My Chemical Romance: The Black Parde (2006) lemezkritika

Shane54 (DJ/producer)

Az MCR gyorsan vált nagyon ismertté, hihetetlen eladásokat produkálva tavaly az USÁ-ban. Kíváncsi is voltam nagyon az albumra, mivel a szaksajtó ódákat zengett róluk, amióta csak megjelentek a színen. Mit mondjak, igazuk volt… A lemez friss, eleven, és olyan élettel teli, amelyet Gerard Way szintetikus múltja és inspirációi után – első látásra – nem feltétlenül várna az ember. Szép munka, nagyon tetszett, azonnal landolt is az iPodomon.

Gál Csaba Boogie (Megasztár)

Hát nem sikerült megkedvelnem ezt a lemezt. Azon rockzenék egyike, amelyik semmit sem tud adni nekem. A dallamok az ének, a gitárok ellenszenvesek, nem tehetek róla. Kicsit Green Day? Meg itt –ott egy kicsit Robbie Williams? Talán az a szám, a Cancer még a legehetőbb számomra. Vissza is adnám a nekem adott példányt, hátha valamelyikőtöknek több öröme lesz benne. Na jó, azért nem egy Pet Shop Boyz, s ezért kettő pont.

Hartmann Kristóf (újságíró, HammerWorld magazin)

Az USA-beli emocore banda harmadik korongján egy koncept albummal igyekszik a kétmilliós eladást produkáló előd, a Three Cheers For Sweet Revenge nyomán topon maradni.A rizikó csökkentéséhez bevonták az utolsó Green Day-megasikert hozó producert és egy kellemes, de mélységek nélküli lemezt hoztak össze. Kissé eklekstikus hangvétellel, jó dallamokkal, ősrockoperás hangulatokat keverve karcos, mégis mainstream rádiórockkal.

Pálinkás Márton (stúdióvezető, AB Stúdió)

A második My Chemical Romance-lemez fő motívumai közül a lalalát és a one-two-three-four-t emelném ki. A teátrális túlzásokkall operáló műdark rockerek hangzása modern ugyan, de a zene sablonrock, turbóverzióban. A Green Day producerének jelenléte érezhető a lemezen, de sajnos ez kevés. Ha megint tinédzser lehetnék, biztosan ezt raknám be, jó hangosra, hogy idegesítsem a szüleimet.