!
Ő a nagyapám, ő a legjobb!
És ez a szemüveges? Csak nem, … Mikey bácsi ?-és ezt is az ösztön számlájára sorolnám, hogy felismertem Mikey bácsit.Hát a göndör hajú? Ő vajon ki lehet? Szerintem ő Frank! … Vagy nem is, ő Toro! Igen, mert a másik gitáros olyan punkos, olyan Franki-s! És a doboknál ki van? Ő biztos Matt! Nagyon jól dobol, jól áll neki a szőkés image, pedig minden rocker fekete! De ő nem, ő szőkés! Szóval ti vagytok a My Chemical Romance? Nagyszerű a zenétek!
Aztán csak figyeltem őket. Ahogy játszottak, az felemelő volt. Abban a pillanatban rámtapadt egy bélyeg. Ez a bélyeg a rajongás volt. Nem csak úgy rajongtam értük, hogy a nagyapa bandája, hanem mint egy szimpla bandáért! Ők a hőseim.
Eljátszottak kb. 8 számot! Nagyon tetszet az egész. Kikapcsoltam a tévét, visszaültem az ágyra, aztán a levelek közt turkáltam. Ráakadtam egy-két kottára! Találomra az egyiket elővettem. Magamhoz kaptam a gitárom, és elkezdtem játszani. A szöveg is mellé volt írva. Eljátszottam egyszer, kétszer, háromszor, … s negyedikre énkeltem is!
Turn away
If you could get me a drink
…
És végig énekeltem, közben ismét sírtam. Néha olyan volt, mintha nem otthon lennék. Becsuktam a szemem, a képzeletem pedig elengedtem. A fantáziám szabadon szárnyalt, talán most először. Olyan helyeken járt, ahol én még sosem, viszont a lelkem egy része már igen. Szárnyaltam abban a világban, ahol a nagyapám élt –gondoltam én. Kapkodtam a levegőt. Halottam a tömeget, ahogy azt kiabálják McR save my life! Hogy honnan jött a mondat, nem tudtam. De mintha hallottam volna már valahol, valamikor. Mintha a vállamat megfogta volna egy kéz, és a fülembe súgta volna, ’ Indulhatunk bátyó? ’.
Mi ez a fura érzés? Hol vagyok? - kérdezem, kicsit kétségbeesve.
Az idő lelassul, a világ megáll.
Egy kisfiú felfedezi magában a Gerard Way nevet.
A zsigereim legmélyéről jöttek az érzések, s jöttek a hangok. Lehet, soha ki nem mondott szót hallok, s soha meg nem tett cselekedeteket látok, de hallottam, éreztem.
És hogy mi ez? Lehet fantázia, fikció, időutazás, hatodik érzék …, vagy ezek összessége.
A legnehezebb akkor is a visszatérés a mába.
Mintha mély álomból keltem volna fel. A szememet megdörzsöltem. Aztán felálltam. A gitárom letettem. Tovább kutattam a papírok közt, és egy rövid levelet találtam. Michael James Way-nek volt címezve. Valamilyen Alicia nevű lány írta neki.
De ki az a Michael James Way? Vagyis Mikey … Mikey James Way. A nagyapám Gerard Way, annak testvére Michael James Way … Talán, … igen! Így lett ez a nevem GERARD JAMES WAY! Büszke vagyok a nevemre!
Szóval neki álltam a kis levelet elolvasni!
Kedves Mikey!
Drága egyetlen szerelmem, már olyan nagyon hiányzol! Számolom vissza a perceket, hogy végre újra a karjaidban tarts! Siess haza!
Szerelmed : Alicia
Nagyon rövid, de sokat mondó levél. Dátum nem volt rajta. Aztán azon furcsálkodtam, ez vajon miért pont a nagyapánál volt? Végül hagytam a dolgot.
Újra kezem ügyébe akadt az a bizonyos napló. Ujjamat a lapra téve kerestem, nagyi hol hagyta abba az olvasást!
Megvan!
„ Micsoda tömegek vannak minden fellépésnél, valami összejött úgy érzem! Viszont ez a kisbusz, valamiért ez a szar mindig lerobban. Le kéne cserélnünk, bár szép emlék fűz hozzá. Ezt is Elena vette a bandának. Ő hisz bennük! Szeretlek Nagyi!”
…
„ Beszélgettem Mikey-val! Őt is nagyon szeretem. Megköszönte, hogy teljesítettem az álmát. Azt, hogy egy zenekarban játszhasson. Azt mondtam neki, hogy én is köszönöm, hogy van nekem. Naná, hogy bőgtünk.”
…
„ Most a Northstar-al fogunk turnézni vagy két hétig … kíváncsi vagyok rá, hogy fog menni! „
„ Nagyon közel kerültem Frank-hez, ő egy igazi jó barát! Bármi van, tudom, őhozzá mindig mehetek! Ezt az állításomat pedig sorozatosan bebizonyítja!”
