Frank

Hallottam, hogy Gerard már egy ideje próbálkozik ezzel a dallammal, de nemcsak ezen az egyen dolgozott akkor. Ha ismered, meg tudod mondani, hogy mi az, amire nagyon ráállt, és mi az, amit későbbre akar hagyni. Ha valamire ráállt, akkor valaki odaül gitárral mellé... kérdés nincs, ha megjön az inspirációja, az ragályos. De ez a dolog más volt, azt mondta, hogy oh, van ez az ötletem, eldúdolta, majd dolgozott máson. Szóval kábé a lemezfelvétel háromnegyedén kellett túl lenni, hogy ez a dal is napvilágot lásson... gondolom, akkor volt ideje. Szóval miközben írtuk, már vettük is fel, ami egy teljesen új élmény volt nekem. Hah, emlékszem, hogy Gerard azt mondta nekem, hogy kell lennie egy kém gitár résznek a refrén előtt, és hogy én vagyok rá a megfelelő ember. És én rögtön úgy álltam hozzá, hogy fákk jee, én vagyok a megfelelő ember. Mer’ csak ezt mondhatod a srácnak, akit szeretsz és tisztelsz, mikor azt mondja neked, hogy a te stílusod kell, és te vagy az egyetlen megfelelő ember. Persze miután kiment a szobából rá kellett jönnöm, hogy írnom kell egy kém gitár részt egy elektro-rock-táncolós számhoz... basszus. Esküszöm soha nem láttam egyetlenegy 007-es filmet sem – kicsit gáz volt. Na mindegy, aznap egész éjszaka gyakoroltam, majd másnap Bobbal együtt megcsináltuk azt a részt. Most már ki vagyok békülve vele, de akkor még rajtam volt a gyomorgörcs. A kedvenc részem az átmenet. Jamie, a te operaénekes mintáid talán minden idők legmenőbb dolgai.