Teljesített kívánság

Egy hideg nyári estén boldogan hallgattam az mp3-on kedvenc zenekarom,a My Chemical Romance számokat.Tudtam hogy a kedvemet nem rondhatja el semmi.De nem igazán egy konkrét dolog miatt voltam boldog.Csak úgy.

Sokáig ültem úgy,hogy közben a fülembe szólt a zene.A végére már teljesen elálmosodtam.Nem kellett rámszólni,hogy aludjak már végre...nem.Most békésen elaludtam.De a mozgalmas Mychem számok még mindig szóltak a fülembe.Bizony álmodtam is.Egy nem is egyszerű álmot.Azt,hogy én vagyok a My Chemical Romance énekese,Gerard Way.Érdekes álom...arra gondoltam,mi lenne ha igaz lenne ez az egész.Egy nap Gerard Way-ként.

Egy-két órával késöbb felkeltem.Nagyon fájt a fejem és szédültem is.Gyorsan feltápászkodtam az ágyról,hogy így hátha enyhül a szédülés.De mikor felkeltem,furcsa dologra lettem figyelmes.Az ágyam nem is az én ágyam,nagyobb ,és szélesebb is egy kicsit.A falak hófehérek,és a plafon olyan magasanan volt,hogy nem is lehetett látni.

Az idegen szoba hatalmas,és hideg volt.Tiszta libabőrös voltam.Elindultam hát keresni valamelyik szekrényből egy meleg takarót.Már négy vagy öt szekrényt megnéztem,és amikor elérkeztem az utánuk lévőhöz, megakadt a kezem a levegőbe.Annak a szekrénynek az elején egy nagy tükör csüngött,és abba hirtelen megpillantottam ki is vagyok most valójában.Egy fekete,rövid hajú,zöld szemű férfi.Dehát!Ez...Gerard lettem!Hirtelen sziventalált ez a hír,és ott helybe összeestem.Ez után körübelöl fél óra telt el,hogy én eszméletlenül feküdtem a földön.Még azután se hittem el hogy Gerard testében vagyok.Egyre csak azt hajtogattam magamba hogy ez csak annak az álomnak a folytatása,ami elnyomott.De olyan élethű volt.

Persze nem magamtól keltem,hanem felsegített valaki.Először nem láttam ki az,aztán megpillantottam Bobot.Azthittem hogy megint összeesek.De szerencsére ez nem történt meg.Bob beszélni kezdett,de nem értettem az elején hogy mit mond.Túlságosan kómás voltam még.

-Jól vagy haver?-kérdezgette folyton.

Végül válaszoltam neki.

-Igen.

Késöbb kimentünk a folyosóra,és ott vártunk.Nem szólaltam meg.Nagyon féltem.Még mindig nem hittem el hogy Gerard vagyok.Egyszerűen egy furcsa álomnak találtam.Csak néztem Bobot,aki folyton a táskájába kutatott.Végül nem bírta ki,és beszélni kezdett.

-Hé,Gerard,szerinted mikor jönnek a többiek?Már el kellett volna indulnunk.

Még most se bírtam megszólalni.Lüktetett a szívem.Gondolataim azon jártak,hogy most mi a fenét mondjak.Hiszen szinte semmit nem tudtam angolul.Főleg hogy most Gerardról van szó,és ő nem beszélhet össze-vissza.Kinyitottam a számat,de meggondoltam magam.

Bob összeráncolta homlokát.

-Biztos jól vagy?-kérdezte.

Nem figyletem rá,csak azt furcsáltam,hogy értem amit mond.Így én is megszólaltam végül.

-Hát...azthiszem.

Nagyon meglepődtem.

-Oké.Őőő...mit csinálnak már a többiek ennyi ideig?-kérdezte mérgesen Bob.

Rántottam egyet a válamon.Egy kis idő múlva egy folyosó végi szobájából kilépett Ray.Nagyon fel volt dobva.Látszott rajta,hogy jó kedve van.Becsukta az ajtót,és odasétált hozzánk.

