Ray

Minden nagy dolog egy kis ötlettel kezdődik, nem? G a S. I. R. stúdióba, a lemez felvételének első szakaszakor hozta be ezt a részletet. Egy nagyszerű pengetett háromnegyedes ütem, egyszerű, mégis hatásos. Emlékszem, hogy azonnal magával ragadott a szavak miatt, amiket G énekelt mellé. Ahol az ’Intro’ tényleg elszabadul, az az a rész, ahol azok a hatalmas dübörgések bejönnek és mindent megváltoztatnak azzal kapcsolatban, amit gondoltál a dalról. A cél az volt, hogy a hangzás eposzi, mindennél nagyobb legyen. Már New York-ban is így hangzott, de a munka, amit mindenki belefektetett ebbe a számbe, az egészet egy új szintre emelte. Robnak volt az az ötlete, hogy a fő gitárszólamot játsszuk egyszerre a gitáron lehetséges minden oktávban, aminek az eredménye ez a félelmetes de gyönyörű dallam lett. A Pink Floyd ’The Wall’-ja nagy hatással volt erre a dalra. Az a mindennél-nagyobb hozzáállás elkezdett mindenki vérébe beivódni, majd végül is az egész album során cél lett.

Frank

Hmm, emlékszem, amikor ezt a számot még ’Intro’ – nak hívtuk. A’The End’-et Gerard és az én egyik kedvenc David Bowie számunk ihlette... ezt a számot sok olyan válogatás kazettára felraktam, amiket olyanoknak csináltam, akik közel álltak hozzám, sőt még olyan kazettákra is rákerült, amik a koncertek előtti bemelegítéseknél voltak hasznosak. Mindig van néhány szám, amik egyből bekerülnek az ilyen válogatásokba: Danzig ’Mother’-je, Elvis Costello ’Oliver’s Army’-ja, Jim Carrol ’All The People Who’ve Died’ és persze a ’5 Years’. Szóval nekünk van értelme, hogy egy olyan számmal kezdeni ezt a lemezt, ami egy olyan dal előtt tiszteleg, amitől legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Úgy érzem, hogy ez megadja az alaphangulatot az utazáshoz, ami a hallgatóra vár. Emlékszem, hogy bajlódtam a ritmussal még először Gerarddal, hogy pont jó legyen. Még egy - két akkordot fel is kellett találnom... de a nap végére Rob Cavallo házában bömbölt a hangszórókból mindaz, amit csak remélni tudtunk.... a munka bevégezve.