December 21. Karácsonyi szünet előtt.

Elég sokáig maradtam benn a suliban és már sötét volt a kémia szertárban. Beléptem, nyitva volt az ajtó (és ez furcsa volt, mert általában bezárják, főleg ilyen későn,) felkapcsoltam a villanyt. Aztán elfordultam és hirtelen ismét sötét lett. Megijedtem, és felkiáltottam:

-Ki kapcsolta le a villanyt?

De nem válaszolt senki. Balra néztem ott állt a csontváz, amit az osztálytársaim Csonti Johnnynak hívnak, habár az eredeti neve Samu. Gondoltam, hogy biztos nem ő volt az. Ismét jobbra néztem, de senki nem volt ott. Majd balra. A csontváz mellet egy óriási kétajtós szekrény állt, nyitva volt az ajtaja, alatta, pedig két lábat láttam. Fekete Etnies cipő volt rajta fehér fűzővel és szintén fehér E jellel.

-Te meg ki vagy?- kérdeztem.

A srác kilépett az ajtó mögül, (fekete répanaci, fehér póló, fekete pulcsi, fémszegecses öv volt rajta és csodálatos fekete haja volt).

-Nyugi, nem bántalak vagy ilyesmi. –mondta az ismeretlen.

Én még mindig rémülten: - De te ki vagy és mit keresel itt?

-Gerard Way vagyok és kutakodom a szekrényben. És nem találom ezt az izét, na mindegy. És téged hogy hívnak?

-Lexynek. De mit kerestél?

-Semmit, már nem aktuális.

-De sötétben hogy tudsz keresgélni?! Nem csodálom, hogy nem találod…

Eközben a gyönyörű zöld szemeivel (amik úgy sugároztak, mint valami nukleáris anyag) olyan aranyosan nézett rám, hogy kirázott a hideg. De aztán rájöttem, hogy nem csak attól rázott ki a hideg, ahogy nézett, hanem attól, hogy már10 perce kikapcsolták a fűtést és rohadt hideg lett.

-Nem fázol? –kérdezte tőlem.

-De. Nem akarsz átmenni a könyvtárba?- és értette a célzást, mert tudta, hogy a könyvtárban van egy nagyon kényelmes ülőgarnitúra. Két fotellel és egy dívánnyal, de minket nem a fotelek izgattak.

-De, szívesen.- és megfogta a kezem, majd magávalhúzott. A könyvtár a kémia szertárból nyílt, fogalmam sincs miért. Na, szóval bementünk, Gerard leült, én el akartam sétálni mellette, de megfogta a kezem (ismét) és valahogy az ölébe rántott, majd megcsókolt. Én erre:

-Ezt miért kaptam?

-Mert gyönyörű vagy és nagyon régóta tetszel nekem.- válaszolt.

-De én még egyszer sem láttalak téged. (ahhoz képest, hogy már három hete tart a suli)

-Tudom. A kocsimból szoktalak nézni, kint szoktál állni a buszmegállóban. De nem mertelek megszólítani, úgysem ültél volna be a mellém, de így, hogy tudod, egy iskolába járunk…

… legközelebb felveszlek. Amióta megláttalak az évnyitón, azóta tetszel.

-Rendben. Amúgy nekem is tetszel, ez kölcsönös.

Majd ismét megcsókolt, de nem egyszerű szájrapuszi volt, mint amit előtte adott. Bár az is nagyon tetszett, de ez tovább tartott és nyelves volt, kb. 10 percig így voltunk és simogatta a hajam, meg tapiztuk egymást. Nagyon jó volt, habár csak 20 perce ismertem. Egyszer csak kattogást hallottam.

-Mi a franc volt ez?

-Basszus, bezárták az ajtót. Így nem tudunk kimenni. De tudod mit?

-Na, mit?- kérdeztem vigyorogva.

-Én személy szerint nem is bánom.- mosolygott rám, ismét megcsókolt. Két smár között kinyögtem, hogy: Én se.

-Már nem is fázol, ugye?

-Hát nem, és te?

-Ilyen körülmények között, viccelsz?

Aztán még egy darabig ébren voltunk, majd elaludtunk.

Reggel nyílik az ajtó. Előtte hangos kattogás. Benyitott a könyvtáros nő. Én felriadtam, Gerard mellől, vagy inkább Gerardról. Mert rajta feküdtem. Nagyon ciki volt a helyzet…tiszta vörös lettem.

A nő mellett ott állt a kémia tanárom, aki mellesleg férfi.

-Na, a Way gyerek már megint csinálja a fesztivált…-mondta kolléganőjének Mr. Brown.

-Mr. Way ismét a gólyákat hálózza be, mint tavaly?!- kérdezte mosolyogva a könyvtáros.

-Alexandra, maga meg mit keres itt?- nézett rám Brown nagyon meglepődve.

Fogtam a táskám és kirohanta a helyiségből. Gerard meg utánam.

-Na, Lexy, nem vársz meg?

-Mi volt ez a duma a gólyákról? Mi? Csak le akarsz fektetni?

-Nem, ez nem igaz. Mrs. Cutsnak az a mániája, hogy csak elsős lányokkal járok.

-Mért hánnyal kavartál tavaly?

-Hárommal, talán zavar?

-Nem, hagyjuk. -megfordultam és ott akartam hagyni őt.