-Helló Gerard!Helló Bob!-köszönt.

-Helló!

-Szia!

Ray körbeforgott.

-Azthittem már mindenki itt van.

-Hát...nincs.Csak Gee és én vagyunk.-válaszolta Bob.

Nagyon hülyén éreztem magam.Akárhogy is nem látszott rajtam.Csak arra tudtam gondolni,hogy legyen vége ennek az álomnak...nagyon jó kedvenc sztárom élőjét látni.De benne lenni egy kicsit sok.Úgy éreztem erőt kell magamba lehelni,hogy kitartsak egy-két órát ájulás nélkül.

-Mmm...mindjárt jövök fiúk.

-Ne már Gerard.Legalább te ne tűnj el!-bosszankodott Bob.

-De muszáj.-erősködtem.

-Oké.-válaszolta Ray Bob helyett.-De ne húzdd el a csíkot sokáig!

-Meglesz.

Lassan elsétáltam mellőlük,és kerestem a szobát.Sajnos nem tudtam hogy melyik Gerardé.

-32-es.-mosolygott Bob.

-Őőő...persze.Csak össze vagyok zavarodva.Kösz.

Benyitottam a 32-es szobába,és ráborultam az ágyra.Egyszerűen hihetetlen...ilyen csak a mesékbe létezik.Ezt...ezt én kívántam.Lehetséges hogy ez a kívánság teljesült?De hogy?Hisz az ilyenek nem szoktak beteljesülni.

Végül meguntam az egyhelybe fekvést,felálltam,és odasétáltam a tükörhöz. Nagyon vicces volt meglátni Gerard kócos haját.Ezt az elöbb nem is vettem észre.Próbáltam egy-két égnekálló tincset lelapítani,de nem sikerült.Gee szemei álmosan csillogtak,de én is nagyon fáradt voltam.De nem mertem elaludni.Ray és Bob bármikor kereshetnek...

És így is volt.Késöbb Ray nyitott be.

-Gyere már!Mindenki kinn ál.-mondta.

-Renben.

Most láthatom Franket és Mikeyt is.Mikeyval lesz igazán nehéz beszélni.Fogalmam sincs,miket szoktak csinálni,vagy hogy épp mi Gee kedvenc beszólása.

Kimentünk a folyosóra,és valóban...a többiek már ott vártak a lift elött.

-Szia Gee!-köszönt Mikey.

-Khm...helló!

-Na,mi van?-Frank vigyorogva hátbaütött.

Hirtelen olyan érzésem volt,hogy mindjárt elesek,de meg tudtam állni.Kicsit furcsa lett volna,ha Gerard ennyitől elesik.Vagyis ezt gondoltam.

Bob megnyomta a liftgombot.

-Oké.Sietnünk kell.Szerencsére a cuccok már ott vannak.

Csodálkozva néztem Mikeyra.

-Hol?-kérdeztem,és megvakartam a fejem.

Mikey elmosolyodott.

-Ugyan Gee,most idegesíteni,vagy röhögtetni akarsz?Mert ez nem igazán jött be.

-Hát...nos...ezt komolyan kérdeztem.

Mikey mosolya hirtelen lefagyott.A többiek is zavartan néztek rám.Végül Ray megszólalt.

-Tudod...a koncertre ami ma lesz.

Hirtelen erre a hírre megdermedtem.Koncert?Te jó ég!Én még soha az életbe nem voltam koncerten...hát még úgy,hogy én kellett szerepeljek.Mostár vacogtak a fogaim is,és kezdtem falfehér lenni.

-Ja,koncert.Persze.-alig bírtam ki,hogy el ne bőgjem magam.

Mikey még mindig furcsán nézett rám.Nem ment ki a fejéből amit mondtam.

Lementünk a lifttel.Ahogy leértünk és beléptünk a recepcióra,egy kedves,barna hajú fickó állt meg elöttünk.

