Ray

Az ’Intro’ borongóssága után a Dead!-ben lévő energia mindenképpen ironikus fekete humor. Először 2005 vége felé, egy turnén kezdtünk el dolgozni ezen a dalon. A fő inspiráció egy Electric Light Orchestra szám volt, aminek van egy vicces alaphangulata, ugyanakkor az egész dal alatt ott van egy nagyon jó lüktetés. Ettől rögtön mindenki elkezdte ütemre mozgatni a fejét, és mi megpróbáltuk ugyanezt elérni a ’Dead’- nél. A dal akkor állt végleg egybe, amikor a legutolsó rész is elkészült. Bob dobolása nagyon jól előkészíti ezt a szakaszt. A ’la, la, la, la, la’ dallam nagyon jó összekötő és tökjó dolog énekelni. A legjobb rész az volt, hogy G-nek, Franknek és nekem egyszerre kellett énekelnünk, szóval ez egy olyan rész, amit mindig várok, amikor élőbe kell eljátszanunk. A szóló gitárrészt is nagyon szerettem írni. Ki akartam próbálni hogy milyen összevegyíteni Chuck Berry-t és Brian May-t, szóval ott vannak dallamok egyenesen a ’Johnny B. Goode’-ból, hozzáadva ’May’ duplázását és harmóniáját. Oké, és valamilyen módon Woody Woodpecker is becsúszott... Frank írt egy nagyon, nagyon jó dallamot a refrént megelőző résznél. Írtam mellé egy kiegészítő dallamot, de csak elhomályosítottam vele azt. A végén csak a nagyobb, hatásosabb dallamokat hagytuk meg, és így jobban is hangzott. Az ő részei így kapnak egy kis teret, és a lemezen található soksok kedvenc részem közül így lett ez az egyik.

  Frank

Emlékszem, hogy a ’DEAD!’ nagyon korán került szóba. Az államokban turnéztunk, arra tippelnék, hogy Buffalo táján, vagy valami ilyesmi, de emlékszem, hogy G és Toro előjöttek egy dallal, ami kiemelte a ’Headfirst For Halos’-ból a jó részeket és azokra épített. Amint meghallottam, tudtam, hogy jó úton járnak. Azt hiszem, hogy írtam hozzá egy-két dallamot még aznap éjszaka, de utána a dal szüneteltetve lett, és ismét a turné vette át az első számú helyet. Arra viszont emlékszem, hogy Gerard még akkortájt azt mondta, hogy az új lemezen a ’Dead!’ lesz az első helyen. Amikor megérkeztünk New York-ba, hogy elkezdjük az írást, a ’Dead!’ volt ez első dal, amivel komolyan foglalkoztunk, és minden egybe is állt, és csak szárnyalt az írás. Beatles-es üteme volt, a második versszakban pici, elnyújtott gitárrészekkel... ez egyszerűnek hangzik, de nem az, fogós a cucc, és nehéz jól eljátszani. Tudod, hogy hány banda akar úgy hangzani, mint a Beatles, utána meg csak egy nagy adag szemét az egész. De tényleg úgy hiszem, hogy mi jól eltaláltuk a dolgot, különösen a szám végi dallam a la-lá-kkal üt mindig szíven. Akkor is így volt, amikor először hallottam, és még most is kiráz tőle a hideg. Oh, és utóirat – én akartam azt a tuba részt az átmenetben már az első naptól fogva, szóval ha utálod, gyere, és beszéld meg velem. A cucc kemény dolog, bármit is mondasz.