Egy ódon, 2-3száz éves kastély állt előttük. Egy emelete volt, plusz a tetőterek. Az előtér tetejét oszlopok tartották. Az oszlopokon rózsa, a falakon borostyán futott. Gyönyörű, hatalmas fa ajtaja volt, oroszlános kopogtatóval.

A házat erdők, mocsarak, tavak, nádasok övezték. A táj és az épület így, együtt nyújtott csak igazán lélegzetelállító látványt.

Amy elindult a bejárathoz egy (kód)kártyával a kezében. Lehúzta az egyik oszlopon, és a nagy ajtó kinyílt.

- Nos, nem minden az, aminek látszik. - Gerard bólogatott. Közben a többiek is előmásztak nagy álmosan.

- Mi ez a hely Tomi? - kérdezte Mikey ásítva.

- Amy kastélya. Igazából, még én is most vagyok itt először. De sokat mesélt már róla.

- Olyan, mint valami kísértettanya. 

- Akkor mondd ezt, ha már belülről is láttad… akkor a horrorárium lesz. - nevetett, és elindult befelé.

A nő ez alatt bevitte a buszt a garázsba.

A fiúk összenéztek, majd bementek.

Amy már velük szembe jött.

- Srácok, leraktam a járgány. A folyosó végén balra. Vigyétek fel a cuccaitokat a vendégszobákba. Tomi, segíts nekik… Én addig felmegyek a vezérlőbe. - ezzel elindult felfelé a bejárattal szemben lévő nagy lépcsőn. Az emeleti falak teli voltak furcsa, freskókkal.

A vezérlő Amy szobájából nyílt egy rejtekajtón keresztül. Kis helyiség volt, számítógépekkel és monitoros fallal. A generátor is itt kapott helyet. A lány elindította, ezután leült az egyik gép elé. Lefuttatott néhány ellenőrző programot, aztán bekapcsolta a térfigyelőket.

Tamás megmutatta a srácoknak a vendégszobákat az emeleten. Mindenki választott magának helyet, aztán felhozták a fontosabb dolgokat.

Amy is megérkezett.

- Mindjárt lesz áram. Szobák megvannak?

- Meg.

- Holmik?

- Azok is.

- Jól van Tomi. - odafordult Gerardékhoz - Akkor így mindannyian egy emeleten vagyunk. Ha valami kell, az én szobám itt van szemben.

Ezután ’csendes pihenő’ következett. Mindenki bevonult a helyére. Bob, Ray, Mikey, Franky és Tomi is aludt. G viszont a folyosón mászkált a falakat bámulva. Aztán benyitott Amyhez.

- Szia, nem zavarok?

- Nem. Gyere csak. - a nő az ágyon ült, és ruhákat pakolt egy táskába.

- Már megyünk is?

- Nem, csak sosem tudhatod, mikor kell újra kapkodva távoznod.

- Azon gondolkodtam, amit a kocsiban mondtál. - leült Amy mellé - szerintem ez a kastély kívül is, belül is szép. És ezek a bizarr freskók…

- Tetszenek?

- Igen, de biztos nem korabeliek. - nevettek.

- Nem. Nem azok. Egy barátommal csináltuk őket.

- Nagyon királyak. Ööö… az első vámpír legendája. Ugye?

- Igen.

- Azt hittem nem kedveled a vámpírokat.

- Hát… ez így nem egészen igaz. Egy-kettővel azért jóban vagyok.

- Hogy-hogy?

- Nem úgy kell elképzelni őket, mint egy csorda vérszomjas fenevadat. Csapatokba verődve, klánokban, nemzetségekben élnek… Az egyik nemzetség királynőjét én juttattam trónra.

- Ezt hogy hoztad össze? - kérdezte G meglepetten.

- Kb. három éve történt. Már régóta fájt a fogam a királyukra. Ő irtotta ki a családomat… Hallottam, hogy lázadás tört ki a nemzetségében. Gondoltam, most itt az alkalom. Egyedül úgy sem győzhetném le. - elővette a cigijét - Kérsz?

- Persze. Köszi. - rágyújtottak.

- Szóval, a lázadókhoz csapódtam. A vezetőjük egy seggfej volt, de az egyik csajszival egészen jól összehaverkodtam… Nagy csatákat vívtunk karddal, pisztollyal, testtel. Hullottunk, mint a legyek… Végül is mi győztünk, de a király megölte a vezérünket és elmenekült. Aztán a dolgok úgy estek, hogy én kerültem volna a helyére.

- Miért nem maradtál?

- Áh, én nem vagyok közéjük való, és nem érdekelt. Bosszúra vágytam. De az a csaj, Dúlszi alkalmas lett volna. Így hát egyszerűen trónra tettem, aztán leléptem. - G elgondolkodott. Furcsa volt neki ilyen dolgokat hallani. - Hogy van a karod?

- Köszi, már jobban.

