|
Második fejezet
2007.08.03. 14:00
Második fejezet
Bementek. Berni Gerardot tartotta, Amy pedig TG- re támaszkodott. Valami orvosi szobához hasonló helyiségbe mentek.
A fiatal dokit Tominak hívták. Ellátta a sérüléseiket.
- Tomi, jöhetne a szokásos pia. - szólt Amy kimerülten.
- Parancsolj. Ez most tehén. Csak ezt tudtam szerezni. - ezzel odaadott neki egy üdítős üveget valami sűrű, piros löttyel, és elment.
A nő nagyot húzott az üvegből.
- Mi az? - kérdezte Gerard, majd rémülten kiáltotta:
- Úr isten! Mi a…
Amy vért ivott. Ettől akaratlanul is, mindig megnőnek a szemfogai. G meglátta őket.
- Mégis mi vagy te?
- Én…
- Egy vámpír! Basszus!
- Ez nem igaz. A vámpírok vérszomjasak. Ráadásul holtak.
- De akkor…
- Dhampír vagyok. Félig ember, félig vámpír.
Megjelentek a többiek is, Amy viszont elment. Gerard nem értette a dolgokat. Össze volt zavarodva, de erősen gondolkozott azon, hogy a lány után menjen.
- Ez meg mi a franc volt? - kérdezte Franky. TG megfogta a vállát.
- Nyugi… Hát Gerard, most rátapintottál a lényegre. Ő sem szeret dhampír lenni, nem szeret erről beszélni, és nem szereti, hogy vért kell innia… De muszáj. Ettől gyógyul olyan gyorsan.
- Szóval akkor tényleg, félig…
- Félig vámpír vagyok, igen G. - mondta Amy. Visszament, felült az ágyra. Tekintetét a padlóra szegezte, és mesélt.
- Az anyám ember volt, az apám vámpír. Születésemkor meghaltak. Egy japán kisöreg nevelt fel, és tanítgatott. De nem olyanokra, mint amit a suliban tanulsz. Azokat megtanultam ott… Aztán őt is megölték. - nagyot sóhajtott, majd ránézett a srácokra - De ne féljetek, nem szomjazom emberi vérre. Megelégszem az állatokéval… Másrészről pedig, ti vagytok a kedvenc bandám. Nem bántanálak titeket.
Ray csak bámult ki a fejéből.
- Most komolyan, mi ez az egész? Mi ez a hely? Miért hoztatok ide minket?
TG ránézett, majd Amyre, s utána elkezdte:
- Na jó. Egy hete kaptunk egy fülest, hogy valamit terveznek ellenetek mára. Így aztán jobbnak láttuk ott lenni.
- Ez a hotel az enyém. A bécsi ’menedék’. Több ilyen is van, szerte a világon. - folytatta Amy - Születésemtől fogva ki akarnak nyírni. Nem tudom miért… Szóval, mikor megkaptam apám vagyonát, telkekre és felszerelésekre költöttem.
- És fegyverekre, meg lőszerekre!
- Igen, TG! Nos, mivel megölték mindenkimet, úgy döntöttem azért sem hagyom magam. Ha már ennyibe került az életem. Megvédem magam és a barátaimat.
- Ezek után rátalált a főnök, és összehozták ezt a kis közösséget. - mondta Timi.
Mikey felkapta a fejét.
- Milyen közösség?
Amy folytatta:
- Üzletet kötöttem egy furcsa nagykutyával. A cégéről semmit sem tudni… Szóval, pár héttel később összehozott nekünk egy 125 fős csapatot. Mind kiváló emberek és barátok.
Az öt srác teljesen össze volt zavarodva. Végül is Bob kérdezett.
- Akkor ez most valami szervezet?
- Olyasmi. A fülest is a nagykutyától kaptuk. Bár én nem igazán bízom benne, de a pénzt ő forgatja.
Már kezdték érteni, hogy hol vannak, de hogy mibe keveredtek, azt még nem tudták. Sajnos azt még Amy sem.
- Tényleg! - a nő a térdére vágott - Az utóbbi időkben bele sem von az üzletbe! Kihasználja, hogy nincs időm. Csak küldi a lét. Tutira átkúr! És, már szinte ő a főnök! - gondolta. - Na mindegy. Hagyjuk. Menjünk fel hozzám, és beszélgessünk.
Amy szobája a harmadikon volt. A felfelé vezető úton sok furcsaságot látott az MCR. Rengeteg ember ’futkorászott’ az épületben. Bob rákérdezett.
- Ők meg kicsodák Amy?