…
„ Leforgattuk az első klipünket! A Vampires Will Never Hurt You-t választottuk. Nagyon király lett! Kicsit horrorisztikus, de könyörgöm, ez vagyunk mi, ez a My Chemical Romance! Lehet, hogy ránk tapadt a bélyeg, mivel Jersey-i vagyunk, de ugyan már….”
…
„ Most pedig a Honey, This Mirror Isn't Big Enough for the Two of Us, néha már bele zavarodok ebbe az egészbe! Nehéz helyt állni! Ezért néha alkoholba fojtom a gondjaim!”
„ Pörögnek az események! Bővebben nem tudom kifejezni magam! Esküszöm, írok egyszer egy könyvet …, na jó, ez vicc volt! Vagy, …!
…
„ Már javában készül a második album. Nagyon sok számot felénekeltünk már! Turnézunk is. Megy minden a maga útján, pont, ahogy kell!”
…
„ Leszerződtünk az Reprise Records-hoz! Már 2004 körül. Néha minden nap, hónap, év, egy dátumnak tűnik…, szóval a Three Cheers-t már velük vettük fel. Eszembe jutott most, hogy így visszaolvasom, hogy ezt a fontos infót kihagytam! Sokat köszönhetünk a Reprise Records-nak! Ott volt egy hatalmas stúdió, sok pénz, mindenféle elvetemült műszer, mikrofonok, amik egymagukba többe kerültek, mint az első autód...”
„ Kijött az új album! A címe Three Cheers For Sweet Revenge! Nagyon jó az album, indulunk is turnézni vele világ szerte! „
„ Tudom, csak tőmondatokban beszélek, és nagyon ritkán írok, de se erőm, se időm!”
…
„ Annyi mindent leírnék, de az ilyen emlékeket jobb ha szívünkben őrizzük meg! Jó érzés új embereket megismerni! Például most is a Taking Back Sunday-el megyünk turnézni. Talán összejön minden, amire vágytunk már. Eljutni a pincétől idáig …! A banda is kezdi egymást jobban, és jobban megismerni.”
„ Ott az a négy srác, akivel egyszerűen összevagy zárva. És tudod, hogy vagy megszöksz, vagy megszoksz. Ezzel együtt járója mind annak, amit választottunk. Nah meg az is vele jár, hogy nincs megállás. Néha már az ágyamig sem jutok el, és előtte csuklok össze. A térdem is, meg a gerincen is nagyon fáj. De ez van. Tudod mikor ott állok a színpadon, és látom, hogy a közönség ujjong, és velem együtt éneklik a számokat, … , az minden fájdalmamat enyhíti!”
„ Ha újra kezdhetném is ezt választanám!”
…
„ Bemerjem vallani az igazságot? Alkohol problémáim vannak! Józanul, még nem léptem színpadra!”
…
„ A The Used a legjobb banda! Bert iszonyúan jófej! Most velük turnézunk. Remélem ez egy hosszú barátság kezdete!”
„ Mi van veled Matt?”
…
„ Az új album első klipje is elkészült. Az I’m not Okay! Ebben már Bob is szerepel!
Jah, nektek még nem is beszéltem Bob-ról! A The Used által találkoztunk. Matt kilépett, pont, amikor a legjobban kellett volna! A MyChem nem csak egy új dobossal, de egy új énekessel tér vissza! Fel kell ismerni magunkban a hibát, és tenni kell ellene! Próbálok küzdeni a függőségeim ellen, már csak a banda miatt is!”
„ Már nem ittam egy ideje! A drogot is leraktam! Tovább lépek! Csak miattatok. És ha ti is ilyen helyzetbe kerültök, kérjetek segítséget!”
…
„ Egyik nap ezt nyilatkoztam, és így is éreztem:
Láttad, ahogy az egész kifejlődött. Valami, amit még senki sem csinált azelőtt, az egész nagyon különleges volt, és a szívedben érezted, hogy ez egy nagyszerű banda, ha nem rontjuk el, akár legendás is lehet.”
…
„ Kezd több időm lenni egyes dolgokra! Újra, és néha közbe- közbe is rajzolgatok! Leírom minden gondolatom, legtöbször azt, amit nem merek kimondani. Mert néha a kimondott szó a legfájdalmassabb!”
„ És sokat köszönhetünk Howard Bensonnak! Megtanított, hogyan kell egy igazán nagyszerű lemezt öszehozni!”
- Gerad! Gerard! Kelj fel! –ébresztett az apám! Kinyitottam a szemem lassan. A testem fáradt volt, de az agyam friss! Egyszerre az álmomra gondoltam! Hogy a padlás, meg a Mikey, meg az McR. Majd lenézek! Az ágyam be sem volt vetve. A kezemben pedig ott a könyv! Ránéztem ijedten az apámra, vajon ő mit fog szólni hozzá?
- Szia apa!
- Ezek mik? Honnan vannak? –kérdi.
- A padlásról hordtam le ide. Ne haragudj! –sütöm le a szemem bűnbánóan!