- Hadd nézzem.

- Nem kell. - a nő szigorúan nézett rá. - Na jó. - levette a pulóverét.

- Uhh, átvérzett. Le kell cserélni, hol van Tomi? - kérdezte Amy kicsit idegesen.

- Alszik.

- Basszus. - felállt. - Maradj itt, mindjárt jövök.

Pár perc múlva megjelent kezében az elsősegélyládával, és egy üvegcsével.

- Mi az a zöld trutyi? - érdeklődött Gerard.

- Gyógyszer. De nyugi nem kell megenned, vagy ilyesmi.

- Akkor jó.

- Régi japán recept. - levágta a kötést. G meglátta sebét.

- Őrület, hogy mire képes egy ilyen kis golyó.

- Az… - mondta Amy kicsit szomorúan, miközben ellátta a férfi karját.

- Mi a baj? - belenézett a nő szemébe.

- Aranyos vagy… - mondta egy fájdalmas mosollyal az arcán. - TG jár a fejemben, és amiket mondott. - bekente a sebet a trutyival. - A kulcsról, meg a festményről.

A férfi hallgatott.

- Berniből kiszedtem, hogy ez a kép Bécsben van. A hotelban.

- Én csak egy festményt láttam ott. Azt, ami a te szobádban van.

- Azon kívül még van ott egy-pár kép, de erről lesz szó. Nálam ez jöhet szóba.

- Hát, igen. Tulajdonképpen miről is szól? Mármint mi a története? Ha van neki.

- Nos, egy vámpír, és egy magasabb rendű démon.

- Magasabb rendű?!

- Igen. Erősebb mint a többi. Mondjuk a vezetőjük.

- Tehát egy démonkirály és egy vámpír. Nem lehet, hogy inkább egy dhampír?

- Nem tudom… A démont démoni külsővel ábrázolták.

- A másikat viszont nem. Tehát képben vagy.

Amy elgondolkozott.

- Az is fontos lehet, hogy bíbor színű vér csorog a dhampír ajkain.

- És legyőzte a démont.

- Kérdés, hogy előtte, vagy utána harapta-e meg.

- Vagy hogy azt a démont-e.

- De mindenképpen felsőbbrendű lény vére.

- A bíbor!

- A felsőbbrendűség, a nemesség jele. Úgy van… Nem csíp a kenőcs?

- Nem… Annyira.

A nő elmosolyodott.

- Menj, aludj egyet.

- Már kialudtam magam.

- Három óra alatt? Új rekord. De akkor is pihenj, úgy jobban hat a cucc… Én is alszom egyet. Amíg lehet.

- Jól van. - mondta Gerard, és elment.

A nő viszont nem aludt. Inkább átment a vezérlőbe. Figyelte a portát. Közben cigizett, és a festményen gondolkozott.

A doboz felét elszívta már, mikor homlokon csapta magát.

Shui bácsi történetei! Hogy én mekkora hülye vagyok! Végig itt volt az orrom előtt.

Pár óra múlva persze ő is kidőlt.

Egészen estig aludtak.

7 óra körül felébredt Bob. Lement a nappaliba. Ray egy nagy fotelben ült, gitározott. Mikey mellette a basszusgiárral.

- Hát a többiek? - kérdezte Bob álmosan.

- Frank elment valami piáért. - válaszolt Mikey.

- És Gerard?

- Még alszik. Máshoz pedig nem néztünk be.

- Miért, hozzám benéztetek?!

- Hozzád nem kellett. Még innen is hallani lehetett a horkolásodat. - Mikey és Ray nevetett.

- Az nevet, aki utoljára nevet. - felvett egy szendvicset az asztalról, és hozzávágta. Most ő nevetett. Mikey felállt, Bobra szegezve gyilkos tekintetét.

- Most véged.

Kergetőzni kezdtek. Franky belépett az ajtón az innivalókkal. Bob nem vette észre időben, és nekiszaladt. Az üdítők leestek.

Frank is beszéát. Most már visítva kergetőztek. 

A nagy lármára Gerard is lejött.

- Mi a francot csináltok?! - kérdezte a szemét dörzsölve.

- Semmit! - mondták egyszerre.

G kiment a konyhába, hogy valami harapnivalót keressen.

Nagyra nyíltak a szemei. Amy ott állt előtte egy szál törölközőben, vizes hajjal. Egy kenyeret vajazott.

- Heló! Csináltam pár szendvicset. Egyél. Felöltözöm, és rögtön jövök. Elmondom mire jutottam. - a nő kiment, de az ajtóból visszanézett. Egyenesen Gerard szemébe. A srác lélegzete is elállt.

Amy felment.

Gerard még mindig ugyan ott állt. Frank jelent meg a konyhába. Elvett egy szendvicset, és hátba veregette barátját.

- Hajrá, haver! Bejössz neki. - aztán visszament a nappaliba a zsákmánnyal..