Eközben nyüzsgött a folyosó a tanulóktól. Gerard megfogta a kezem, visszarántott és lesmárolt az egész diáksereg láttára. Akik addig beszélgettek, azok azonnal abbahagyták, és tátott szájjal néztek ránk. Majd hangosan, szinte egyszerre elkezdett mindenki tapsolni. Mert mint kiderült egy fagyöngy csokor alatt álltunk. Olyan szép volt…

-Szerintem eleget voltunk a suliban, lóghatnánk.- mondta Gerard. Majd hozzábújtam és azt mondtam:

-Olyan rossz vagy, és engem is beleviszel a rosszba.- mosolyogtam rá.- felőlem mehetünk.

Aznap délelőtt megnéztünk egy horrorfilmet a moziban, majd sétáltunk a temetőben és döglött halakat néztünk a park kis tavának tetején. Olyan romantikus volt. Majd Gerard magszólalt:

-El kell mondanom valamit.

-Mondd csak. Hallgatom.

-Tegnap a kémiaszertárban a kémia dolgozat kérdéseit kerestem.

-És azt hitted meggyűlöllek ezért? Én is csináltam már ilyet.

-Akkor jó.- mondta és megcsókolt a tó melletti elrohadt fapadon.- Amúgy mondtam már, hogy van egy együttesem?

-Igen? És mi a nevetek?

-My Chemical Romance. Én vagyok az énekes, egyszer eljöhetnél megnézni minket.

-Persze. Tudsz gitározni is?

-Aha, ha akarod, megtaníthatlak.

-Viccelsz, persze, hogy akarom.

-Mondjuk most? Két utcára lakom innen, lehozom a gitárt. Felkísérsz érte, nincs otthon senki.(rámkacsintott) De otthon is ’’tanulhatunk’’.

Kézenfogtam, felálltam és megkérdeztem:

-Hol is laktok?

-Arra.

Egy nagyon aranyos kis házban laktak fehér tornáccal. Bementünk és nappaliban egy kandalló volt mellette egy óriási karácsonyfa. A kandallón zoknik lógtak és a tetején családi képek voltak.

-Ők itt a szüleim: Donna és Donald.

-Nagyon hasonlítasz apukádra.- mondtam.

-Ez itt meg az öcsém, Mikey, a kis taknyos. Ő az együttes basszerosa.

-Ő kicsoda?- kérdeztem egy idős hölgyre mutatva.

- A mi drága Elena nagyink. Gyere, erre van a szobám.- mondta és felcipelt egy szűk lépcsőn.

Egy sötét kis lyuk volt, de nagyon tetszett. Először az orromig sem láttam, majd felkapcsoltam a villanyt, végig simítva a falat valahogy megtaláltam a kapcsolót.

Majd megszólalt Gerard:

-Inkább ne, gyújtok gyertyát, jó?

-Miért? Fényiszonyod van???

-Mondhatjuk úgy is. Vámpír vagyok! (és elkezdte szívni a nyakam)

-Nekem igazából mindegy…

Majd szorosan megölelt, megcsókolt és ledöntött az ágyra! Amikor ismét bezavart valami a képbe. Benyitott az öccse, Gee pedig rajtam feküdt. Először azt hittem, hogy ez biztos valami nagy esemény itt náluk, de nem.

-Gerard, te férfiállat, már megint hozod a csajaidat?- mondta Mikey.

-Biztos te vagy Mikey, ugye?- kérdeztem a sráctól.

-Jah és te?

-Lexy vagyok.

-Ok.

Azzal kiment a szobából. És Gerard utána ordított:

Valami zörgött Gerard zsebében: egy gumit húzott elő.

-Nem fekszem le veled, ugye tudod?

-De miért nem?

-Mert nem vagyok olyan.

Fogtam magam és kimentem a szobából, majd le a lépcsőn és ki a házból. És becsaptam magam után az ajtót.

-Lexy, Lexy, hova mész? Várj már meg!

-Nem, Gee! Ne is gyere utánam!

-De szeretlek!

-Én meg nem!!!- bár tudtam, hogy hazudok. Mentem tovább.

Másnap a suliban: Mindenki csodálkozott, hogy hol van mellőlem Gerard. Én, pedig úgy tettem, mintha nem tudnék róla, hogy mindenki bámul. Egyszer csak valami zenét hallottam. Befordultam a tornaterembe.

Valami ordítós szöveg volt, de Gee énekelte. Az öccse is ott áll mellette.

Hideg van, úgy fázom

A szívemet nem találom.

Mert elvetted

És összetörted.

Nem akarok mást, csak téged!

Ez a szerelemtűz úgy éget.

Bocsáss meg nekem,

Bocsáss meg édesem!

Ezután üvöltött egyet és leugrott a színpadról, odasétált hozzám, letérdelt és azt mondta:

-Hozzám jössz feleségül? De komolyan!

-Most viccelsz velem? (egy nagyon szép fekete köves gyűrűt tartott elém)

-Nem. Ez halálosan komoly.

-Persze.- mondtam meglepődve.

Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, és hangosan azt mondta:

-Én is szeretlek!- mondtam neki.

-És lesz húsz gyerekünk! És elszökünk, ne keressetek!- megragadta a karom és annyit mondott a többieknek:

-Nem várunk titeket az esküvőn!

Majd az addigra összegyűlt emberek tapsolni kezdtek és sok sikert kívántak nekünk.

Terhes lettem, született 3 gyerekünk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Szerelem első látásra…

Gerard & Lexy = Love 4ever