- Semmi baj! Sokat gondolkodtam, és rájöttem, hogy nincs értelme annak, hogy ha tabunak tartom apámat, hisz büszke vagyok rá! Szeretem őt, és fáj, hogy apa nélkül nőttem fel! –azt gondoltam, hogy ő is sírni fog mint a nagyi. De akkor rájöttem, hogy nincs emléke róla, hogy tudna így sírni?
- Apa, mit tudsz róla?
- Szeretnél a papáról beszélgetni?
- Igen! –válaszoltam, ő pedig leült mellém. Elkezdtünk beszélgetni mint apa, és fia. Látni lehetett rajta, tudja mi a dolga!
- Hogy halt meg? –érdeklődtem.
- Autóbalesetben! Épp mentek haza Jersey-be.
- Kik?
- Alicia, Mikey, a papa, meg a nagyi. Aztán megálltak egy kereszteződésnél. Piros volt a lámpa. Pontosan én sem tudom hogy történt, amikor nekem mesélte a nagyi, még pici voltam. És csak egyszer beszélt róla…, meg is értem. Szóval nem ragozom tovább beléjük ment egy részeg kamionos! Csak a nagyi élte túl! Akkor még nem tudta a papa, de a nagyi már terhes volt velem! -és az, ami még soha nem fordult elő, az jött most. Apám elkezdett könnyezni. Ez az a vissza nem tartható vagy fordítható könny volt! 32 év fájdalom, kín, és hiány érzete mind egyszerre akart kijönni. Odabújtam hozzá, és szorosan megöleltem! Ő pedig visszaölelt.
Én vígasztaltam őt.
Csak sírt, és sírt…
- Én is olvastam a könyvet! –és húzta ki maga alól.
– Érdekes lesz az egész. Borzalmasan élveni fogod ezt a féle utazást. Lehet, hogy lesznek benne olyan dolgok, amiket nem értesz, de akkor fordulj csak nyudodtan hozzám, vagy a nagyihoz! Rendben?
- Igen apa!
- Felküldöm anyut, hogy hozzon neked valami reggelit! Enned, azért kell! Holnap reggel pedig indulunk!
- Oké! – és kilépett az ajtón.
Még soha nem volt ilyen. Anya férfinak nevezett, nagyi megmondta, hogy valahol, volt egy énekes nagyapám, apa pedig sírt, előttem! Esküszöm, ennél furább még soha nem történt velem!
- Hahó, jó reggelt! Megint magadba? Apa mondta hozzak reggelit, tessék. –és lerakta elém. Rántotta bacon-nel, és narancs juice.
- Nem vagyok éhes.
- Azért egyél! Biztos fáradt lehetsz. –megpuszilt, és elindult kifelé.
- Anya! – szólítottam meg. Tudtam, hogy vannak dolgok, amiket a nagyitól, vannak amiket aputól, és vannak amiket anyutól kell megkérdeznem! – Mikey bácsiról, és a papiról kaptam a nevem?
- Hú, egyszerre bele a közepébe …, hát igen. Honnan tudod?
- Kikövetkeztettem! –és rámutattam a cuccokra. – Hány évesek lennének?
- A nagyapád most lenne 66 éves, Mikey bácsi pedig 63.
- A többi taggal mi van? Például Ray-jel? –nem tudom, miért pont ő jutott eszembe, de beletenyereltem rendesen.
- Ray-jel? Emlékszel amikor tavaly váratlanul elkellett mennünk Jersey-be, és akkor hívtuk fel a keresztanyádat, hogy vigyázzon rád?
- Igen, de ez hogy jön ide? Akkor mentetek valami fontos kiállitásra.
- Nem kiállításra mentünk, hanem akkor mentünk Ray bácsi temetésére. –hosszú csend.
- Ő is? Egyáltalán valaki él még? Valakivel beszélni akarok! Ki maradt?
- Hát Bob bácsi még él, azt hiszem nyugdíjba ment. Egy magánrepülőgépes cége van Chicago-ban, amit most a fia visz tovább. Ja, és ott van Frank bácsi! Belleville-ben! Ha akarod, majd elmehetünk hozzá, már régóta megakarja ismerni apukádat. Már én is régen láttam! Tudod, miután a papa felköltözött az égbe…
- Anya, nem vagyok gyerek, ne gügyögj nekem!
- Igaz is! Szóval, amikor elhunyt, a nagyit hatalmas trauma érte. Elveszítette a szerelmét, és egyedül maradt egy gyerekkel. Sokszor kívánta azt, hogy hadd mehessen a nagypapa után. Nem lehetett kellemes érzés túlélni egyedül egy ilyen komoly balesetet. Ezt csak csodának szokták emlegetni.
- Annyira nehéz azt feldolgoznom anya! –felálltam, és bementem a fürdőszobába. Anya jött utánam. Valamit mondott, de a hangja elmosodott. Épp fogat készültem mosni. Lehajoltam a mosdókagylohóz, aztán felnéztem. Bele a tükörbe. Fekete csapzott hajamat eltűrtem az arcom elől. Magamra csodálkoztam, és utána anyura.
