Harmadik fejezet
2007.08.06. 14:21
Harmadik fejezet
Sötét volt. Hatalmas felhők takarták el a Holdat. Még a csillagok sem látszottak. Csak az utcai fények pislákoltak. A sikátorokban járó szél jelezte a vihar közeledtét. Sötét jóslat volt ez.
Amy és a srácok már csak néhány méterre jártak a stadiontól. Valakik viszont követték őket. Valakik mocorogtak mögöttük.
- Futás! - kiáltotta Amy, és előrántott két pisztolyt.
Hatszor lőtt, még mielőtt a másik három megmozdult volna. Ez elégnek bizonyult. Csak emberek voltak, de fegyveresek.
Timi és Tyson rohant ki az ajzón, pisztollyal a kezében.
- Mi történt? - kérdezte TG.
- Semmi. Emberek voltak.
- Hogy-hogy itt vagy? És miért hoztad magaddal Őket?
- Hogy miért jöttek ők is… az hosszú. De ti miért nem értetek vissza fél háromra?
Timi meglepődött.
- Nem tudod? Üzentem Sommal, hogy van
- A rohadt bogyó!
- egy kis gond a busszal.
- Mi van?
- Ők követtek minket. Őt, és két haverját nyírtam ki.
- Az nem lehet! - mondta Tyson idegesen.
- De igen. - hátat fordított nekik, és gondolkozott - Ő volt az.
- Sajnálom TG, ez van.
Lövések dördültek. Amy megfordult.
- Neeeeee! Te rohadt áruló!
Timi összecsuklott.
- Most te jössz, baby! - nevetett Tyson, Amyre fogva a stukkerét.
- Ez nem lesz könnyű! - suttogta a lány, miközben izzó tekintetét a férfira emelte. Majd kirántotta a fegyvert az áruló kezéből, és akkorát taszított rajta, hogy a stadion falában kötött ki.
Addigra a fiúk is kiértek.
Amy odament TG-hez. Leült mellé, az ölébe vette.
- Sajnálom.
- Nem a te hibád. Mondtad, hogy valami bűzlik… nem hittem neked.
Végignézett Timin. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Elviszlek Tomihoz. Rendbe hoz. - a hangja elcsuklott.
- Ezt már nem hozza rendbe. Te is tudod.
- Akkor iszol a véremből. - mondta dacosan.
- Amy, egyszer már megbeszéltük. Ahhoz tartsd magad, kérlek… nem akarok vámpír lenni.
- De TG, ne
- Egyszer mindenkinek lejár az ideje.
- Csak nekem nem. Ez nem igazság!
- De igen Ez a te sorsod. És, örökké élvezheted az életet… El kell mondanom, hogy… - Timi remegett. Már alig volt magánál. Dőlt belőle a vér. Csak suttogott. - hogy egyszer… a főnök azt mondta Tysonnak, hogy a kulcs hozzád a … a festmény… Bécs.
A srácok kicsit messzebb, a lépcsőn ültek. Mukkanni sem bírtak. Nézték, hogy mi történik. Mikeynak is potyogtak a könnyei. Odabújt a tesójához, és halkan ezt súgta neki:
- Meghalt.
Eleredt az eső. A felhők is sírtak. Amy felállt. Csak bámult maga elé. Zokogott.
Percekig nem tudott mozdulni senki. Végül Gerard ment oda hozzá. Átölelte, de nem bírt megszólalni.
Eltelt egy-két perc, mire bementek a stadionba. Mindenki le volt törve, viszont le kellet lépniük.
Összekapták a turnébuszt, és visszamentek a hotelba.
Berni fogadta őket.
- Hol vannak TG-ék?
Amy nem szólt semmit, visszaugrott a buszba, és beállt vele a mélygarázsba.
A srácok sem szóltak semmit, csak csendben bevonultak. Bernadett mosolygott, majd a garázs felé vette az irányt.
- Berni, te is? - kérdezte gyanakvóan Amy.
- Hát persze! Erről csak te nem tudtál meg TG. Ja, meg Tomi. Lent várja a pincében a sorsát, ahogy mostanra a kedvenc kis bandád is.
- Látom nagyon kedves lehetsz a ’főnöknek’. Szép nyaklánc.
- Honnan ismered? - ránézett a medálra.
- Azt hagyjuk! De lássuk, te mennyire vagy beavatott. - mondta dacosan, aztán földhöz vágta a csajt. Rávetődött, lefogta.
- Mit tudsz a kulcsról?!
- Semmit!
- Jobb, ha elmondod! Te is tudod, hogy durva dolgokra vagyok képes. - Bernadett hallgatott. - Hát így is jó. - Amy úgy tett mintha meg akarná harapni.
- Várj! A kulcs a festmény.
- Ezt én is tudom! De minek a kulcsa? Hol van?
- Nem tudom.
- Már hogy ne tudnád!
- Itt. A szállodában.
- Hol?!
- Nem tudom!
- De tudod!
- Tényleg nem tudom! …De azt igen, hogy ez a problémád kulcsa.
- Beszélj érthetően!
- Csak ennyit tudok. Kérlek, engedj el. - Berni kérlelően nézett a nőre.
- Szánalmas vagy!
Elengedte, és mind a ketten felálltak. Bernadett nem értette a dolgot, azért futásnak eredt.
Kb. a kijáratnál tarthatott, mikor Amy előhúzta a bakancsa szárából a tőrét, majd hátba dobta a csajt.
Ő is elindult. A kijáratnál megállt, kihúzta a tőrt a nő hátából, megtörölte, eltette, majd lehajolt hozzá.
- Hidd el ’főnök apuci’ nem fog érted jönni. Na pá!
Szomorú volt, és dühös. Az a világ, amit szeretett, amiben eddig élt, most ellene fordult. Mégis tette a dolgát. Azt tette, amihez értett.
|