Nagyon nagy szerencsém van a lakóhelyemet illetően,mivel itt nálunk mindig van valami ünnepség.olyankor a környékről,és még messzebbről is összegyűlnek az emberek,zenélnek,énekelnek,esznek-isznak,megnézik a felvonulást,és a hatalmas sátrakban bámulhatják a különböző kiállitásokat vagy az árusok dolgait.este pedig a nap legjobb része,a tüzijáték. mindenki leül a domboldalra,oda,ahonnan a leggyönyörűbb kilátás nyílik a tengerre,és csillogó szemmel nézik a gyönyörő fényeket.én igazábol az egész ünnepségben a tüzijátékot szeretem a legjobban.olyankor kiürül az egész tér,a sátrak még nincsenek lebontva,de már mind üres.senki sincs már ott,mindenki a tüzijátékot várja.olyankor egyedül sétálok a labirintus szerűen elrendezett sátrak között,és hallgatom,ahogy a mennydörgés hangerejével felrobbannak a tüzijáték petárdái.mindig egyedül megyek,mert beszélgetni nem lehetne a zajtól,viszont zavarna az álmodozásban.

azon a napon is igy tettem.mikor besötétedett,elindultam,hogy megnézzem,elmentek e már az emberek a sátraktól.pont jókor mentem,mert a tér már teljesen kiürült.ránéztem a templom elején díszelgő órára,már elmúlt fél kilenc.tehát hamarosan kezdődik a tüzijáték.elindultam a sátrak közé.mint mindig,megint nem láttam senkit se.csak a tenger zúgását hallottam.

egyszer csak valaki megérintette a kezem.hátranéztem,de senkit se láttam.továbbmentem,de kicsit gyorsabban mint elötte.aztán az egyik sátor bejáratát eltakaró ponyva megmozdult.egy ismeretlen alakot láttam mögötte.félrehúztam a ponyvát,és bementem.a sátor meglehetősen kicsi volt,és nagyon sötét.semmit se láttam.

-van itt valaki?-kérdeztem remegő hangon.

-azt hiszem igen-szolt a válsz,pont mellőlem.felé fordultam.egy fekete hajú,nagyon zöld szemű srác mosolygott rám.közelebb lépett hozzám.elejtettem a cigimet....

-ne haragudj ha megijesztettelek.-suttogta,és megint mosolygott.

-azt hiszem,nem,-mondtam-nem ijedtem meg,csak.....-kezdtem,mikor magához húzott,és a kezét a derekamra csúsztatta.belenéztem a szemébe.már nem féltem tőle......

-most se?-kérdezte megint,és közel hajolt hozzám.majdnem összeért a szánk,mikor elengedtem,hátrébb léptem,és kiszaladtam a sátor ajtaján.ha ezt akarod,játszuk ezt.tovább szaladtam,és bementem egy másik sátorba.a sátor közepén egy hatalmas kanapé volt,a sarokba pedig egy szekrény.tökéletes,gondoltam,és beléptem a szekrénybe.pont akkor volt hogy ketten is kényelmesen elfértünk volna benne.halkan becsuktam az ajtaját,és vártam.egy perc mulva hallottam a léptei hangját.kinéztem a szekrény ajtajának résén.láttam ahogy a szekrényhez közeledik.megfordult,pont háttal állt nekem.lassan kinyitottam az ajtót,és hátulrol átöleltem.éreztem ahogy az érintésemtől összerezzen.sóhajtott,és megforult.

-megvagy-suttogta,és megint meg akart csókolni.

de megint nem elszaladtam.a szekrény mögött volt egy vágás a sátron,pont kifértem rajta.tovább mentem,és megálltam egy másik sátor mögött.hirtelen átölelt valaki.

igen,ő volt az.

-most nem engedlek el,most nem.....-suttogta,és az arcomat pásztázta zöld szemeivel.már pillanatig igy álltunk,és egymást néztük.azt hiszem,előtte még sose láttam ennyire gyönyörő zöld szemeket.végre volt időm rendesen megnézni ezta srácot.10-15centivel lehetett nálam magasabb,rövid fekete,nagyon összevissza haj,sötétszürke pulcsi rajta pár kitűzővel,fekete répafarmer naci,és piros tornacipő,fekete fűzővel.nagyon tetszett,ugy ahogy volt.pedig még a nevét se tudtam.de abban biztos voltam,hogy nem most látom utoljára.legalábbis szerettem volna még találkozni vele.

-nagyon tetszel nekem te lány.elárulod a neved?-kérdezte vigyorogva.

-Syll vagyok.-mondtam és kinyújtottam a kezem.kezetfogtunk.

-Gerard vagyok,és nagyon örvendek.-mondta,de annyira komoj fejet vágott,hogy mindketten nevetni kezdtünk.