- Igen, most már te is felismered azt, amit mi az apáddal már születésedkor észrevettünk …
- Kiköpött mása vagyok a papának! –azok a hatalmas zöld szemek, amik visszabámultak… Gerard Way vagyok!
Visszaszaladtam a szobába, és becsaptam az ajtót, senkit sem akartam látni. Kivéve őket, akiket nem lehetett. Már a harmadik videót néztem, Meg az összes klipjüket, azt a tizenegyet, amikor bejött a nagyi.
- Miért nem eszel? –mutatott az ételre.
- Nem vagyok éhes! Mutatok valamit nagyi! –előhúztam a gitárom, és immár fejből fújtam a kottát. Gitároztam, és énekeltem;
Turn away
If you could get me a drink
- a nagyi is csatlakozott.
Of water 'cause my lips are chapped and faded
Call my Aunt Marie …
…
- Büszke vagyok rád. Olyan büszke, amennyire a nagyapádra voltam!
- Olvassuk tovább a naplót! –vetettem fel az ötletet.
- Meddig jutottál el tegnap?
- Nos …, idáig! –mutattam rá.
…
„ A lemez jól fogy, ezért vagyok extra izgatott. Több, mint tizenegyezer lemez ... rögtön az első héten. Ez több, mint amennyi az első lemezből jött be! Egy hét alatt kilencezret! AZTAGECI!”
…
„ Már vagy 3 hónapja nem írtam. A three cheers-ből kb.: 120 ezret adtunk el! Igen, yess! Nem írtam rosszul, jól érted! 120 ezer!!!!”
...
„ Leforgattuk a Helena-t! Nagyon fájdalmas volt a forgatás! Folyton Elena-t juttatta eszembe. Nem beszéltem róla itt, mert nagyon fájt, fáj a dolog. Elena meghalt!
… az ő emlékére lett írva a Helena című szám! Hiányzol nagyi!”
„ Elkészült a The Ghost of You klipje is! Ez már az ötödik! Néha el sem hiszem, hogy ez mind velem történik! Sikerült kimásznom a függőségemből, van egy nagyszerű bandám. Vannak barátaim, van családom, én egy igazán boldog ember vagyok! Panaszra nincs okom!”
„ Ó, Frank! Nagyon szeretlek!”
…
„ Az idei telet New York-ban fogjuk eltölteni a srácokkal!”
…
„ Elkezdjük készíteni a harmadik albumot. Az egész egy, a Pokolról szóló lemezként indult. Aztán elvetettük az ötletet. Most L.A.-ban vagyunk!„
…
„ Találtam egy könyvet, amely egész érdekes volt, ezért felvetettem az ötletet a srácoknak, hogy mi lenne, ha megírnánk a misztériumjáték első rock verzióját. Kiegészítve karakterekkel, kosztümökkel, és egy teljes barokk stílussal. Benne voltak, s így elindult a lemez készítése.”
…
„ Most neteztem. Hogy mik vannak ott fenn a világhálón? Ki találnak egy csomó sztorit, és elnevezik őket fan fic-nak. Például itt egy példa. FRERARD! Találó név! Nem? Én és Frank! Hogy mi ketten? Úgy? No comment! Most mondjam azt, hogy a fantáziátokra bízom? Hahahahahahah …..! De hát nekem ott van a csajom, meg Frank-nek a mennyasszonya!”
…
„ Nagyon szeretem a bandám! Nem tudom, hol lennék nélkülük. Egyre több és több rajongónk van. Néha már unalmas, hogy mindenhol ott látom a pofámat…!”
…
„ Nem értem ezt a cuki frontember címet amit nekem adtak. Éppen azt gondoltam, hogy az emberek kedvelnek engem, mert én egy őrült seggfej vagyok.”
…
„ Sok tini példaképe lettem, de hogy miért? … Ray jobban nyomja mint én, vagy ott a doboknál az a kiváló ember, Bob, esetleg Frankie, vagy Mikey…! Igen! Ők sokkal jobbak, de akkor miért én vagyok kinyalva? …”
„ Kerrang, király vagy!”
…
„ Kiadtuk a The Black Parade című lemezünket! Nagyon kapkodják! Büszke vagyok rátok srácok!”
…
„ Leforgattuk a Welcome The To Black Parade c. klipet! Remélem nekem nem kell elhagynom majd a fiam…! Tényleg! Lesz valaha fiam? És ha lesz, vajon Elizától? Azt hiszem elfogom jegyezni!”
…
„ A listákon nagyon elől van a WTTBP! És már a Famous-t is elkezdték vetíteni!”
…
„ Fellépések sora…, és I Don’t Love You! Nem sokára akár a top ten-ben is szerepelhetünk? Bejártuk a világ majdnem összes pontját, és oda, ahova nem sikerült eljutnunk, ígérem, egyszer bepótoljuk. Hisz mindent nektek köszönhetünk. Igaz, néha átok az, ami velünk történik, de mindig a szépet próbáljuk meglátni. Senki sem tud ám e napló létezéséről. Van, amiket jó titokban tartani.”