-Na helló fiúk!-kezetfogott velünk.

-Helló!-köszönt Ray és rámnézett.Én csak visszanéztem rá egy erőltetett vigyorral.

-Na mi van Gerard?Félsz?Mitől is?-a férfi kedvesen megveregette a vállam.

-Nem.Miért kéne félni?-amikor ezt mondtam csak bámultam a semmibe,és ekkor egy furcsa érzésem támadt.Mintha tényleg nem is félnék a koncerttől.

Frank mellém állt és rátámasztotta vállamra a kezét,és vigyorgott.

-Mitől félne a mi Geenk?Honnan veszed ezt Joe?

Hirtelen felébredtem a bambulásból,és most Frankre néztem.A szemein látszott hogy teljes mértékben megbízik bennem .Gondtalan volt.Nem úgy mint én.Rettenetesen görcsbe volt a gyomrom.

Még akkor is görcsöltem,amikor már beszáltunk egy fehér minibuszba,és elindultunk.Eleinte nem szólt senki senkihez.Mikey babrált valamit a ipod-ján.Ray csak unottan ült,és igazgatta magán a ruháját,Bob a telefonjával szórakozott,Frank és én pedig csak bámultunk ki az ablakon.Egyre csak azon járt az agyam hogy nem fog sikerülni a koncert.És ezért az MCR örökre elássa magát minden rajongó,és támogató elött.Mindenhol ez fog viritani:

-A My Chemical Romance nevű zenekar csúnyán beégett egy koncerten,az énekes,Gerard Way miatt.

Most idegességembe legszívesebben felüvöltöttem volna.De aztán rájöttem hogy még annyit se tudok hogy hol vagyunk.Figyelmesebben kinéztem az ablakon,de sajnos túl gyorsan mentünk,és nem láttam mást,csak elmosódott reklám,és utcatáblákat.

Nemsokkal késöbb lassulni kezdett a busz.Ekkor megláttam egy számomra hasznos dolgot.Egy nagy,zöld táblára fehér betűkkel rá volt írva hogy "New York city".

Kiszálltunk és körülnéztem.Valószínüleg a színpad háta mögött lehettünk,mivel csak egy hatalmas, fémcsövekkel erősített fal volt elöttem.Nyújtóztam egyet,és felsóhajtottam.

-Na,akkor mehettek is készülődni...-Joe elbúcsúzott egy kis időre.

-Jólvan...menjünk.-Frank elindult,és mi követtük.

Hirtelen megint rámtört a félelem.Egy pillanatig jó volt,de aztán ismét görcsbe rándult a gyomrom,és idegesen néztem hol Mikeyra,hol Rayre,hol pedig Bobra.Mikey észrevette ezt,és összeráncolta a homlokát.

Pár percel késöbb már bent voltunk a színfalak mögött,és készülődtünk.Nekem fogalmam se volt róla,hogy mit csináljak.Felvettem egy nekem szánt,fekete ingszerüséget,és kész.Utána nem tudtam hogy legyen tovább.Csak bánatosan ültem egy erősítőn és gondolkodtam.

Miután Mikey végzett az öltözködéssel,megint feltünk neki,hogy valami zavar.Odaült mellém.

-Gee,valami nincs rendben.Látom rajtad.Nem így szoktál viselkedni.

Felnéztem Mikeyra,aki csodálkozva nézett vissza rám.Ekkor hirtelen felfogtam mit mondott,és nagyon zavarba voltam.

-Hát...khmm....semmi nincs...csak kurvára fáradt vagyok.

Látszott Mikeyn hogy nem hisz nekem.

-Ne szarakodj velem Gerard!

Dühösen felálltam,és rákiabáltam.

-Fogd már be!Hagyjál...nélküled is ki vagyok teljesen!

De rögtön megbántam hogy üvöltöztem vele.Igazából nem is rá voltam dühös,mert senkire nem voltam.Csak legszívesebben már rég elfutottam volna.

