Nem vagyok egy jó fordító, szóval bocsi az esetleges hibákért! A levél fordítása alatt pedig találtok pár képet, amik a tegnap előtti Extreme Thing fesztiválon készültek. A Mindless Self Indulgence koncertezett ott, ahova elment Gerard és magával vitte Banditet is. :) A képekre kattintva nagyobb méretben is megnézhetitek őket. Moderálásért köszönet Slivernek!

annak, akit érdekel…- to whom it may interest...

üdvözlet barátok és ismerősök, ellenségek és közönyösek, hívők és nem hívők.

szükségem volt egy kis időre az elmúlt héten. úgy éreztem, megérdemlek, és szükségem van néhány pillanatnyi (vagy talán percnyi) csöndre. szükség volt arra, hogy egy kicsit leülepedjen a por a mychem bejelentése után. az életem nagy részét (jesszus, majdnem a fél életemet) ennek a bandának szenteltem és azzal együtt mindenemet, és úgy éreztem, hogy ez az egy hét csendes elmélkedés a legkevesebb, amit tehetek azért, hogy tiszteletbe tartsam ezt, és minden érintett érzését.

többször írtam meg, töröltem, és írtam újra ezt a levelet, mint amennyire vissza tudnék emlékezni. nem értek a dicshimnuszokhoz, szóval rövid leszek és lényegre törő. nem hiszek abban, hogy addig vissza kéne tartani az érzéseidet vagy az érzelmeid, amíg már túl késő. ha nem értékeltél valakit vagy valamit miközben ott volt, akkor semmi jogod aranyos történeket mesélni róla, amikor már nincsen a közeledben, hogy élvezhesd. abban a 12 évben, amíg benne voltam az mcr-ban, azt hiszem, elmondtam mindent, amire szükségem volt, és amit el akartam mondani, akkor, amikor számított. ha ismersz engem, vagy hallottál valaha beszélni a mychemről, akkor tudod, hogy mit jelentett nekem. éltem, lélegeztem és véreztem a zenekarért. csodáltam, és hittem azokban a dolgokban amiket létrehoztunk, és az emberekben akik benne voltak ebben (tagok és rajongók egyaránt). ha jól tettem, ha nem, semmit sem tartottam vissza, amiről úgy éreztem, hogy ki kell fejeznem. szerettem a zenekaromat mindenemmel ami volt, és most egyáltalán nem sajnálom, hogy véget ért. jó okkal kezdtük, éltük meg, és fejeztük be az mcr-t.

ha ott voltál, akkor tudod, hogy igazán különleges volt ez az időszak… és ha nem voltál, nos, valószínűleg azt kívánod, hogy bár ott lettél volna.

köszönjük az összes emléket, az fényképalbumom teli van, és a szívem gyötrelmesen megtelt. most pedig pedig menjünk tovább…

xofrnk.

Helenaaa