-gyere,menjünk vissza a kanapés sátorba,nem szeretek álldogálni.-majd megfogta a kezem,és visszamentünk.azt hiszem,nagyon sokáig voltunk ott.mintha mindenről ugyanazt gondoltuk volna,befejeztük egymás mondatait,és nagyon sokat nevettünk.azt hiszem,vele megtaláltam azt a bizonyos közös hangot.

-gyere,van egy ötletem.-mondta hirtelen,felállt,és engem is magával húzott.kifutottunk a sátorból,és leültünk a domboldalra,ahonnan a tüzijátékot nézték este az emberek.

-nézd,mindjárt felkel a nap.-mondta.és igaza volt,pár perc mulva megláttuk a felkelő nap első sugarait.gyönyörűszép volt.

aztán éreztem hogy mennem kell,nem lehetek emberek között nappal.......

-mikor látlak legközelebb?-kérdezte tőlem Gerard,és megfogta a kezem.-tudod én szeretnék még veled találkozni.ugye....?-kérdezte és rám nézett.

-igen,persze.én is szeretnék.ha lemegy a nap,itt találkozunk.de most mennem kell.-puszit nyomtam a szájára,és elindultam.megfogta a kezem.

-és ha többet nem látlak?-kérdezte-akkor,búcsúzóul megcsókolhatlak?-kérdezte,és elém állt.

-nem most látsz utoljára,hidd el,de mennem kell.este találkozunk.-mondtam és elszaladtam.már nem szabadna kinnt lennem.ezért meg fog büntetni,de nagyon....tudtam....

mikor hazaértem már várt engem.

-késtél.-nézett rám lesújtóan.

-tudom,és ne haragudj,többet nem fordul elő....-könyörögtem neki térdre esve,de nem hatotta meg.végülis, nála lakom,és ő lát el mindennel.amig el nem enged,nála kell laknom.a környékbeli gyerekek boszorkánynak csúfolják,a felnőttek ijenkor kis butáknak nevezik a gyerekeket,pedig ha tudnák,mennyire igazuk van a gyerkőcöknek.....igen,ő tényleg egy boszorkány.és elátkozott.tudta,hogy gyűlölni fogom amiért vele kell élnem.és igy igaz.de a jelenlétemtöl minden varázslata erősebb lesz,minden apró mágia sokkal hatásosabb.ezért nem engedi hogy elmenjek.de egy nap tudom hogy legyőzöm,és nem fog uralkodni felettem többet.

-kérlek,ne haragudj,nagyon sajnálom,esküszöm,nem lesz több ijen....-kérleltem,de ő csak nevetett rajtam.

-megbüntetlek.-sóhajtott.-hátha ebből tanulsz.ezentúl addig leszel ember,elé ember,mig a nap fel nem kel,illetve le nem nyugszik.ha teljesen sötét van,avagy teljesen világos,a varázslat marad a régiben.a tested élettelenül összeesik,a lelked pedig hozzám száll.de ezt már tudod mijen érzés,sokszor eljátszottad gyerekkorodban......azt hiszem ez elég nagy büntetés.-nézett rám,majd port szórt a fejemre,és csettintett.

-nem teheted ezt velem....nem teheted....-zokogtam,de ő nem törödött velem.

egész nap a szobámban ültem,elsötétítve,gyertyákkal körberakva.nem tudtam mitévő leszek,ha Gee meglátja,amint a lelkem elhagyja a testem.

aztán láttam,ahogy a nap kezd lemenni.kimásztam az ablakon,és rohanni kezdtem.már messziről láttam hogy Gee ott vár rám.

-Gee!!!-kiáltottam,mire fölállt,és hozzám szaladt.a nyakába ugrottam és zokogni kezdtem.még mindig nem tudta hogy mondom meg neki.

-nem maradhatok sokáig,nagyon kevés időm van.figyelj….-kezdtem bele,és egész hamar a végére értem.nem értett semmit,és szinte végig csak bólogatott.de közbe a nap már kezdett lemenni.tudtam hogx rohannom kell,nem akartam hogy lássa Gerard ahogy holtan esek össze.szerintem a látványtól ö is követte volna a példám.

A nap már majdnem teljesen lement.már csak a legeslegutolsó sugarakat lehetett látni.most vagy soha,gondoltam.

-Gerard,én,-kezdtem,de félbeszakitott.

-ha kell,én akármennyit várok rád.esküszöm.-suttogta,és megcsókolt.ilyen szenvedélyes,hosszú,és szerelmes csókot még soha életemben nem kaptam,és nem is adtam.ugy éreztem,hogy nem érdekel többé semmi,csak az hogy vele lehessek.nem akartam elengedni,nem akartam hogy ez a pillanat véget érjen.