…
„ Eljegyeztem Elizát. Össze fogunk házasodni. Talán ezt mind Elena intézte el nekem? Ha igen, kösz.”
„Kész a Teenagers c. szám videója is. Nagyba turnézunk! Sorra nyerjük a díjakat is.”
…
„ Az öcsém nős ember, büszkén jelentem be! Örülök, hogy megtalálta boldogságot Alicia karjaiba! Üdv a családba Mrs. Way!”
„ Elizával mindennek vége! És nem keresem a boldogságot férfikarokban! Ugyan már, ha lenne pasim, akkor az csak is Frank lehetne! …. Elizáról egy szót se többet!”
„ A következő klip, ami a tizedik a Mama! Nagyon jó lett! A következőt én fogom rendezni, egyszer élünk …, ezt is ki kell próbálni!”
„ Megismertem egy csajt a turnén…, a neve Lyn-Z! Nagyon szeretem. Már el is vettem! Csak még nem meséltem róla. Most nagyon piás vagyok, ünneplünk!”
- Na de nagyi! Ha elvette a csajt, akkor vagy elváltak, vagy el se vette! –förmedek fel.
- Ez hogy jön ide?
- Úgy, hogy te nem leszel áruló, nem csalhatja veled a lányt!
- Az utóbbi! Na de ez is mindjárt kiderül! Szóval, …
…
„ Jó Lyn-Z –vel, de nem a tökéletes. Megcsináltuk a következő vidit is, ami a Disenchanted lett. Mikey választotta. Asszem pont ide vág. Nekem nincsen másik felem, vagy ha van, nem e világra született. Nem fog ez sokáig tartani. Lyn-Z-vel.”
„ Megkaptuk a pihenőnket! Mindenki megy a maga útjára. Most két hónapig nem fogom látni a srácokat.”
„ Hosszú, nehéz búcsúzkodás… , így jellemezném. Nehéz elszakadni tőlük. Most is kitudja, hol vannak, mit csinálnak. Én nem tudok, és nem is akarok megszabadulni az érzéstől, jómagam is My Chemical Romance fan vagyok! Hiányoztok srácok! Szeretlek titeket!”
„ Lyn-Z szakított velem. Talált magának jobbat! Elmegyek messze, nagyon messze! …”
„A sztori: kinn ültem, és néztem a naplementét. Japánban voltam. És ott volt ő is. Így még soha, senki nem nézett rám. Ez a lány megragadott. Elveszem, úgy érzem ő az igazi…, valami ezt súgja. És ez a valami sem Lyn-Z-nél, sem Elizánál, sem pedig a többi lánynál nem volt ott! Ha valaki, akkor Te vagy az én párom! El foglak venni, érzem!”
„ Vissza N.Y. City-be nehéz, egy újabb album kezdete, minden számot róla írtam, szeretlek Amy!”
„ Milyen érzés lesz újra látni őket? Nem mondok sok mindent mi? Nem vagyok én olyan közvetlen ember. Te, aki olvasod e könyvet, biztos csak nevetsz rajtam. Elveszem, nem veszem. Összejöttünk, szakítottunk. Jó zenélni, de néha fáj. Új album, új klip. … Mindent csak tömören! De tényleg ilyen felszínes lennék?”
…
„ Vége a bandának, ebből nem lesz kiút! Eddig tartott! Köszönöm ezt a tíz évet nektek srácok! Hát, elég kerekre sikeredett. Bevallom, most sírok!
Bob Bryar -dobok
Ray Toro -gitár
Frank Iero -gitár
Mikey Way -basszusgitár
Köszönök mindent!”
„ Magyarázkodásnak itt nincs helye! Miért rontanám el az egészet? Ennek így kellett lennie! Vége, a sajtó úgy is majd megírja miért! De ők is csak találgatnak, az igazi titok bennünk van. Mélyen elbújva, … nem áruljuk el most, talán egyszer, majd újra összeállunk, de most vége! Érdekes, több millió ember sír otthon, miközben e négy betű elhagyta a szánkat.
-V-É-G-E-”
…
„ Nem vagyok boldog a banda nélkül, viszont boldog vagyok Amy-vel! Elvettem! Holnap elmegyünk New York-ba, a banda ügyébe. Elviszem Amy-t, Mikey pedig hozza Alicia-t. Találkozunk majd Frank-el, Bob-bal, Ray-jel …, izgulok!”
…
„ Úgy néz ki újra együtt? Aláírtuk a papírokat, újra együtt az McR fél év kihagyás után. Életemben nem voltam még ilyen boldog, már csak egy gyerek kellene.”
„ Itt vagyunk a szállodába, hajnalban indulunk vissza Jersey-be, aztán rá egy hétre újra vissza ide. Jönnek a felvételek, kezdődik minden elölről. Erre vártam.”
„ Az álmom, hogy eljussak idáig, beteljesült. Most is valami furcsát érzek, itt legbelül, nem tudom honnan jön az érzés, de jön. Had meséljek nektek az érzésimről;”
„Frank Iero!
