Gerard Way jelenleg igazi érzelmi-változáshullámon megy át. Az album és a turné kimagaslóan sikeres, és szeptember közepén Amerikában végre megjelenik a képregénye, az Umbrella Academy. A Rockoon! Koppenhágában találkozott a My Chemical Romance énekesével – egy nappal a Roskilde Festival-i fellépésük előtt.

Rockoon: Gerard, van egy pihenőnapod itt, a dán fővárosban. Van jobb dolgod, mint egész este a szobádban gubbasztani?

Gerard: Persze! Csak szar az időjárás. Egész nap szakad az eső, úgyhogy nem volt más választásom…

R.: Jelenleg ti vagytok a fő fellépők az összes fontosabb fesztiválon és úgy látszik, egész jól bírjátok. Mesélnél a tapasztalataidról?

GW.: Igen, és ettől mind vidámak vagyunk. Most végre mozgásban vagyunk, mindenhol turnézunk, ahol akartunk. Minden nap új embereket ismerünk meg, olyan országokba látogatunk, ahol még sohasem voltunk, és óriási műsort csinálunk. Ez egyszerűen őrület!

R.: Ez úgy hangzik, mint egy valóra vált álom…

GW.: És az is!

R.: Van valami magyarázat arra, hogy miért vagytok ennyire sikeresek?

GW.: Nos, a banda a szóbeli népszerűsítésen alapul (???). Ezen kívül az utóbbi pár évben hihetetlenül sokat turnéztunk, és egyes országokban valóban gyakran játszottunk – Nagy-Britanniában, Németországban, Ausztráliában és Japánban… Így elterjedt, hogy milyen jók vagyunk élőben. És a The Black Parade mint album ehhez nagyban hozzájárult.

R.: A lemez színpadiasságát el akarjátok vinni koncertekre is?

GW.: Néhol már megtettük, főképp az USA-ban és Angliában. Amink a kezdetben volt, az eredeti ötlet, létrejött: felépült egy város, ami mintha egy Fritz Lang filmből lenne – teljesen fekete-fehéren. Tökéletesen működött. Ezért úgy gondoltuk, mindenhol, ahol elég híresek vagyunk, ahhoz, hogy ezt magunkkal vigyük, visszük is. Csak elég emberre volt szükségünk, hogy finanszírozni tudjuk, mert ez eléggé drága dolog…

R.: Lehetséges, hogy ezt a produkciót mi is láthassuk (itt nálunk) – legkésőbb ősszel amikor Düsseldorfba utaztok?

GW.: Igen, és már nagyon várjuk, mert Németország egy nagyon kedves hely számunkra. A Rock am Ring-nél éreztem, hogy ez határozottan egy fordulópont nekünk, mert még sosem játszottunk ennyi ember előtt – ilyen sok lelkes ember előtt. Úgy éreztem, hogy ezek az emberek teljesen mellettünk állnak… hihetetlen érzés.

R.: Ismertetek meg a turné alatt különleges embereket? Például olyan bandát, akivel már régóta találkozni akartatok?

GW.: Egyik este találkoztunk először Chad Smith-szel az RHCP-ből – meghívott minket a németországi turnéjuk előzenekarának, és tegnap a 30000-es közönségük előtt léptünk fel Dresden-ben. Őrület! Állítólag Chad már korábban meg akart kérni minket. Nagy megtiszteltetés volt. Kb. 20 percig lógtunk vele, és aztán megkérdezte, hogy eljátszhatja-e nekünk a Teenagers-t. És megtette. Lenyűgöző volt, jól szórakoztunk. Roppant pozitív kisugárzása van. És mindig jó olyan valakivel találkozni, aki ilyen régóta van egy bandában. Aztán velünk is eljátszotta a Teenagers-t, és nagyon klassz volt.

R.: És mi van a tervezett Liza Minelli-s duettel, ami az albumon hallható? Adtátok már elő koncerten?

GW.: Tulajdonképpen már gondoltam rá, de még nem sikerült összehozni. Valószínűleg egyszer összejön majd, ha a New York-i Madison Square Garden-ben vendégeskedünk. Akkor majd rögtön felhívom, és megkérdezem, hogy nem akar-e velünk fellépni. Ez sajnos még nem jött össze ? . Nagyon szerettem volna jobban megismerni őt. Jó barátok lehetnénk.

R.: Na és mi van az olyan bandákkal mint a Fall Out Boy, a Panic! At The Disco vagy a Taking Back Sunday? Találkoztatok már – vagy talán össze is barátkoztatok?

GW.: Szeretem a FOB-t. Pont annyira mint a TBS-t, velük igazán jól összebarátkoztunk. A PATD-val is találkoztunk már néhányszor – abszolút aranyosak. A FOB-t évekkel ezelőtt ismertük meg a Warped Tour keretében és ők is igazán aranyos fiatalok (?) . Patrikkal jöttem ki a legjobban. Nagyon tehetséges fickó. Csak szeret más zenét szerezni, mint én. A vicces benne az, hogy amikor nem FOB számokat ír, akkor is zenél, de valami teljesen más stílusban. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, megjegyzésre méltó (nevet)

R.: Gyakorlottak vagytok abban, hogy minden nap más szállodában alszotok. Hogyan jellemeznéd egy „turnés” hétköznapotokat?

GW.: Általában kihasználjuk, hogy van egy szabad napunk, és intenzíven töltjük. Ha az idő megengedi, kimegyek, és felfedezem a várost, ahol éppen vagyunk.