-Öh...Mikey...én...ne haragudj...csak...

Mikey lehajtotta a fejét,felállt és elsétált.

-Remek.Mostmár nem csak ideges vagyok,hanem bűntudatom is van.-gondoltam magamba.

Mikey odament Frankhez aki a gitárján próbált.

-Valami nagyon nincs rendben Geevel.-Frank abbahagyta a gitározást és bólintott.

-Szerintem sincs.Tök ideges volt egész úton,meg elötte is.Nem próbálunk valamit kihúzni belőle?

Mikey sóhajtott egyet.

-Nem tudunk.Az elöbb ordítozott velem.

Frank csodálkozva.

-Ordítozott?Mi van,tényleg ideges a koncert miatt?

-Hát...megértem,mert mi se vagyunk teljesen nyugodtak...de ennyire az elsőknél izgultunk.

Frank ismét bólint,és felállt a székéből.

-Én akkor is beszélek vele.

Körömrágva sétáltam ide-oda,közvetlenül a színfal mögött.Hallottam a sok tömeget,akik felpörögve várják már a koncertet.

-Bárcsak tudnám, hogy hogyan kell Gerardosan énekelni...vagy hogy hogy kell jó hangulatot csinálni.Hiába.Gerard lettem bármilyen hihetetlen,de a szokások az enyémek.És a gondolatok is.

Épp egy újabb kört készültem megtenni,amikor odaállított elém Frankie.

-Helló Gee!Figyi ember,nálad minden renben van?

-Öh...én bocsánatot kértem Mikeytól.Véletlenül kicsúszott a számon.

-Oké azt értem.De csak úgy nem jut eszedbe ráüvölteni véletlenül az öcsédre.És amúgy is nagyon furcsán viselkedsz.

Mérgesen ránéztem.

-Ezt meg honnan veszed?Teljesen jól vagyok.

Frank felnevetett.

-Ebbe még te se vagy olyan biztos.

-Most az jobb,ha azt mondom hogy fáradt vagyok?

-Nem.

-Hát akkor bocs...további infóm nincs.

-Értem-válaszolta Frank-Akkor miért nem készülsz?Mi már rég készen vagyunk.

Ránéztem az ingemre.

-Ez megfelel?

Frank újból nevetni kezdett.

-Na ne szórakozz már velem Gee.Ez oké.De hol van a többi cuccod?

-Hát...-gyorsan körbenéztem a többiek holmia között és megláttam az enyémet.Érdekes érzésem támadt.Ponotsan tudtam melyik az én táskám.-Hát ott van.

-Akkor vegyél már fel valami szart,mert nincs sok időnk hátra.

Bólintottam,és elindultam a táskáért.

Az allatt az idő alatt amíg én elsétáltam a cuccomért,végig a kezeimet néztem.Néztem,hogy remegnek.Csak akkor emeltem fel a fejem,mikor megláttam Rayt,aki a csomagjánál matatott.Furcsán rábámultam.

-Mit keresel Ray?-kérdeztem és felé hajoltam.

-Hát csak zsepit.Elegem van,hogy mindig eltünnek.És most ez a helyzet megint.-mérgesen keres tovább.

Elmosolyodtam.Eszembe jutott,hogy mennyi videót néztem meg róluk,és többek között láttam Frankie csodás bűvészmutatványát, a "Hogyan tűnik el a zsebkendő a kezübkben"című rövid előadást.

-Hé,Ray!Keress Franknél....nála biztos találsz.-csusszant ki a számon.Nem akartam ezt mondani,de emlékezés közben,nem figyeltem oda.

-Mi?-Ray zavartan nézett rám.

-Őőő...hupsz,bocs.Csak annyit akartam,hogy kérdezd meg Frankiet hogy van-e neki.

Ray még egy pillanatig furcsán nézett,és elnevette magát.

-Értem miért mondtad.Hát,lehet hogy van nála.Bár mostanába nem láttam bűvészkedni.

Ismét elmosolyodtam.

