Tudod mit csinálnak az olyanokkal, mint mi a börtönben

A lövöldözés közben…

Az étterem közepén…

Mondják: Gyerünk fel a kezekkel!

Hát soha nem kapnak el

Mint egy golyó, amit egy csapat galamb közé repítenek…

Hadat visel ebben a háborúban a hited bennem

Az életed… már sosem lesz a régi.

Az anyád szemében, ahogy az imát mondja… az imát mondja

Most nem tudok,

És nem tudom,

Hogy legyünk csak két ember, akiket Isten teremtett,

Én nem tudom… De tudom!

Túl sok, túl késő, vagy csak nem elég ehhez

Fáj, hogy azt kívántad bárcsak meghalnék,

De újra meg foglak csókolni még.

Mindenki csal a kártyában, és a csalók elvesznek

A cellatársam egy gyilkos, velem csináltatta a fekvőtámaszokat (egy csajon),

Senkit sem érdekel, ha elveszted önmagad… elvesztem magam?

Hiányzik anya

Meg fogom kapni a széket

Vagy a halálos injekciót, vagy kötélen fogok lógni, ha mered

Ah, senki sem tudja… mennyire féltem

Most nem tudok,

És nem tudom,

Hogy legyünk csak két ember, akiket Isten teremtett,

Én nem tudom… De tudom!

Túl sok, túl késő, vagy csak nem elég ehhez

Fáj, hogy azt kívántad bárcsak meghalnék,

De újra meg foglak csókolni még.

A szobában…

Mit kérdeztek rólad?

Azt akarták, hogy azt mondd: viszlát!

Nem emlékszem.

Miért emlékszem… RÁD?!

Megvannak a kulcsok a hotelszobához?

Mert fel leszek kötve ebben a kibaszott tűzben (TŰZ!!)

Az élet egy álom a halottaknak,

És nem fogok lemenni egyedül,

De a barátaimmal együtt lemegyek.

Most (10×)