Köszönök neked mindent, te vagy a legjobb barátom. Hatalmas szíved van, és bárkit képes vagy beengedni, és köszönöm, hogy engem is beengedtél. Ne törődj azzal, mit mondanak mások kettőnkről, én soha nem felejtem el azt a beszélgetést. A szavaid mélyen belém vésődtek. Vigyázz magadra, és azokra, akiket szeretsz!”
„Bob Bryar!
Te egy nagyszerű ember vagy. Önzetlen, és ez akkor mutatkozott meg, amikor csatlakoztál a My Chemical Rommance-hoz, és megmenteted a bandát! Nem ígértünk mi semmit sem. Sem hírnevet, sem jól fizető állást. Bár neked mindkettőből jutott. Ennek ellenére felálltál, és minden kockázatot vállaltál. Beleugrottál a bizonytalanba…! Remélem nem bántad meg. Sokat köszönhetek neked, megmentettél. Köszönöm barátom!”
„Ray Toro!
Már zöldfülűként is ismertelek. Igen, te, a csendes zseni. Az a legbiztosabb, hogy az összes MyChem számba te leheltél életet! Sosem az érdekelt, hogy rock sztár lehess, hanem az, hogy zenélhess! Ezt viszont tiszta szívből, és beleadással tetted! Köszönöm, hogy megneveltél, és néha seggbe rúgtál, és megmutattad a helyes utat! Köszönök mindent!”
„Mikey Way! Most hogy szóljak hozzád? Mint egy jó barát, vagy mint egy gondoskodó báty? Hát mindkettő. Nem csak a testvérem vagy, de jó barátom is. Sokkal több vagy, mint amire tartod magad! Guríts le egy önbizalom koktélt, állj ki a színpadra, és tedd oda a Mikey stílust! Tudod, azt, amit nekem szoktál mutatni. Sok mindenben inspiráltál engem. Néha pedig te vigyáztál rám! Nagyon szeretlek! Kösz mindent Öcsi!”
„ Majd még írok! Csók nektek!”
A nagyi lassan csukta be a könyvet. Közben megint könnyeket hullatott.
- Miért nem olvasod?
- Ez volt az utolsó bejegyzés.
- Valamit megérezhetett, olyan mintha búcsúzkodott volna.
És sírt, ahogy én is. Oda álltam az ablakhoz, és csak úgy bámultam kifelé. Mikor már mindketten kezdtünk lenyugodni, újra odaléptem hozzá. Megfogtam a kezét, és megpusziltam a kézfejét.
- Most meg mit csinálsz? –kérdi tőlem.
- Én csak megpusziltam a kezed. Tudatni akartam, hogy nem vagy egyedül. Miért kérded?
- Gerard is mindig ezt csinálta. Néha csak feküdtünk egymás mellett, és kacagtunk. Aztán meg énekelt nekem, és megpuszilta a kézfejem.
- Nagyon hasonlítok rá?
- Hátborzongatóan! Néha már a cselekedeteid is ugyanazok, mint ami neki volt. Jó ember volt, és te is az vagy!
- Miért? Úgy értem miért költöztél el Jersey- ből?
- Mert fájt már az, hogy ott kell lennem. Minden ő rá emlékeztetett. Na meg sokan zaklattak! Tudod, én árvaházban nevelkedtem. A tudat, hogy Gerard-al családot alapíthatok, … örültem neki. Aztán ő itt hagyott. Én meg megint egyedül maradtam, és elakartam menekülni. Lehet nem tettem jól, de akkor ezt láttam jónak. Donna és Donald maradásra akartak rávenni, de nem tettem.
- Ők kik?
- A papa szülei. A temetésen teljesen ki voltak borulva. Mindkét fiúkat egyszerre elveszteni. Nehéz volt nekik, de azóta már ők, négyen, valahol együtt vannak.
- Meg Ray!
- Igen!
- Nagyi, apa miért nem találkozott még Frank-el, vagy Bob-bal, vagy Ray-jel?
- Nem tudom.
- Én szeretnék! Mármint találkozni Bob-bal, meg Frank-el! Kíváncsi vagyok rájuk.
- Rendben, akkor meglátogatjuk őket!
- Ja, van itt még egy-két holmi. –mondta a nagyi, és kiment érte a folyósóra.
- Ez még a padláson volt, nézegesd őket!
Nagyon sok minden volt ott. Egy halom cd, papírfecnik, kották… Ennyi maradt belőle!
Akkor, ott eldöntöttem, hogy folytatom a vastag könyvet! Lehet, hogy rosszul cselekedtem, de mintha nem én irányítottam volna a gondolataimat, és a kezem.
„ A nevem Gerard James Way! 13 éves vagyok. Tegnap tudtam meg, hogy létezett egy ember. Létezett egy énekes, aki az én nagyapám. Idő előtt ment el, így nem ismerhettem meg. Már sok felvételt megnéztem róla. Klipek, interjúk, stb.”