-Szóval felfogta...-gondoltam.

Ezután felkaptam a táskámat,és elmentem öltözni,hogy valami normális ruha legyen rajtam.

Mire visszaértem,Ray már nem volt a holmiánál.A színpad fala mögött állt a többiekkel.Odamentem hozzájuk,és Ray megszólalt.

-Hát Gee,Franknek nem volt...de Mikeynak igen.

Ismét elmosolyodtam,de ekkor találkozott a pillantásom Mikeyéval.Ő csak gyorsan lepillantott a földre,én pedig elszomorodtam.Még mindig bántotta,hogy ok nélkül leüvöltöttem a fejét...és meg is értem.

Mégnagyobb az ováció.A hangtehnikusok már fenn hangoltak a színpadon,mi pedig vártuk a végszót.Elkezdtem izzadni.Hiába törölgettem a homlokomat,semmit nem ért.Sőt,még jobban izzadtam tőle.Vettem egy nagy levegőt,behunytam a szemem,és próbáltam valami jóra gondolni.Valami szép helyre,tájra.De gondolkodásom alatt mindig koncertképek villantak be.

-Csúfos vereség,csúfos vereség...-ismételgettem magamba.

De nem volt időm tovább erőt gyűjteni,mert valaki megveregette a vállam.Kinyitottam a szemem,és Frank állt elöttem.

-Na,gyerünk!Mindent bele!-Frank mosolyogva hozzáteszi-Adjon mindenki egy ötöst!

Utána már mehettünk is.Először bizonytalanul lépdeltem fölfelé egy kis lépcsőn,de aztán eszembe jutott Gerard ugrálása a színpadon,azok a fejek,amiket vágni szokott,és rájöttem,hogy végig rosszul viselkedtem.Féltem Gerardtól,az eseményektől amik egymást követték,még Mikeytól is.Egyszerűen csak Gerardos magamat kellett volna adnom.Nem félni,hanem lendületesen csinálni mindent.

Felfutottam a lépcsőn és ki a színpadra.Mikor már mind az öten beálltunk nem hallottam mást,csak a fülsüketítő üvöltést.De számomra inkább bíztató volt,nem süketítő.Levettem állványáról a mikrofont,majd hátranéztem a többiekhez.Ők is készen voltak.Mikor ismét találkozott a pillantásom Mikeyéval rámosolyogtam,aki vissza rám.Nem haragudott már.Érezte hogy az "igazi" Gerard áll elötte.

Visszafordultam a tömeg felé.Eltűnt minden félemem.Vagyis...nem mind.Először is nem nagyon tudtam hogy mit mondjak a közönségnek,hogy fokozzam a hangulatot,de a legnagyobb gondot az jelentette,hogy nem tudtam milyen számok lesznek.Reménykedtem benne hogy olyanok amiket nagyon ismerek,és nem kell rögtön az elején énekelnem.Csak a rögtönzés maradt.Nem telt el pár másodperc,és már indult is a koncert.Először amikor megszólaltak a gitárok nagyon furcsának találtam.Még nem hallottam így gitárt.És a dob is...élveztem az egészet.Felpörögtem tőle.De persze arra is kellett figyelnem hogy épp mit játszanak,nehogy ne kezdjem el az éneket hozzá.De nem volt nehéz felismerni.A "Dead!" volt.Szerettem ezt a számot,és nagyjából tudtam is énekelni.

Próbáltam rögtönözni valami szöveget a közönség felé.Elég jól ment.Aztán jött az a pillanat,amikor el kellett kezdeni az éneket.

Ismét vettem egy nagy levegőt,és elkezdtem.Először azthittem nem fog sikerülni,de végül mégis összejött.Mindenki tombolt,én pedig énekeltem.Énekeltem úgy mint még soha.Mozogtam a színpadom,ami kihagyhatalan volt.

Mikor vége volt az első számnak,következett a "Mama".Ezt is nagyon szerettem,és már elég jól ismertem is.