Lassan kinyitottam a szemem.

-szeretlek.-suttogtam.

-énis szeretlek-válaszolt Gee,és még szorosabban átölelt.

Már teljesen sötét volt.éreztem,ahogy kezdek elgyengülni.kinyitottam a szám,de nem birtam megszólalni.inkább behunytam a szemem,és vártam……..

-Syll,Syll ébredj,már reggel van,nézd milyen szép….Syll,nézd,…..-suttogta Gee,és megsimogatta az arcom.kinyitottam a szemem,de rögtön be is csuktam.az álmom utolsó foszlányaiba kapaszkodva probáltam visszaemlékezni arra,hogy mit is álmodtam.vakitott a fény,ezért még szorosabban hozzábujtam Gerardhoz.

-mit álmodtál?valamit nyöszörögtél,a nevemet mondtad,de nem akartalak felkelteni,annyira aranyosan aludtál.na mesélj,mit álmodtál?-kérdezte mosolyogva.

-hát,azt hogy valami boszorkánnyal laktam együtt,megátkozott,és nem találkozhattam veled többet.aztán egyszer csak meghaltam.azt hiszem többre enm emlékszem.-mondtam,és körbenéztem.még mindig a sátorban voltunk,és a kanapén feküdtünk,bár én inkább Gee-n feküdtem.

-nagyon nagy hülyeség volt.-sóhajtottam és felálltam.

-hazamegyek.elkisérsz?-kérdeztem,és Gerardra mosolyogtam.

Megfogta a kezem,és hazasétáltunk.

Már aznap este felhivott.és találkoztunk.

Aztán majdnem minden este találkoztunk.

6hét mulva,én már teljesen biztos voltam abban hogy mit is akarok tőle.

Ő volt az a pasi,akire mindig is vártam.és most megtaláltam.elhatároztam hogy közlöm vele az érzéseimet.

Mert addig a napig egyszer sem mondtam neki hogy szeretem.

Ő már ott volt,mikor odaértem.ugyanakkor és ugyanott mint mindig.

-szija Gee.-köszöntem,és puszit nyomtam az arcára.

-szija Syll.-köszönt vissza,és puszit adott a homlokomra.

-hoztam neked valamit.illetve,ő döntött ugy,hogy velem akar jönni,és látni akar téged.-mondta,és az orrom elé tartotta ökölbe zárt kezét.

-hát ő lenne az.-mondta,és a kezei közül egy pillangó szállt ki.a fejünk fölött körözött,majd leszállt Gerard vállán.

-nagyon szeret téged.-nevettem,és közelebb léptem hozzá.

-igazábol csak azt szereti,hogy virágporos a vállam.-sóhajtott,és rám nézett.

-mi a neve?

-ha jól értem Pille a neve.-vigyorgott rám,mire Pille felszállt,és a virágoskert felé vette az irányt.

-azt hiszem magunkra hagyott minket.-jelentettem ki,és közelebb léptem hozzá.

-pont jókor,ugyis beszélnem kell veled.-lépett közelebb,és megfogta a kezem.

-tudod,már régota ismerjük egymást,és szeretnék valamit elmondani.-kezdte Gee.remegni kezdett mindenem,és ugy éreztem a hasamban sok sok Pille repked.

-azt hiszem,igen.-sóhajtott-szerelmes vagyok.-nézett a szemembe.

-én,-kezdtem,de az ujját a számhoz érintette.becsuktam a számat.

-és tudod,szeretném ha ezek után is barátok maradnánk.mármint attól függetlenül hogy van barátnőm.ugye igy lesz?-kérdezte mosolyogva,és biztatoan megszoritotta a kezem.nyitva maradt a szám.kihuztam a kezem a kezei közül.lasann megráztam a fejem.tágra nyílt szemekkel bámultam rá.ártatlan zöld szemeivel kérdően nézett rám.olyan magányosan állt ott.lassan hátrálni kezdtem.még mindig nem hittem el. egyre messzebb mentem tőle.végül már nem is láttam.nagyon sötét volt azon az estén.azon az estén,mikor a szívemet darabokra törték.azt hiszem,még sétálok kicsit.nagyon hideg van.nagyon hideg a tenger.mintha a vérem is megfagyna.már a nyakamig ér a víz.de csak megyek előre.elmerülök a jéghideg vízben.

A sós tenger marja a torkomat.lélegezni akartam,de csak a vizet nyeltem.

Aztán nem vettem több levegőt.

Azt hiszem.

Nem tudom.

Lehet hogy ez is csak egy álom?

Gyönyörű,de nem tart sokáig,ám annál több emléket hagy benned.

Mint a tüzijáték.

Vége