„ Most is előttem van az arcod! Miért nem ismerhetlek? Miért nem vagy itt velem? Tovább kellene adnod azokat a tapasztalatokat, amiket a sok év alatt gyűjtöttél! A nyomdokaidba fogok lépni, és büszke leszel rám! Ha látsz, és értesz, akkor segíts nekem! Szeretlek!”
…
„ Mindjárt indulunk Jersey-be! Nagyon izgatott vagyok! Meglátogatjuk majd Frank-et, és odaköltözünk, ahol te felnőttél.”
És elindultunk.
Fura lesz megszokni azt, hogy még a közlekedés is fordítva van! Itt minden más. Itt minden olyan piszkos, és durva! Ez vagy te New Jersey!
Ahogy végig sétáltam az utcán, szinte láttam azt, ahogy a nagypapa, és Mikey bácsi szaladgálnak, és bicikliznek. És ahogy utánuk kiabál Donna néni, a Way asszony: Gerard Arthur Way, Michael James Way, azonnal gyertek ide! Ez már hagyomány a Way-éknél.
És beléptem a házba. Külön kértem, hogy az én szobám, hadd legyen az, ami a papáé volt. A dédnagyszüleim halála után egy McR fan vette mag a házat, és mindent úgy hagyott, ahogy ott volt. Végig borsóztam. –Állítólag, ha valaki borsózik, akkor szellemek járnak körülötte. Paráltam a tudattól! Aztán felmentem a szobámba.
Szia Nagypapa, tudom hogy itt vagy! Örülsz neki, hogy itt vagyunk? Apa is örül ám, nem mutatja, de én tudom. És a nagyi nem azért sír, mert rossz történik vele, pont ellenkezőleg! Mindannyian örülünk, hogy itt lehetünk! Szeretlek!
Aztán kipakoltam a hangfalakat, és beraktam az egyik cd-jüket. A gitáromat is hozzá csatlakozattam, és játszani kezdtem. Nem érdekelt, ki hallja, vagy ki nem, én nekik játszottam. Aztán csengetésre lettem figyelmes.
Már jönnek is a szomszédok, hogy halkítsam le?
Lehalkítottam magamtól.
Aztán fél órára rá belépett a szobámba egy alacsony bácsi. Kikapcsoltam mindent, a gitárt pedig leraktam. Nem tudom honnan jött ez ismét, de csak ennyit mondtam:
- Frank?
- Gerard?
És odaszaladtam hozzá. Megöleltem, és csak nézett rám.
- Nagyon hasonlítasz a nagyapádra. –mondta, és zöldes barna szemeiből könny jött. Neki is. Mennyi embert megringat Gerard Arthur Way emléke …, tényleg jó ember volt! Már Frank bácsi sem úgy nézett ki, mint a képeken. Feszes, ívelt szemöldöke leereszkedett. De belül ugyanaz a tűz égett. Láttam magam előtt, ahogy beugrik a tömegbe. És én is csak sírni tudtam, ismét.
- Mesélj nekem róla!
- Az hosszú lesz!
- Én rá érek! És te?
- Én is! – leült, és az ölébe rakott. Kósza tincsimet elhúzta a szemem elől.
–Hú, kiborsóztam! –közli.
- Igen! Azért mert Ő is itt van!
- Akkor jó, szeretném, hogy hallja azt, amit mondok! Szóval mindennek már több mint 40 éve. A nagypapád mindig egy pörgős kreatív ember volt. Nagyon sokat küzdött a bandáért, amiért én büszke vagyok rá! Voltak idők, bevallom, amikor sokat veszekedtünk, mégis inkább olyan képek születtek, amiken öleljük egymást. Ő volt a legjobb barátom. Nagyon jó ember. …
Halottam, az előbb gitároztál, mutass nekem valamit!
- Jó! Sok videót néztem ám rólatok. És elolvastam a papa naplóját! Ő is nagyon szeretett téged!
- Napló? Megnézhetem?
- Igen, végülis Neked is üzent!
És elkezdte olvasni…, én meg gitározni, és énekelni kezdtem. Ismét a Cancer-t.
Nagyon sírt. Tudom, másról nincs is szó, mint sírásról, de az ilyennek kikell jönnie.
Ahogy a neki szóló részeket olvasta egyszerre mosoly ült az arcára. Boldog voltam tőle, hogy tudtam neki mutatni valami újat a Gerard Arthur Way-ből!
Miután elolvasta, megkért, hogy menjek át vele hozzájuk, be akart mutatni valakiknek. Hát belementem. Anyuék is jöttek velünk. A nagyi és Frank annyi mindenről beszélgettek. Jó volt őket együtt látni. Igaz csak egy közös témájuk volt, de az kimeríthetetlen.
Mikor odaértünk, csak egy ember volt ismerős.
Bob bácsi.
Megöleltem. Mindenki meg volt botránkozva, mennyire hasonlítok rá, a nagyapámra. Elég kellemetlen volt a sok furcsáló tekintet.
