Cemetery Drive

Az éjszaka sötét volt. A lány életének legsötétebb éjszakája. Sétált az utcán és elmélkedett.  Léptei visszhangoztak. Nem tudta mit akar...nem tudta mit keres a megtöltött pisztoly a kezében. Csak ment. Őt kereste. Még mindig azt várta, hogy egyszer csak meglátja. De legbelül tudta, hogy ez már sosem lesz így. SOHA! Ez a szó öli meg a lányt. Már nem éri meg élnie. Szenved. Útja a temetőbe vezet. Bemegy a fekete kapun és elfogja egy szörnyű érzés. Még nem járt itt, mindig félt idejönni. Nem akart tudomás venni a halálról. De most a fiút aki értelmet adott az életének már csak itt tudja meglátogatni...Leül a sírja mellé egy padra...és visszaemlékszik...azokra a percekre...mikor mindenhová együtt jártak...mikor csókolóztak...igen pontosan emlékszik rá...könnyes lesz a szeme...feláll és felkiállt:

-te rohadék!!! Miért tetted ezt velem??? Ez így jó neked???

A lány üvölt...eszébe jut mikor meglátta a padlón fekve a fiút, ereiből folyt a vér kezében a kés...miért tette? Hiszen szerette a lányt... miért??

A lány a pisztolyával szétlövi az egyik vázát a síron…belerúg a padba, és hangosan sír...Leteszi a pisztolyt a sírra és elfut...Utoljára látnia kell azt a helyet ahol a fiúval csókolózott...nem kell sokat futnia...a park nincs messze...Odaér egy fához...igen még látszik a nevük és a szív amit belevéstek...Utoljára megöleli a fát majd megfordul...vissza a temetőbe...Most már csak sétál...emlékezik életének szép pillanataira...

Visszafelé még bemegy a kápolnába, meggyújt egy gyertyát....elmond egy imát...és már nem időzik sokat...Már egyenesen a sírhoz megy...Felveszi a pisztolyt...

-viszlát és jó éjt!

És a lány már nem hallja a durranást…

A lány fekete, véres haját beragyogják a csillagok...ő már többet az élettől nem kaphatott...