Elég sokat gondolkodtam, hogy mit is írhatnék e jeles nap alkalmából. Bevallom, már begépeltem egy s mást, de a felénél rájöttem, hogy felesleges felhánytorgatom olyan dolgokat, amik hát... nem éppen pozitív kicsengésűek, elvégre jobb esetben az ember a saját szülinapján is örül, és ünnepel, nem azzal van elfoglalva, hogy mi nem ment úgy, ahogy azt eredetileg eltervezte. :)

Belegondolni is durva, hogy ez már az ötödik ilyen "szülinapi beszédem", amit írok. Nem is tudok igazán mást, csak magamat ismételgetni, és hüledezni azon, hogy milyen gyorsan szaladnak az évek.

És persze köszönet az MCR-nek, hogy vannak. Oké, oké, nem köszöngetek tovább! ;)