- Gyere kicsi Gee, bemutatlak valakinek. Ő itt az unokám, Chris . –mutatott be Frank.
- Hello, Chris vagyok, tizenöt éves.
- Hello, én pedig Gerard tizenhárom éves.
Utána pedig Bob bácsi unokáját mutatták be. Az ő neve Brian volt, és ő csak kilenc éves volt. Nah, meg ott volt, akire nem számítottam. Göndör haja volt, pont mint a papájának. Ő volt Bill, és ő tízéves. Mind a négyen kiszaladtunk az udvarra, és elkezdtünk beszélgetni!
- Ti tudjátok, hogy kik voltak a mi nagyszüleink?
- Igen! Rock sztárok! –mondta Brian.
- My Chemical Romance, még ma is ismert banda! –szólt közbe Chris.
- Ti tanultatok zenélni? Én például kiválóan gitározok. –dicsekedtem.
- Ja, engem a papa szokott tanítani dobolni. Azt mondta elég jól megy. Meg ez nálunk öröklődik, apám is jó dobos –suttogta Brian.
- És te Bill?
- Már meghalt a papa, de amikor mentem hozzá, mindig mesélt az McR-ről, és akkor mindig tanítgatott gitározni.
- Valaki énekelni? –kérdem. Vízszintesen csóváló fejek merednek rám. - Az kár, simán alapíthatnánk egy zenekart. De sajna nincs énekesünk.
- Már hogy ne lenne! Itt vagy te! –mutatott rám Chris.
- Én? Én gitározni tudok, én még nem gondoltam olyasmire, hogy énekeljek!
- Holnap, nálam délután ötkor. Benn a garázsban. Megtartjuk az első próbát. Mindenkinek jó? –kérdi Bill.
- Jó, oké. –vágta rá Chris.
- Mit éneklünk? –érdeklődött Brian?
- Hát McR dalokat, aztán majd megmutatjuk anyuéknak. –tanácsoltam.
- Akkor, holnap ötkor nálam!
Boldogan tértem aznap este aludni. Abban az ágyban alszom, amiben valaha ő aludt. Én sem látok semmit sem a szobámban, a kicsi ablak miatt.
Másnap reggel izgatottan keltem fel. Délelőtt kipakoltam a cuccaim, és vártam már a délutánt.
„ Halihó, ma lesz az első próbánk a bandával. Nagyon örülök. Sokat gondolkodtam a banda nevén. … Your Chemical Romance? .... esetleg Reminiscence ( a múlt felidézése).
Igen, azt hiszen ez lesz. Majd megbeszélem a srácokkal.”
„Brian Bryar –dobok.
Chris Iero –gitár.
Bill Toro –gitár.
Gerard Way –gitár, ének.”
„Jó lenne, ha lenne Mikey bácsinak egy unokája. Mondjuk ahhoz gyerek is kellett volna. Jajj, de izgulok, remélem, büszkék vagytok ránk!”
És eljött a délután is. Minden remek volt. Jól mentek a dolgok! Büszke vagyok magunkra.
…
„ Már három hónapja zenélek együtt a srácokkal. Mindjárt karácsony, és ott mutatjuk meg magunkat. A Reminiscence első fellépése lesz ez. Tök para!”
- Boldog karácsonyt! –kívánta egymásnak mindenki. Sokan voltunk. Ray gyerekei, unokája. Frank bácsi, gyereke, unokája. Bob bácsi, a gyerekei, és unokái. És mi. Anya, apa, nagyi. Nah persze egy kép a kandalló felett, amin azt McR volt. Megvacsoráztunk, utána pedig kihívtunk mindenkit a garázshoz.
- Mi folyik itt? –kérdezi Frank bácsi.
Aztán megszólalt a gitár hang. A Helena-t játszottuk. Elkezdődött, én pedig gitározni, és énekelni kezdtem.
Long ago
Just like the hearse, you die to get in again
We are so far from you
…
A villany felkapcsolódott, mi pedig csak játszottunk. A szüleink, nagyszüleink büszkék voltak ránk. Aztán pont akkor eleredt a hó. Ezt a nagypapa rendezte így.
„Mindennek már tíz éve.
Soha nem lett a Reminiscence-nak olyan híre, mint a
My Chemical Romance-nak.
Néha még most is fellépünk,
de csak itt Jersey-ben, és azon belül is csak egy helyen…
2051.-ben, egy csarnok épült itt Belleville-ben,
amit Frank bácsi nyitott meg, … ezt már csak ő élhette meg.
Azóta már ő is elhunyt. Újra együtt a banda, odafenn, az égben.
Szóval ez a csarnok az Ő tiszteletükre épült, az McR ötvenedik évfordulója alkalmából.
Még ma is rengeteg rajongó jön el az McR szentélybe, és könnyezve emlékeznek azokra az időkre, amiket csak felvételeken, vagy a szerencsések élőbe láthattak.
Ezzel is bebizonyítva, hogy a MY CHEMICAL ROMANCE halhatatlan.”
2001-2053
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018