- A ’csapat’. A közösség Mikey. Rengeteg jó ember, jó szakember, jó barát… Itt mindenkinek megvan a saját dolga. Van aki a fegyverekkel, van aki a szállítással, van aki a szálloda fenntartásával foglalkozik. De ugyan így vannak szakácsaink is. Tomi pedig az egyik dokink. Viszont 70-en, 80-an katonák. Vagyis, biztonságiak.
Felértek. Az ajtón csupán ennyi állt: /17/ Amy. Nem volt túl nagy szoba.
Az ajtótól 2-3 lépésre állt egy íróasztal laptoppal, egy hátizsákkal, pisztolyokkal, tárakkal. Az ezzel szemben lévő falnál volt egy nagy kanapé, előtte dohányzóasztal és fotelek. A kanapé felett lógott a szoba egyetlen festménye.
A srácok leültek, a csajok pedig az ajtóban ’egyeztettek’.
- TG, menj vissza Tysonékkal a stadionhoz, és szedjétek össze Gerardék cuccait. Pakoljátok fel őket a turnébuszra, aztán hozzátok be.
- Oké! Egy óra és itt vagyunk. - mondta Timi. Éppen kifordult volna az ajtón, mikor Amy megragadta a karját.
- Tényleg siessetek. Tysonék a legjobbak, de akkor is. Csak óvatosan. Itt valami bűzlik.
- Rendben, nem kell aggódnod. - Elment.
- Berni, menj a tetőre Bivallyal. Figyeljetek. Bármit láttok, nekem szóljatok először.
- Megyek.
- Ja, és kettőzd meg az őrséget.
- Jól van, ne parázz már ennyire! …Azért szólok nekik. - ő is elment. Amy pedig leült a fiúkhoz.
- Ne féljetek, itt biztonságban vagytok. TG is itt lesz egy óra múlva a cuccaitokkal.
- Jó, de mitől is kéne félnünk? Maffiózó szörnyektől? Démonoktól? - mondta Frank gúnyosan, és nevetett.
- Ne nevess! Nem volt olyan vicces. Nézd meg G kezét! Nem tudom mi volt ez az egész. Az a hét fickó valamilyen démon volt.
- Ja, persze. - Frank közbevágott - És miért? Mert gépfegyver volt náluk?
Amy felállt.
- Nem! Hanem mert akármit csináltál velük, nem döglöttek meg. Mit gondolsz miért kellett elmenekülnünk?! Ha emberek lettek volna, elintéztem volna őket! - üvöltötte.
- Bocs. Nem akartam…
- Nem. Én bocs. Nem akartam kiabálni, csak a helyzet már így is súlyosabb, mint bárki is gondolná. - visszaült a helyére - Valami nincsen rendben, valami megváltozott. Erősebbek, mint valaha.
- Lehet hogy igazad van, - mondta Gerard - de ez az egész, ez még nekünk nagyon új. Ellenünk az osztrák maffia. Démonok, vámpírok, és, és…
- És én. Tudom. - Amy lehajtotta a fejét.
Bob odaült mellé.
- Figyelj, mi nem félünk tőled. És tudom, hogy nem vagy szörny. Nagyszerű ember vagy.
- Ezt ki mondta?
- Ööö… Hát… na jó, TG.
- Gondoltam. Azért kösz Bob. - mondta a lány nevetve.
- Én sem tartalak szörnynek. - szólt G - Csak, tudod én szeretem a vámpíros témát, és…
- Ez furcsa. Értem.
- Tudom, hogy nem akarsz rosszat. - belenézett Amy szemébe.
Az asztal alatt volt néhány üveg pia, meg pohár. A nő előszedett egy-kettőt, majd töltött mindenkinek.
Beszélgettek. Sokáig beszélgettek. A gyerekkorukról, a zenéről, a bandáról, de ez az este nem került szóba. Talán szándékosan. Egy csomó cigit elszívtak, és iszogattak. Nagyon jól érezték magukat. Oly annyira, hogy Amy teljesen megfeledkezett Timiről.
- Basszus! Már három múlt! Mit csinálnak eddig TG-ék?... Utánuk megyek. - ezzel fel is pattant, és elindult az íróasztal felé.
Ray és Franky is felállt.
- Akkor mi is megyünk.
- Kösz Ray, de maradtok.
- Nem, nem maradunk. - felállt Gerard is. - Veled megyünk. Nem maradunk itt egyedül. - és a kabátját vette.
- Nem maradtok egyedül. És, jól őrzik az épületet.
- Igen, de te mondtad, hogy valami nem stimmel.
- Talán igazad van. Talán. Remélem, nem fogom megbánni. - összeszedte a kellő dolgokat.
A srácok is elkészültek, és elindultak. Ismét neki az éjszakának.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018