Ahogy sorjába következtek a számok egyre természetesebben viselkedtem,és jobb lett a hangulatom.A végére már teljesen felpörögtem.

Amikor lement az összes szám,körbenéztem a sok ember közt,és mindig ugyan azt láttam.Hatalmas örömöt.

-Köszönjük!-mondtam.

Újabb sikítások.Nagyon jól éreztem magam.

Lementünk a színpadról,és amikor leértünk a színfalak mögé,egy ismerős arcot pillantottam meg.Joe volt az.

-Nagyon jók voltatok most is fiúk!-gratulált.

-Hát kösz,Joe!-mosolygott Frank.

-Na,hűtsétek le magatokat!Szerintem jól fog esni.-folytatta Joe,és elment.

-Szerintem igaza van.-mondta Mikey,és hozott öt hideg ásványvizet.

-Ú,kösz Mikey!-elvettem tőle a vizet,és azzal hűtöttem az arcom.

Frank kivette a kezemből a palackot,és letekerte a kupakját.

-Nana Gee,nem így kell lehűteni magad!-vigyorogva nyakamba önti a vizet.

-Na igen,ez is egy jó ötlet.-nevetett Ray.

-Kérsz még?-kérdezte Bob.

-Oh,nem köszi Bob.-elnevettem magam.

Nagyon hideg volt a víz,de jól esett,mert iszonyatosan melegem volt.

-Mindjárt jövök,csak hozok törölközőt!-mondtam,és elmentem valami törölközőfélét keresni,hogy megtörölgessem a nyakamat.

-De Gee,gyorsan hozzad,mert külömben felfázol!-vigyorgott Frank.

Nem szóltam semmit,csak én is mosolyogtam.

Kutatni keztem a cuccok között,de hirtelen összerogytak a lábaim,és ráestem a táskákra.

Hihetetlen amit ma átéltem.Már igazán nem vágytam semmire.Vagyis,volt még valami.Szerettem volna újra a régi lenni!

Hanyatdőltem,és behunytam a szemem.Először nem történt semmi,feküdtem mozdulatlanul a többiek holmián,de aztán nagy fehérség és újabb fejfájás.Úgy éreztem magam,mintha egy vonat áthajtott volna a fejemen.

Gyorsan kinyitottam a szemem,és ott álltam a fehér minibusz melett.

Hogy kerülhettem ide?-csodálkoztam.

Belenéztem a busz visszapillantótükrébe,és egy pillanatra megakadt a lélegzetem.

Barna,hosszú haj,kékes szemek és a régi arc.Szóval ismét önmagam voltam.

Annyira boldog voltam,hogy már ugráltam örömömben.

Hát,közeledett az este is,fakult az égbolt,és azt se tudtam hogy hogy fogok hazakerülni.De volt egy olyan dolog amit soha többé az életembe nem tehetek meg,ha most nem.Összeszedtem minden bátorságomat,és futni kezdtem a színpad hátulja felé.Mikor beértem,csak azt láttam hogy Gerard ül egy padon,és csodálkozva beszélget Mikeyval.Nem értette hogy került az ágytól a koncertig,miért izzad,miközben nem csinált semmit.

Megvártam míg Mikey elmegy tőle,és akkor odaosontam hozzá.Nem szóltam semmit.Ő rámnézett,de mire megszólalhatott volna,megtettem azt a dolgot.Megcsókoltam.

Az volt a tetőpont.És a legszebb az volt,hogy hagyta magát.

Csörög az óra,nagy zaj kintről.Ismét kinyitom a szemem,és látom,hogy az ágyamban fekszem,az mp3-om még mindig a fülembe szól,és reggel van.Egy percet se törődtem ezekkel a dolgokkal.Végig arra gondoltam hogy milyen csodálatos volt minden.És azt se hittem hogy ez csak egy egyszerű álom volt.Egy fantasztikus kívánság,ami valóra vált.Ezt soha nem fogom elfelejteni!

VÉGE